A Tajtékos napoktól a gyöngyöző borokig - Kultajánló Kriván Gergellyel

Zene

Kocsis Zoltán hagyományosan minden évben a MÜPA-ban, a Művészetek Palotájában tartja születésnapi koncertjét, amelynek bevételét a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat javára ajánlja fel már 1990 óta. Ezekre a koncertjeire tehetséges fiatal művészeket is meghív, lehetőséget adva számukra a szereplésre. 2013-ban május 30-án, csütörtökön 20 órától hallgathatunk Bach, Vivaldi, Händel és Ravel műveket Kocsis Zoltán vezényletével, Devich Gergely, Dolfin Balázs, Harmath Dénes, Berecz Mihály, Gál László és a Szent István Király Szimfonikus Zenekar közreműködésével.

Ha lekéste, kárpótlásként még egy Kocsis:

Film

A művészeti ágak közül számomra a filmművészet az elsődleges, ha van egy kis szabadidőm, filmeket nézek. Hollywoodért nem vagyok oda, azok a filmek többnyire csak lenyűgöző technikát adnak egysíkú történetvezetéssel. A tartalmas, jó filmeket szeretem.

Még nem láttam, de mindenképpen tervezem megnézni az ezen a héten bemutatott, Boris Vian regényéből készült Tajtékos napok-at.

Két okból is fontos számomra ez a film, egyrészt nagyon kedvelem a rendezőt, Michel Gondry-t. Ő rendezte az Egy makulátlan elme örök ragyogása és Az álom tudománya című filmeket is, amelyek egészen szürreális képi világú alkotások. Gondry korábban kliprendező volt, ebben a műfajban is sokszorosan elismert, díjazott.

Napjainkban játékfilmeket forgat, amelyeknek fantasztikus képei vannak. Új filmjében a zseniális Audrey Tautou a főszereplő. A színésznő korábbi filmjei közül például az Amelie csodálatos élete-t vagy a Hosszú jegyesség-et ajánlanám, mindkettőt Jean-Pierre Jeunet rendezte.

A szürreális filmek kategóriában Gondry rendezései mellett Jeunet összes filmjét is nagyon érdemes megnézni, az előző kettőn kívül ő rendezte például Az elveszett gyermekek városá-t vagy a Delicatessen-t is, ez utóbbiakat Marc Caro-val közösen. (Az elveszett gyermekek városa talán az a film, amit a legtöbbször néztem meg, legalább négyszer.)

A Tajtékos napok című filmre másrészt Boris Vian miatt vagyok nagyon kíváncsi. Vian kultikus író, 1947-ben írta ezt a regényt, ami sokak szerint az egyik legszebb könyv a szerelemről, tele fantasztikus elemekkel, amiket az olvasó fantáziájának kell kiszínezni. A regényhez sokáig alig lehetett hozzájutni, még könyvtárakban is, ma szerencsére már kapható. A Boris Vian–Michel Gondry páros munkája nyomán biztosan érdekes filmet láthatunk.

Moziba egyébként nem nagyon jutok el, de több ezer filmem van, legális gyűjtő vagyok: DVD-n vásárolom meg, sokszor az interneten rendelem őket. Vannak nagy kedvenceim, akiknek minden filmje megvan és mindet láttam, és akiket gyakran újranézek, ilyen pl. Woody Allen.

Nagyon szeretem a francia újhullámot, François Truffaut, Jean-Luc Godard filmjeit.

Eric Rohmer alkotásait is igen szeretem, csodálatos beszélgetős filmjei a mindennapokról szólnak, olyan, mintha mi is ott ülnénk a szereplők között, részesei lehetünk az életüknek.

Sajnos a filmjeit ritkán látni Magyarországon, ahogy egy másik, egy ideig szintén Franciaországban élő, de Lengyelországban született és meghalt művész, Krzysztof Kieslowski alkotásait is. Kieslowski már Lengyelországban élve is remek filmeket csinált, ilyen volt a Tízparancsolat, vagy A rövidfilm a gyilkolásról, és az ő nevéhez fűződik a Franciaországban forgatott csodálatos trilógia, a Három szín… kék, fehér, illetve piros.

Nem jelennek meg Magyarországon Rainer Werner Fassbinder művei sem, holott a kultúra jelentős elemei. Korábban, amikor egyetemista voltam, legalább filmklubokban láthatók voltak. Persze az ember nem minden nap akar Fassbinder-filmet nézni, de jó lenne, hogy ha olyan hangulatban van, akkor megtehetné.

Bor

Fontosak számomra a jó borok, elsősorban magyar borokat fogyasztok, akár filmnézéshez is egy-két decit. Mindegy, hogy melyik területről, még akár az is mindegy, hogy milyen szőlőből készült, az a fontos, hogy minőségi legyen, nagy élvezettel lehessen kortyolgatni. Főleg a vöröset szeretem, de kiváló fehérborok is vannak. Járok borkóstolókra, rengeteg borásznál voltam – minden évben elmegyek a barátaimmal egy-két borvidékre.

Fantasztikus dolog, ha az ember azzal kóstolhatja a bort, aki készítette, és ő mesél a borról, ő ajánlja, nem egy sommelier. Kedvenceim közé tartozik a tokaji Szepsy István, a szekszárdi Heimann Zoltán és Vida Péter, az egri St. Andrea pincészet borásza dr. Lőrincz György, a szintén egri Thummerer Vilmos, a villányi Polgár Zoltán és még folytathatnám. Nagyon jó a borászokkal beszélgetni az életfilozófiájukról, és közben kiváló borokat kóstolgatni.

Kedvenc borom a Lőrincz-féle Merengő és a Heimann-féleBarbár, mindkettő fantasztikus élmény.

Sport

Rendszeresen szoktam futni, bár most nagy a munkaterhelés, ezért erre kevesebb időm jut. Így is futok hetente kétszer-háromszor a kertvárosban, ahol lakom, illetve olyan luxusban van részem, hogy a szuterénben van egy futópadom, azt télen használom. A futásra lassan húsz éve szoktam rá, amikor elkezdtem érezni, hogy rossz a kondim, elkényelmesedtem. Annyira elkapott a hév, hogy leigazoltam egyesülethez, versenyeztem is. Futottam húsz maratonit a világ különböző pontjain, Berlinben, Stockholmban, Prágában, de a legklasszabb maratonfutásom Párizsban volt, mert ott nem vittek ki minket a városból, mint Prágában, hanem végig a városban maradtunk, a világ legszebb helyein.

Ezt ma már nem tudom megtenni a szakmai terhelés miatt, de a gyerekeim ennek kapcsán megszerették az atlétikát, a lányom húszszoros országos bajnok, csúcstartó és a fiam is válogatott triatlon-versenyző – már ezért is megérte atletizálni, hogy a gyerekeim ebbe a világba nőttek bele, életelemük a mozgás. Természetesen mindenkinek ajánlom a legalább heti két-háromszori testedzést.