Dupla pénzzel őrzik a békét a veszprémi kórházban
Rácz Jenő, a Veszprém megyei kórház főigazgatója a Magyar Hírlapban magyarázza el, hogy – eltérően számos intézményvezető kollégájától – neki miért is nem kell tartania az ügyeleti rendszer összeomlásától.
Az integrációkat követően ma már Veszprém megye egész területét ellátó Csolnoky Ferenc Veszprém Megyei Kórház speciális helyzetben van – írja a Magyar Hírlap. Az intézmény évek óta nonprofit gazdasági társaságként működik. Amikor erről határozat született, sokan tartottak attól, jelentős hátrány éri a dolgozókat, hogy kikerülnek a közalkalmazotti körből. Nem így lett. „Annak idején, amikor elkészítettük az új intézményi forma szakmai koncepcióját, kimondtuk, nem engedjük, hogy egyetlen dolgozónkat is negatív hatás érje, és bármit elveszítsenek státuszuk változása miatt. Ennek érdekében kollektív szerződésben hosszú távú megállapodást kötöttünk mindenkivel, amelyben lefektettük, mit vállal az intézmény, s hogy ezért mit kell teljesíteniük a dolgozóknak” – mondta a lapnak Rácz Jenő főigazgató.
Ez a bizonyos kollektív szerződés évente 400 millió forint többletjuttatást, költséget jelent a kórháznak. „Ezt akkor is vállalnunk kellett, ha egyet jelentett azzal, hogy hiányunk, adósságunk képződik. Hiszen mi a személyi kérdésekre, a szükséges létszám biztosítására helyeztük a hangsúlyt. Ez az abszolút prioritás” – fogalmazott Rácz Jenő. Hozzátette, az egyedi megállapodás tartalmazza az orvosok, nővérek, ápolók ügyeleti díját is, mely a jogszabályokban meghatározott összeg 200 százaléka.
Vagyis az, aki a Veszprém megyei kórházban vállal ügyeletet, dupla ügyeleti díjat kap. Mindehhez persze a további feltételeknek is teljesülniük kell. „A kétszeres ügyeleti díjat csak akkor tudjuk biztosítani, ha biztonsággal lefedhetők a készenlétek, az ügyeleti posztok – idézi a lap a főigazgatót. – A jelenlegi létszám mellett ez megköveteli az önként vállalt túlmunkát. Amennyiben ezt dolgozóink megtagadják, elesnek minden olyan bónuszjuttatástól, amit a szerződésük tartalmaz. Így tehát ők nem érdekeltek abban, hogy ennek a túlmunkának visszautasításával ellehetetlenítsék az ellátást.”
