"Korlátok nélkül"
Hamarosan olyan emberek is megszólalhatnak Magyarországon, akik mindeddig legfeljebb érthetetlen hangokat voltak képesek kiadni magukból.
Agyvérzéssel születtem, a beszédközpontom és négy végtagom is érintett – mondja Kiss Csaba, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) tapasztalati szakértője kellemes, mély géphangon. Pontosabban: nem ő mondja, hanem a gép, melynek „egerét” a szemével irányítja, hogy az a megfelelő betűk „lenyomásával” a megfelelő hangokat adja ki. Még pontosabban: Kiss Csaba a Tobii nevű tekintetkövető egeret és a Communicator 5 kommunikációs szoftvert használja, s azt mondja a segítségével: teológiai és informatikai végzettsége van.
Az, hogy milyen az énképem, azon is múlik, hogy te hogyan reagálsz rám – ehhez nekem viszont érthetően kell kommunikálnom – magyarázza. A közönségnek az ámulat mellett mindeközben óhatatlanul a minap meghalt Stephen Hawking jut eszébe, ám szakértők később magánbeszélgetésben elmondják: az elméleti fizikus saját kommunikációs eszközét arcizmai segítségével mozgatta, míg Kiss Csaba a szemével dolgozik. Talán ezért is emlékeztet a Parlament Vadásztermében tartott projektindító konferencián: ma már sok olyan eszköz van, amivel megszüntethető a sérült és egészséges emberek közötti kommunikációs szakadék; ezért is fontos, hogy az érintettek egyéni szükségleteikhez igazítva, rendszerszinten és alanyi jogon kapják meg azt, ami segíthet nekik, mert ez az emberi méltóság tiszteletén túl a nemzetgazdaságban is érezteti majd a hatását.
Ez az, amire egy konkrét ügy kapcsán készült ajánlásában, jelentésében az ombudsman is felhívta a figyelmet, s erre van most esélye hatszáz súlyosan mozgássérült embernek egy uniós projekt (no meg az arról döntő magyar kormány, valamint a programmal pályázó MEOSZ) jóvoltából, melynek keretében a kommunikációjukat megkönnyítő eszközökhöz, első körben laptophoz és tablethez, majd egyéni igényeiknek megfelelő informatikához, negyvenkét-féle speciális eszköz valamelyikéhez juthatnak.
Azt persze a szakértők szerint ma lényegében senki sem tudja, hogy hány olyan halmozottan fogyatékos ember él Magyarországon, akinek részt kellene vennie a most indított „Korlátok nélkül” elnevezésű infokommunikációs akadálymentesítő projektben. Hamarosan ezért pályázatot ír ki a MEOSZ a lehetséges érintetteknek, képezi majd a szakembereket, közbeszerez, aztán várhatóan őszre már eljuthatnak az első eszközök a rászorulókhoz is.
A kormány tavaly tavasszal hirdetett meg egy négymilliárd forint keretösszegű pályázatot az Országos Fogyatékosságügyi Tanács tagjainak; ezen nyert a MEOSZ a Korlátok nélkül című program kidolgozására 728,24 millió forintos uniós támogatást. Az eszközök mellett a program a mozgáskorlátozottak közszolgáltatásokhoz való hozzáférésének esélyeit is javítja: húsz szolgáltatási pontot is kialakítanak, ahol nemcsak a nyertesek, hanem bármely fogyatékos (infokommunikációs) segítséget kaphat.
Az esélyegyenlőség elvi háttere 20–25 éve rendben van Magyarországon – emlékeztetnek a jelenlévők, a legfontosabb változás azonban a hozzáállásban tapasztalható. Mint arra például Czibere Károly, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára felhívja a figyelmet: nemrégiben olyan észak-magyarországi településen járt, ahol ma a „kitagolást” követően nagy intézményekből kitelepültek is laknak. És azon a településen, ahol négy éve még aláírásokat gyűjtöttek az ellen, hogy a fogyatékosok odaköltözzenek, a polgárőrség vezetője ma a közösség oszlopaiként, fontos pilléreként mutatja be az érintetteket.
A társadalom a fogyatékossággal élőket egyre kevésbé tekinti nyűgnek, szociális tehernek, mondja, jelezve, egyre inkább értékteremtő emberként néz rájuk. Így juthatunk el oda, hogy nem a fogyatékos emberekben van hiány, hanem körülöttük vannak korlátok – amelyeket közösen kell (és lehet) lebontani.
