Éger István: Már most apokaliptikus a helyzet
Éger István a 24.hu-nak azt mondta, drasztikus intézkedésekkel lehet csak megakadályozni, hogy az idei karácsony helyett nemzeti temetés legyen.
Amióta nem ön vezeti az orvoskamarát, főállásban mentőzik, ami azt jelenti, hogy a járvány idején a tűzvonalban van. Ön szerint is apokaliptikussá válhat a helyzet?
Nem, szerintem már most apokaliptikus. A mindennapi munkám során komoly fennakadásokat tapasztalok, és hallom a kollégák kétségbeesett jelzéseit is. A mentés legtöbbször a kórházban végződik, de azt látjuk, hogy a kapacitások kezdenek kimerülni. A betegekkel az intézményekbe érkezve rendkívüli túlterheltséget tapasztalunk. És a pénteken ismertetett számok, amiket a miniszterelnök jelentett be, rémisztőek.
A túlterheltség hogyan néz ki gyakorlatban? Megérkeznek az ellátásra szoruló beteggel, akinek órákat kell várnia, mire sorra kerül?
Ó, hát az már a jobbik eset. Az ország nyugati szélén dolgozom egy nagyvárosban, és számos esetben tapasztalom, hogy a kórházak egyáltalán nem tudják fogadni a betegeket. Aránytalanul hosszú transzportokat kell végeznünk…
Ez akár több tucat plusz kilométert is jelent egy ellátásra szoruló beteggel?
Előfordul, hogy 150-200 kilométert megyünk, mire olyan kórházat találunk, ahol még van hely és ellátókapacitás.
Tehát amikor arról szólnak a hírek, hogy egyre többet kell várni a mentőre, az nem azért van, mert kevés a mentős?
Ha több lenne, akkor sem tudnánk hová vinni a betegeket.
Pénteken azt is lehetett hallani, hogy míg a WHO 15 százalékos átlagfertőzöttségről beszél az egészségügyi dolgozók esetében, nálunk ez a szám csupán 3 százalék. Ez azt sugallja, hogy a magyar orvosok és ápolók az európai átlagnál nagyobb biztonságban vannak.
Az ellátás nem számtani, hanem szakmai kérdés. A három százalékos arány, amit büszkén emleget a tiszti főorvos asszony, rendkívül bizonytalan és átmeneti állapot: látom, hogy a kollégák közül egyre többen betegszenek meg, vagy a közvetlen környezetükben betegszik meg valaki, ami az egészségügyi dolgozóra karanténkötelezettséget ró. Lehet, hogy két hét múlva az lesz nálunk is, mint Belgiumban, hogy akár Covid-fertőzöttként is be kell menni dolgozni, ha az ember épp nincs rosszul. De itt még szerencsére nem tartunk, bár már lazítottak az eljárásrenden.
Viszont ha hihetünk a hivatalosan közzétett adatoknak, és miért ne hihetnénk, akkor a lélegeztetőgépen levő betegek száma négy hét múlva a tízszeresére emelkedik. És ezt nem én mondom, hanem például a Kossuth Rádió.
A miniszterelnök ugyanott azt is mondta, hogy a lélegeztetőgépek számában világelsők vagyunk.
Csakhogy nincs elegendő szakszemélyzet, márpedig nagyon nem mindegy, ki és hogyan nyúl egy ilyen készülékhez. A gépi lélegeztetés külön szakma, a lélegeztetőgépek avatatlan kezekben ölni is tudnak.
(...)
A béremeléstől lehet azt várni, hogy mondjuk a kórházi orvosok bevállalnak még egy műszakot?
Dehogy, így is majd’ összeroskadnak a fáradtságtól. Senki nem fog többet dolgozni, csak az orvosok emberfeletti erőfeszítését jobban meg fogja becsülni az állam.
Milyen konkrét további szigorításokat tartana jónak?
Például azokat, amiket a Magyar Orvosi Kamara jelenlegi elnöksége javasolt. A lényeg, hogy a személyes kontaktusok számát a legszükségesebbekre kell leszorítani. Mindenáron el kell laposítani a járványgörbét, hogy versenyt tudjunk futni a vírussal. Ha ugyanis az aktuális beteglétszám és a rendelkezésre álló egészségügyi kapacitás közül az előbbi nagyobb, akkor bekövetkezik a tragédia. És jelenleg ennek óriási a veszélye. Ha nem taposunk a fékre azonnal, akkor decemberben a karácsonyi ünneplés helyett nemzeti temetés lesz.
