Állami helyett magánellátás
Tudatosan terelik a betegeket a fizetős magánellátás felé; legalábbis ez derül ki az MNO összeállításából.
A kórházakban, pláne a fővárosban nehéz olyan szakorvost találni, akinek ne lenne magánpraxisa, és a magánrendelőkben sem akad sok olyan doktor, aki időnként ne bukkanna föl az állami szektorban. Messze nem a hálapénz kontra jól fizető magánrendelés kérdéskörről van szó, véli összeállításában az MNO.
Kizárólag magánrendelésen szinte csak bőrgyógyász, szemész vagy allergológus tud boldogulni, de az sem okvetlenül, hiszen fekvőhelyre egy bőrgyógyásznak is szüksége lehet. Egyszerűen azért, mert vannak olyan bőrbetegségek, amelyek nagyon súlyosak. Az orvosok egy része pusztán ezért, tehát az infrastruktúra miatt ragaszkodik az állami rendszerhez. Másoknak röntgenre vagy ultrahangra van szüksége, vagy éppen laborra és szövettenyésztésre, hogy azt se a betegnek kelljen külön intéznie. Elvileg a két ellátást az orvosok elválasztják, de bőven van példa ennek ellenkezőjére is.
A helyzet nőgyógyászoknál talán a legdurvább, ők nem kétlakiként gyakorlatilag nem tudnak létezni. Ez a szakorvosi terület az, ahol az állami és a magánszektor közti átjárkálás gyakorlatilag nyíltan történik. Hátterében persze az is meghúzódik, hogy például a fővárosi kórházak főállásban alig alkalmaznak nőgyógyászokat, a többség önkéntes segítőként, negyedállásban, hatodállásban dolgozik. Főállást és egyéb pozíciót nem kapnak, viszont a helyzet jogalapot teremt arra, hogy a magánbetegeik szülését bent vezessék le, azzal pénzt keressenek. Ez egyfajta munkáltató kényszer, bevett rossz gyakorlat.
A másik véglet az onkológia, ahol magánellátás gyakorlatilag nem létezik: magánrendelőben csak azok dolgoznak, akiknek más szakvizsgájuk is van, de a kollégák ezt általában nem nézik jó szemmel.
Az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ tavalyi létszámadatai még nem érhetők el, de a 2015-ös évre vonatkozó vezetői jelentés szerint az állami rendszerben 16 600 orvos dolgozik, ebből 13 700 főállásban. A magánorvosok pontos száma nem ismert, de a piaci tendenciák alapján szinte biztosra vehető, hogy számuk évről évre nő. A Szinapszis szakorvosok körében végzett felméréséből kiderül az is, hogy hazánkban 10-ből átlagosan 4 doktor kínál privát egészségügyi szolgáltatást. A cég tavaly ősszel készült kutatása arra is kitér, hogy a fizetős orvosi ellátás mellett a legfőbb érv a rövidebb várakozási idő – a válaszadók többsége, mintegy 93 százaléka emiatt venne igénybe ilyen szolgáltatást. A piackutató fél évvel korábbi felméréséből kiderül az is, hogy az emberek 23 százaléka azért is választ magánorvosi ellátást, mert úgy nem kell hálapénzt fizetnie. Az igénybe vett szolgáltatások 81 százaléka szakorvosi tanácsadás, 53 százaléka pedig valamilyen modern diagnosztikai eljárás, CT, MR vagy ultrahang vizsgálat.
