Állami kiegészítő biztosítást!

Vannak egészségpénztárak. Nem erre a modellre gondol?

Az egészségpénztár csak nagyon körülhatárolt tevékenységet végezhet és túlzottan is beszabályozott felhasználási célokkal. Én tiszta biztosítási struktúrákra gondolok. Mert mi a biztosítási gondolat? Hogy létrejön egy kockázatközösség egy bizonyos szolgáltatás igénybevételére. A kockázatközösség minden tagja fizet havi díjat, és ha szüksége lesz rá, akkor ezt a szolgáltatást megkapja. Elvileg a közfinanszírozás ezt nyújtja ma minden magyar állampolgárnak, aki járulékot fizet. Viszont egyáltalán nem ördögtől való az, hogy bizonyos szolgáltatásokra a polgár köthessen kiegészítő biztosítást, amire fölhasználja a közfinanszírozott forrásait is, de teszem azt, miért ne köthessek én egy ápolásbiztosítást, ami majdan, ha rászorulok, fizeti majd az én ápolónőmet, esetleg egy ápolási otthonba való elhelyezésemet.

Ezt nem a piac fogja megoldani? Ha látja, hogy van igény ilyen biztosításokra, akkor létre fogja hozni ezeket a termékeket és be fogja árazni.

A piac ma a paraszolvenciából megveszi ezt. Ez egy kemény mondat. Mert az a probléma, hogy ma paraszolvenciával egyszerűbb hozzájutni olyan szolgáltatásokhoz, amit a biztosítói struktúra nem tud beárazni.

Ha a paraszolvenciát ebből kivonnánk, automatikusan létrejönne a piaci megoldás?

Nem lenne létjogosultsága a paraszolvenciának. Ha ügyfélként biztosítással rendelkezem egy szolgáltatásra, és ott számlát kapok érte, akkor miért fizetnék paraszolvenciát?

Az államnak volna célszerű létrehozni ezt a kiegészítő biztosítást?

Ebben a speciális helyzetben, amiben a mai magyar közfinanszírozott egészségügy van, sokkal szabályozottabban lehetne bevezetni egy jól fragmentált, állami kézben lévő második szintű kiegészítő biztosítást, mert akkor a biztosítottnak lehetősége lenne felhasználni az alap biztosítási összeget is. Ha az üzleti biztosítók által kínált modellt nézzük, ők a jelenlegi szabályozórendszerben egy alternatív egészségügyi ellátást kénytelenek kínálni, mert nincs hozzáférés az alapszintű biztosításhoz. Az üzleti biztosító ma nem tudja megfogalmazni a termékét, mert nem világos, hogy a közfinanszírozott ellátásban mi az a szolgáltatási csomag, amihez joga van egy biztosítottnak.

Egyszerre meg lehetne ezt csinálni?

Egy komprehenzív döntéshozatali mechanizmussal ki lehetne jelölni azt az utat, ahová el tudnánk érni, meg kellene jelölni a kívánatos végcélt, és ha ezt a legfelsőbb szintű politika elfogadja, akkor erre ki kell dolgozni az oda vezető utat. Ne felejtsük el, hogy ez egy kegyelmi pillanat, amiben most vagyunk, az EMMI számára.

Van rá fogadókészség az orvosi szakmán belül is? Mert a rendszerből a hálapénzt még soha nem sikerült kivonni, nyilván nem véletlenül.

Semmi nem történt eddig az elmúlt harminc évben. A legtöbb magyar magánszolgáltatónál, aki tisztán, transzparens módon, dokumentáltan veszi be a bevételeit és ugyanúgy rendezi a kiadásait, öröm fizetni a betegnek, mert tudja, hogy mit kap azért a pénzért, amit kifizet. Miért növekszik ennyire a magánellátóknak a jövedelme? Mert tiszta viszonyok vannak, pontosan tudja az ügyfél, hogy mit vásárol.

A teljes beszélgetés az InfoRádió Aréna című műsorában hangzott el.