A Forgalmazók az Egészségért szövetség beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben azt kéri, hogy az AB „semmisítse meg a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. Törvény (a továbbiakban: Gytv.) 35. § (2) bekezdését.”
Az említett paragrafus szerint a gyógyászati segédeszköz forgalmazók 2010. január 1-jétől nem térhetnek el a gyakorlatilag 2002 óta változatlan áraktól és térítési díjaktól, miközben a gyógyászati segédeszközök érvényes listájában a 3966 tételből 3135-nél változatlanul a 2003-ban megjelent (elavult) lista szerinti ár van érvényben. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a beteg a korszerűbb és jobb minőségű eszközöket azonos támogatás és többlettérítési díj mellett sem választhatja. A korábbi gyakorlat ezt nem tiltotta, sőt a betegek ellátása érdekében a változatlan támogatások mellett még a közgyógyellátás esetében is elkérhető volt a többlet díj, amennyiben a megnövekedett beszerzési árak mellett a termék forgalmazása gazdaságtalanná vált.
A törvény gyakorlatilag a segédeszközlista 80%-a esetében kötelezővé teszi a 2002-es árszint tartását, ezáltal termékhiányt és ellátási problémákat idéz elő a segédeszköz ellátásban. És hogy ez mit jelent a gyakorlatban: a törvény szellemében ma például a 95-ös ólmozatlan benzint a 2002. áprilisi árszinten, tehát literenként 218 forintért lehetne értékesíteni és egy BKV vonaljegyért a 2002. januári árat, tehát 106 forintot fizetnénk ma, 2010-ben.
A gyógyászati segédeszközök területén 2002 és 2007 között semmilyen ártárgyalás vagy termékbefogadás nem történt. Ezt követően pedig a szabályozás a gyógyászati segédeszközöket forgalmazónak az addigi „0” forint helyett csak 700 ezer forintos regisztrációs díj megfizetése esetén tette lehetővé az új termékekre vonatkozó kérelmet. Az áremelési kérelem beadásához pedig 300 ezer forint befizetése szükségeltetik (a támogatás emelése nélkül!).
Ez a szabályozás a legtöbb termékcsoport számára aránytalan teherviselést, a forgalmazók számára megfizethetetlen terhet jelentene, amellett, hogy az intézkedés a választék szűkülését, és a minőségi termékek eltűnését, az ellátás romlását eredményezi.
A Forgalmazók az Egészségért álláspontja szerint tehát egy alkotmánykonform jogszabályban lehetővé kellene tenni, hogy azon termékek árait, amelyek a korábbi áron gazdaságosan már nem forgalmazhatók, a forgalmazó megemelje, és a különbözetet a betegtől kérje el. A betegnek pedig meg kell adni – ott, ahol ez jelenleg kizárt – a lehetőséget, hogy döntése szerint ráfizetéssel jobb minőségű segédeszközt válasszon. Mindezt, a beteg oldaláról a legmagasabb szintű egészséghez való alkotmányos alapjog is megalapozza (Alkotmány 70/D. §).
Ez a könyv Rudas János harmadik műve a csoportokról. Aki korábban tanulta és gyakorolta az önismereti, személyiségfejlesztési, emberierőforrásfejlesztési...
Ebben a sorsfordító korszakban mit jelentett az amerikai pszichoanalitikusok kezdeményezésére 1938-ban létrehozott szervezet, az Emergency Committee on...