"Úgy vagyunk, mint az a bizonyos lábtörlő"

Országosan 300 fölé emelkedett a tartósan betöltetlen háziorvosi praxisok száma, az orvostársadalom öregszik, sokan dolgoznak nyugdíj mellett, ezért a szakemberek attól tartanak, hogy egyre több lesz az üres praxis – fogalmazta meg az interjú témáját a Lánchíd Rádió munkatársa. Ezen nincs mit csodálkozni – reagált a felvetésre Éger István, aki arról tájékoztatott: tizenöt éve, hogy folyamatosan jelzik ezt a problémát. Lehet, hogy jövő ilyenkorra ez a szám megduplázódik – fűzte hozzá – az orvosok közül, aki volt, elment külföldre, aki maradt, megöregszik, megbetegszik, elmegy nyugdíjba, meghal. Tehát nem lesz orvos.  

A háziorvosi rezidens keretszám kb. nyolcvan, a háziorvosi karba szükséges utánpótlás létszáma meghaladja a kétezret – folytatta a MOK elnöke. A kialakult helyzet okaira térve Éger István azt hangsúlyozta, hogy a háziorvosi munka Magyarországon egzisztenciális vállalkozás keretében zajlik, azt pedig valaki akkor vállalja el, ha nem veszteséges, illetve szerény nyereséget garantál – hiszen a vállalkozó a bevételéből él. Még mindig nem éri el a háziorvosi rendszer finanszírozása azt a minimális mértéket, amiből egy háziorvos és az asszisztenciája tisztességesen megélhetne. Maga a rendszer jó, maga a munka az orvoslás széles palettáját fogja át, nagyon szép, csak alulfinanszírozott – sorolta Éger István.
Akik már a pályán voltak, amikor a mai rendszer kialakult, azok megörökölték ezeket a körülményeket, akik viszont most lépnének bele, azoknak ott a választási lehetőség: bevállalnak-e egy veszteséges vállalkozást, vagy nem vállalnak be? Nem vállalják be – közölte a szakember.

A riporter kérdésére a MOK elnöke arról is beszámolt, hogy a háziorvosi rendszer jól műszerezett, mert az elmúlt években ezen a téren jelentős előrelépések történtek, a probléma ugyanakkor az, ami a kórházakban is: nem fizetik meg az orvosokat és hiányzik a működtetés költsége.

A praxisvásárlási támogatás jelentőségére vonatkozó kérdésre Éger István a következőket mondta:  bár jó lépés, ám a pénz nem terem orvost. Tizenöt évvel ezelőtt kellett volna lépéseket tenni abban az irányban, hogy itthon tartsák az orvosokat, vagyis megbecsülni őket és biztosítani számukra a kiszámíthatóságot. Ez elmaradt, és most hiába tolnak bele egy talicska pénzt, ezzel nem lehet tíz év alatt kiképezendő szakorvos-mennyiséget előállítani. Ráadásul a kórházi ellátást is jelentősen meggyengült – folytatta Éger István – az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta a legszerényebb számítások szerint is 6000-8000 ezer szakorvost veszített el az ország. A kórházi orvosok egy része régebben idővel háziorvosi praxist vállalt, de mára így ez az utánpótlási forrás is elapadt. Úgy vagyunk, mint az a bizonyos lábtörlő, amelyet a kutyák cibálnak jobbra balra, és szakad széjjel – fogalmazott a MOK elnöke.  

A jelenleg regnáló kormány harmadik éve késlekedik, még mindig nincs béremelés, nincs kiszámíthatóság – összegezte a probléma lényegét Éger István, majd arra a kérdésre, hogy mi lehetne a megoldás, azt válaszolta: az első szükséges lépés az orvoskar és az orvostanhallgatói kar felé az, hogy deklarálják a következő öt évre vonatkozó jelentős és folyamatos bérfejlesztést, és ezt iktassák is törvénybe. Emellett emelni kell a képzési keretszámokat, ezzel párhuzamosan a rendszerben dolgozók körében is emelni kell a jövedelmeket – sorolta az elnök, majd hozzáfűzte: mindez a rendelkezés együttesen sem lesz képes zökkenőmentessé tenni a rendszert, a csomag eredménye 5-10 év múlva lenne remélhető. Ám amennyiben ezek a lépések továbbra is elmaradnak, három év múlva az alapellátásból Magyarországon csupán egy nagy kérdőjel marad.