A csepegtetett oltás kedvez a mutációk kialakulásának

A relatíve kevés, oltással már immunizált ember együttélése a magas fertőzöttségű populációval erős szelekciós nyomást hoz létre olyan vírusmutánsok kitenyésztésére, amelyek immunisak az oltóanyag által létrehozott immunválaszra (ezek az r-mutánsok).

Az elhúzódó oltási kampány tehát ilyen rezisztens mutánsokat termelhet: a feltételes mód arra utal, hogy szerencsés esetben nem jön létre olyan vírus, amelynek a vakcinák által támadott jellemzőiben (antigén determinánsaiban) bekövetkező változás együtt jár a fertőzőképesség megmaradásával. Ellenkező esetben baj lesz, ha nem változtatunk az oltási és védekezési stratégián! 

A vírusok által megfertőzött, már beoltott emberekben a jelenlegi vírustörzsek csak akkor tudnak betegséget okozni, ha nem volt hatékony az immunizálás, vagy ha létrejön a rezisztens mutáns (r-mutáns) valakiben. Ez a r-mutáns aztán megfertőzhet mindenkit úgy, mintha nem is oltottunk volna. Tovább megyek, innentől az oltások szaporodásával egyeduralkodóvá válik, ugyanúgy, ahogy az angol mutáns is kicselezi a védekezési szabályokat (az alaptípust lefojtja a védekezés, az angolt nem, mert hatékonyabban fertőz).

Jó, ha nem felejtjük el, hogy a vírusok az élő rendszerben leghatékonyabban szaporodó ágensek. Csak a védekező rendszerünk plazmasejtekké alakuló B-limfocitái tudják felvenni velük a versenyt azzal, hogy gamma globulinokat (IgM, IgG a tesztben) termelnek, amik fehérjék, és gyorsabban készülnek, mint a vírus.

Mi lenne a jó taktika? A legjobb az lenne, ha a lehető legrövidebb idő alatt a legtöbben védetté válnának. Ahogy az influenza oltások vagy más vakcinák esetén szokott történni. Ez a hajó sajnos már elment, mert hónapok óta csepegtetetten oltunk, olvasható a Népszavában.