Egészségpolitika
Az Európai Unió egészségpolitikája
2010. január 25. 11:56
Az Európai Közösség legutóbb elfogadott dokumentuma a tavaly december 1-jén életbe lépett lisszaboni szerződés, amely számtalan szakpolitikai kérdésben – így az egészségügy területén is – megfogalmazza ajánlásait.
1992 előtt az Európai Gazdasági Közösség (EGK) politikája többségében gazdasági kérdésekre korlátozódott. Ebben Maastricht hozott változást, amikor az Európai Közösséget (EK) létrehozó szerződésbe (maastrichti szerződés) beemelték több más szakpolitika mellett az egészségügy kérdését is – népegészségügy címen –, annak érdekében, hogy javítsák a Közösség polgárainak egészségi állapotát, valamint hangsúlyozzák az egészség megőrzésének és a betegségek megelőzésének fontosságát. A maastrichti szerződés jogi alapot teremtett az uniós szintű egészségpolitikára, de nem tette kötelezővé a jogharmonizáció folyamatát. Ekkor jelent meg az a kétszintű politika is, miszerint az egészségügyi szolgáltatások, valamint az orvosi ellátásszervezés kizárólagos tagállami hatáskörben maradt, de lehetőség nyílt a tagállami együttműködésre, amelynek célja a közösségi népegészségügyi helyzet javítása lett.
Az 1999-ben életbe lépett amszterdami szerződés Maastrichthoz képest nagy előrelépést hozott az egészségpolitika területén – elvi szinten – egy fontos kérdésben. EK-követelmény lett, hogy minden, a jövőben meghozott politikai döntés és annak végrehajtása esetén biztosítani kell az emberi egészség magas szintű védelmét.
E népegészségügyi politika közösségi kérdéseit a Tanács és az Európai Parlament (EP) együttdöntési eljárás keretében tárgyalja meg, az ajánlások esetében pedig a Bizottság javaslatára a Tanács dönthet minősített többséggel. A Bizottság munkájának köszönhetően a 90-es évek végére összeálltak azok a közösségi programok, amelyek a maastrichti elképzelésekre támaszkodva, kiegészítve az amszterdami elvvel, meghatározzák a közösségi egészségpolitika irányait. Ez a nyolc program (egészségösztönzés; egészség-monitoring; AIDS és fertőző betegségek; rák; ritka betegségek; sérülésmegelőzés; szennyezéssel összefüggő betegségek és a kábítószer-függőség prevenciója) nem avatkozik direkt módon a tagországok hatáskörébe. Sokkal inkább olyan kiegészítő területeket érint, amelyek esetében a közösségi politika hatékonyabban tud fellépni. Tekintettel arra, hogy az EU egyre több irányú jogalkotást folytat, mindinkább előtérbe kerül az egészséggel összefüggő területek, így a növény- és állategészségügy, a gyógyszerkészítmények, az egészséggel kapcsolatos kutatások, a biotechnológia, valamint a kábítószer-kereskedelem és -fogyasztás bűnügyi vonatkozásainak szabályozása is.
2000-ben az Európai Bizottság ajánlást tett közzé a közös Népegészségügyi Stratégia kialakítására, két elv mentén. Az egyik a már meglévő egészségügyi programokon alapuló, átfogó célkitűzések megfogalmazása, a másik pedig az amszterdami elven alapuló integrált egészségvédelmi stratégia kialakítása, miszerint kötelező az egészségvédelmi szempontok érvényesítése más közösségi politikák esetében is (egységes piac, környezetvédelem, fogyasztóvédelem, foglalkoztatás és szociálpolitika stb.). Az első programot, amely a 2003–2008-as időszakra vonatkozott, 2002-ben fogadta el a Közösség 312 millió eurós költségvetési kerettel. A 2005-ben elfogadott második program a 2008 és 2013 közti időszakra biztosít 365,6 millió eurót. Mindkét program legjelentősebb elemei az egészségbiztonság javítása, a lakosság tájékoztatása és ismeretbővítése, az egészségi állapotot befolyásoló tényezők kezelése, illetve a felkészülés a váratlan egészségügyi fenyegetettségekre.
A lisszaboni szerződésben új elemként megjelenik a közösségi és tagállami hatáskörök éles szétválasztása. Továbbra is tagállami hatáskör marad az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás működtetése, a források elosztása, viszont az EU magához rendeli a közegészségügy területén jelentkező közös biztonsági kockázatokkal kapcsolatos teendőket, valamint támogatja, kiegészíti és összehangolja az emberi egészség védelme és javítása területén szükséges feladatokat.
Huszágh László, Medical Tribune
