A kórházban üt vissza a húsgyárak gyakorlata
A kórházi fertőzések hamarosan több halálos áldozatot követelhetnek Európában, mint a rák. Magyarország különösen veszélyeztetett a húsok kiugró gyógyszerszennyezettsége, a kórházi vizesblokkok elhanyagoltsága és a tények titkolása miatt, írja a Válasz.hu.
Valójában fogalmunk sincs arról, milyen gyakran fogyasztunk a baktériumfertőzések kivédésére szolgáló készítményeket – jó eséllyel hetente többször, ahányszor csak húst eszünk. Magyarország Európa negyedik legnagyobb hússzennyezője: mezőgazdaságunk nemcsak a megbetegedett állatokat gyógyítja antibiotikumokkal, hanem megelőző jelleggel is adagolja a gyógyszert. Az OECD még azt is meglebegteti, hogy a gazdaságok a tiltás ellenére vélhetően az állatok növekedését is gyógyszeres úton segítik elő. Mindez azért érinti érzékenyen az emberi egészséget, mert 40 éve nem fejlesztettek ki külön antibiotikumot a mezőgazdaság számára, az állatokat ugyanazzal etetik, amit baj esetén nekünk is rendelnek az orvosok.
A „húsgyárak” gyakorlata váratlan helyen üt vissza, a kórházakban, mert az egészségügy fegyvertelen marad a fertőzések ellen. A parányi egysejtűek gyorsan alkalmazkodnak a kiirtásukra szánt gyógyszerek hatásához, és minél többet használunk belőlük – például egy kisebb betegségnél –, és minél oktalanabbul – például idő előtt abbahagyva a kúrát –, annál védtelenebbé válunk ellenük. A második világháború idején a gyógyítást forradalmasító antibiotikumokból ugyanis évről évre kevesebbet fejlesztenek. Az 1983-tól 1987-ig terjedő öt esztendőben még 18 új készítményt szabadalmaztattak az Egyesült Államokban, 1993 és 1997 között már csak tíz új baktériumölőt dobtak piacra. A 2008 utáni öt évben ez csökkent kettőre.
Miközben megjelent az új rém, a multirezisztens kórokozó – vagyis az olyan baktérium, amely ellenáll a gyógyszereknek. Az országok kiszolgáltatottságát két mutatóval mérik, egyrészt a kórházi fertőzések számával, másrészt a gyógyszernek ezen belül ellenálló kórokozók arányával. Az adatokkal óvatosan kell bánnunk, mert a kórházak szeretik elhallgatni a fertőzések tényét. Mindenesetre intő jel, hogy amíg Európa legjobb egészségügyében, a hollandban a köznyelv által húsevőnek nevezett MRSA-fertőzések kevesebb mint tíz százaléka áll ellen a gyógyszeres kezeléseknek, nálunk ez az érték 25 százalék feletti. Romániában pedig annyira rossz a betegek gyógyulási esélye, hogy a kórokozók több mint felénél nem hatnak a gyógyszerek.
A hallgatásnak oka van: a pártállami időkben a kórházi fertőzéseket imperialista átoknak tartották, amely nem érhet fel a szocialista egészségügyhöz. A közvéleményről pedig úgy gondolták, nem elég felnőtt ahhoz, hogy megértse, a kórházi baktériumok Semmelweis Ignác kora után is az egészségügy velejárói, melyek ellen küzdelmet kell folytatni. A titkolózás máig megmaradt, részint azért, mert a kórházak ebben érdekeltek, mivel a fertőzések miatt indított kártérítési perek a legkönnyebben megnyerhetők közé tartoznak.
