A szegénység nyomort, a nincstelenség betegséget szül

Önmagában az egészségügy nem képes az emberek egészségi állapotán javítani, a legújabb kutatások szerint már nem tíz, hanem csupán nyolc százaléknyi szerepe van ebben – derült ki többek között “A nyomor ellátása” címen szervezett továbbképző programon. A Magyar Faluegészségügyi Tudományos Társaság VIII. konferenciáján a leszakadó néprétegek, a mélyszegénység sajátos ellátási igényeit és közegészségügyi kihatásait járták körbe.

Minél nagyobb egy társadalomban a gazdagok és a szegények közötti távolság, annál rosszabbak a leszakadó rétegek egészségügyi mutatói. A cigány férfiak 12,5, a nők pedig 11,5 évvel rövidebb ideig élnek, mint a többségi társadalom tagjai, aminek okát az alacsony iskolázottságban, a munkanélküliségben látja dr. Huszár András, a Házi Gyermekorvosok Országos Egyesületének (HGYE) korábbi elnöke. Mint sorolta, Magyarországon mintegy 750-800 ezer cigány él, az ország észak-keleti részén a lakosság kilenc, míg a Kelet-Dunántúlon 6,5 százalékát teszik ki. A teljes roma populációban az életkor csökken, ugyanakkor a halálozás és az élve születések száma növekszik, a 15 éven aluliak aránya 36,8 százalék.

Előítélet a rendelőben

A szociális hátránnyal összefüggő betegségek között Huszár doktor megemlítette a várandósság alatti alacsonyabb súlygyarapodást, az alacsonyabb születési súlyt és a magasabb csecsemőhalálozást. Jellemző az alultápláltság melletti elhízás, az enterális infekciók háromszor, a felsőlégúti fertőzések pedig négyszer gyakoribbak a cigány gyermekek körében. Nem csak többségi társadalomban, de a roma populációban is változó a szoptatási hajlandóság, ennek következtében rossz a gyermekek egészségi állapota. Mivel a tápszerek a nyomorban élők számára megfizethetetlenek, tehéntejjel pótolják, a korai tejfogyasztás miatt azonban sok kisgyermek küszködik allergiás problémákkal.

A rossz egészségi állapotban lévő, jellemzően kistelepüléseken élő társadalmi rétegek helyzetét tovább rontja, hogy míg a fővárosban aránytalanul sok, vidéken lassan megszűnik a házi gyermekorvosi ellátás, annak ellenére, hogy a HGYE az elmúlt közel két évtizedben folyamatosan igyekezett felhívni a szakpolitika figyelmét az utánpótlás hiányára, és a praxisok kiürülésére.  Saját, 45 éves tapasztalatait megosztva Huszár András elmondta, hogy míg a rendszerváltást megelőzően a romáknak volt annyi jövedelmük, hogy kifizessék a számláikat és iskolába járassák a gyermekeiket, a kilencvenes években megjelentek a rendelőben az éhező és rosszul táplált gyermekek. Miközben felértékelődtek a szociális ellátások, eltűnt a társadalmi szolidaritás, a cigány betegek már az orvosi rendelőben is előítéletekkel találják szembe magukat – egy felmérés szerint 44 százalékuk élt át rasszista megnyilvánulást az egészségügyben –, nem segítőként, hanem hatóságként tekintenek az ellátókra.

A pénztelenség rontja a hozzáférést

Miközben az egészségügy állami és fizetős részre szakad, a nincstelenek nem, vagy csak nagyon nehezen jutnak szakorvosi ellátáshoz, de a gyógyszerek felírásakor is a szakmaiság feladására kényszerülnek az orvosok, mert sok esetben a páciensek nem tudják kiváltani a legmegfelelőbb – de olykor még az olcsó – orvosságokat sem.

A gyermekek jogosultak a legmagasabb szintű egészségügyi ellátásra, ennek a szabálynak valamennyi Magyarországon élő kisgyermekre vonatkoznia kellene – fogalmazta meg Huszár doktor, hozzátéve azt is, a társadalmi szolidaritás megújításához és a problémák megoldásához szükség lenne a politika támogatására is, erre azonban egyelőre semmiféle hajlandóság nem látszik.

A közlekedés nagymértékben rontja az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférést, hiszen az egyes intézmények területi ellátási kötelezettségének kialakításakor nem vették figyelembe azt, hogy nem mindenkinek van autója. Erről már dr. Frankfurter Márta, a balassagyarmati Kenessey Albert Kórház, Infektológiai Osztályának vezető főorvosa beszélt. Az intézmény három megye településeiről fogad pácienseket, akiknek gyakorta okoz nehézséget, hogy tömegközlekedéssel rendelési időben jussanak el a szakrendelőbe. Bár az orvoshoz való eljutást az OEP útiköltség térítéssel támogatja, azonban azt csak utólagosan fizeti ki, ami a rossz anyagi körülmények között élők számára nem feltétlenül jelent segítséget. Míg a betegellátást regionális, addig a mentést megyei alapon szervezik, ennek eredményeként előfordul, hogy a kórház betegeinek 48-72 órát kell várakozniuk a szállításra.

Minél inkább rá van utalva valaki az egészségügyi ellátórendszerre, annál inkább támogatni kell abban, hogy hozzájusson – mondta a főorvos, ugyanakkor hozzátette azt is, a nyomorban élők ellátásakor figyelemmel kell lenni az egyéni helyzetekre és a szociokulturális környezetre is, amit sok esetben nem vesznek figyelembe az előírások. Példaként említette, hogy aggályos lehet egynapos sebészeti ellátás után hazaküldeni egy pácienst, aki túlzsúfolt lakásba, rossz higiénés körülmények közé kerül a műtétet követően.

