Ahol kemoterápiáról napszámba járnak
A déli határnál lévő faluban egy háziorvos harcol a betegeiért. Rendelőjében lecsapódik a szociális reformok minden szomorú következménye: a kemoterápiáról napszámba járnak az emberek, a gyógyszereiket nem tudják kiváltani, a rokkant nem kap kerekes széket. A Vasárnapi Hírek riportja.
Földeák teljesen átlagos magyar falu, nem jellemzi látható nyomor, nincs szegénysora, nem zavarja meg a nyugalmát éhséglázadás. Munka nemigen akad, 3000 fő körüli lakossága elöregedett, többtucatnyi háza üresen áll, de a közterek, porták, és – ahogy a háziorvos elárulja – a háztartások bár szerények, nagyon rendezettek. Azt a hamis látszatot keltik, hogy lehet így élni. Havi 40-50 ezer forintból, bizonytalanságban, betegségben.
Hogy ez mennyire nehéz, a háziorvosi rendelőben csapódik le, ahol Csehpál Etelka nap mint nap szembesül az embertelenné reformált szociális rendszer következményeivel.
„Tisztes szegénységben élnek itt az emberek, de elképzelésem sincs, hogy hogyan. Ha kilépnek a rendelőmből, miből váltják ki azt a rengeteg gyógyszert, amire azért van szükségük, mert keményen végigdolgozták az egész életüket, elhasználták a testüket. És fogalmam sincs, hogy miből és mit esznek, mindennap csodálom őket” – mondja Földeák háziorvosa a betegeiről, akikre pár évvel ezelőtt hívta fel az ország figyelmét. Keserű mondatai csak a döntéshozók szívét nem hatották meg, azóta is hasonló esetekkel találkozik.
Csehpál Etelka saját bevallása szerint néha kifakad egy közösségi oldalon, és részt vesz a tiltakozó akciókban. „Talán nem méltóak egy gyógyítóhoz ezek az indulatok, de jöjjön ide egyszer valamelyik döntéshozó, és nézze végig, mit okoznak. Vagy próbálja ki, milyen 50 ezer forintból élni betegen, bénán. Azért ne tudjon kimozdulni a házából évekig, mert egy íróasztal mögül egy kód alapján valaki úgy döntött, hogy a mozgásképtelen néni nem szorul rá a kerekes székre” – sorolja a háziorvos, aki szerint az elmúlt évek szociális intézkedéseinek a legkegyetlenebbike az volt, hogy megszüntették a rokkantnyugdíjat. Nap mint nap látja ennek – ahogy ő fogalmaz – a 2012-es szilveszteri koccintás előtt sebtiben megszavazott rendelkezésnek a következményeit.
A teljes cikk (– ahol a hozzászólások is igen tanulságosak – a szerk.)