Jobb élet helyett drog, betegség, depresszió

Évente 4,5 millióan esnek áldozatul az emberkereskedelemnek, jellemzően nők és fiatalkorú gyermekek, évről-évre újabb 500 fő kel útra prostituáltként a nyugati országok irányába a több pénz és a jobb élet reményében mondta prof. dr. Forrai Judit, aSemmelweis Egyetem Népegészségtani Tanszék csoportvezető egyetemi tanára. A prostitúciós iparban dolgozók egészségügyi problémái között legjellemzőbbek a neurológiai, a gasztrointesztinális és urogenitális betegségek, azonban a hátfájás, a bántalmazások következtében a csonttörések, az érzékszervi problémák is gyakoriak. A bőrgyógyászati panaszok mellett az STD-k is elterjedtek a prostituáltak körében, az identitászavarok és a depresszió mellett szinte valamennyi érintett szenved a poszttraumás stressz-szindrómában (PTSD). Sokan alkohollal vagy drogokkal igyekeznek enyhíteni szorongásaikat, azonban míg a nők gyorsító szereket szednek, hogy még többet tudjanak dolgozni, addig a férfiak kemény drogokat használnak, különösen azok, akik nem homoszexuálisként nyújtanak szolgáltatásokat a férfiklienseknek.

Hatvan, vagy annál is több órát dolgozott Zürichben annak a 120, magyar prostituáltnak a többsége, akik részt vettek a Szexedukációs Alapítvány vizsgálatában. Mint arról Forrai Judit beszámolt, a megkérdezettek 70 százaléka 1-5 gyermekes anyaként vállalta a prostitúciót, legtöbben a Nyírségből és Baranya megyéből érkeztek. Egyharmaduk állami gondozottként nőtt fel, és mindössze 38 százalékuk végzett több mint nyolc osztályt. Rendszeresen járt egészségügyi szűrésre 86 százalékuk, azonban ez jellemzően nőgyógyászati vizsgálatra korlátozódott, nem pedig a nemi betegségek kiszűrésére. Svájcban csak nagyon kevesen vették igénybe az ellátásokat, annak ellenére, hogy az alpesi országban speciális teamek busszal járják be az érintetett területeket, tőlük egy helyen kaphatnak orvosi, szociális és jogi segítséget a prostituáltak.

Enyhíthető a nyomor?

Pénzzel és politikai akarattal lehetne változtatni a nincstelenségben élők helyzetén, azonban a kormány társadalompolitikája egyelőre az, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér – mondta dr. Krémer Balázs, a Debreceni Egyetem Szociológia Tanszékének docense, azonban mégis úgy vélte, ilyen megnyomorított helyzetben is élhetőbbé lehet tenni a szenvedést, ami egyébként morális kötelesség.

Az üzletben és a politikában egyre inkább jellemző a manipulatív, érzelmekre ható, vágyakat vagy indulatokat keltő kommunikáció, ami hajlamossá teszi az embereket zsigeri reakciókra. A szűkösségben élőknek jelentősen romlanak az intellektuális képességeik (függetlenül az iskolai végzettségtől), így különösen jól manipulálhatóak. A szociológus szerint leginkább abban kell támogatást nyújtani ezeknek az embereknek, hogy változtatni tudjanak a beszűkült, egyetlen problémára fókuszáló „csőlátásukon”: egy perspektívát vesztett, nehéz anyagi körülmények között élő ember számára sokkal előrébbvaló a pénzhiány megoldása, mint egy recept kiváltása – mondta.

A hegyi beszédeknek semmi értelme! – figyelmeztetett Krémer Balázs. Az egészséges életmód sok évvel későbbi pozitív eredményeinek ecsetelése helyett a „csőbe” kell hozni azt a magatartást, amit elvárunk. Nem hátrány, ha ebben olyan közvetítők is segítenek, akik közelebb állnak az adott társadalmi réteghez, hiszen sokkal inkább a magatartásmintákat figyelik, semmint azt, amit az orvos mond. Prompt, azonnali, egyszerű, követhető megoldásokat kell kínálni, amivel rövid távon, érzelmekre ható kommunikációval megoldható a probléma.

Bár kényelmes a rendelőben – ahol csak percek jutnak egy-egy betegre – rövid, érzelmekre ható tanácsokat adni, hosszú távon azonban a nyomor csak úgy orvosolható, ha időt szánunk a beszélgetésre, és megtanítjuk a nyomorban élőket is a „sokablakos, széles sávú” gondolkodásra – hozott példát az informatikából Krémer.

Egyedül nem megy

Szociális háló nincs, bár állami szinten igyekeznek segíteni a rászorulókon, a különböző szférák programjai összehangolatlanok, ezért azoknak társadalmi szinten nincsen hatásuk – mondta dr. Simek Ágnes, a Semmelweis Egyetem (SE) Családorvosi Tanszékének docense. Míg a civil csoportok, egyesületek ételosztással, drogprevencióval, szűrésekkel, tájékoztatással igyekeznek támogatni a hajléktalanokat és elesetteket, az egészségügyi ellátásban az egyházi szervezetek és a Vöröskereszt nyújt nekik segítséget. Egyéni szinten az adakozás a legjellemzőbb, bár az utóbbi időben ingataggá vált a támogatást gyűjtő csoportokba vetett társadalmi bizalom is, hiszen nem egyszer kiderült már, hogy a rászorultak megsegítésére szánt pénz jó részét szervezésre és egyéb költségekre fordították egyes szervezetek. A szakember szerint a nyomorban élők egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésén és egészségi állapotán csak úgy lehetne javítani, ha a gyógyító ágazat mellett a szociális szféra, az oktatás, az egyházak, a beteg- és érdekvédelmi szervezetek összehangoltan lépnének fel az érdekükben.