"Kifelé szinte semmit nem lehet mondani"

(...) Mi volt a legfőbb ok, amiért hátralépett, amibe belefáradt, amiért távozik az osztályvezetői pozíciójából és kevesebb szerepet vállal a hazai gyógyításban?

Az egyik legfárasztóbb a cenzúra, hogy nem lehet nyíltan beszélni a problémákról. Egyszerűen nincs olyan légkör, hogy szabadon, bárkivel, akár a nyilvánosság előtt is megbeszélhetem a gondokat. A gyökerek minisztériumi szintről indulnak, mert a szerződéseink szerint kifelé szinte semmit nem lehet mondani. Ez lehangoló, akadályozza a problémamegoldást. Most is az orvoskamara megyei elnökeként nyilatkozom, nem pedig a mosonmagyaróvári kórház gyermekosztályának vezetőjeként.

A szabályozás alapvető tévedése az, hogy üzleti titkok, munkahelyi belső információk esetén logikus és jogos, hogy belső körben maradnak. Ezt értelmezik szándékosan félre idehaza. A hollandiai szerződésemben is benne van, hogy kollégákat nem hozok kellemetlen helyzetbe, az intézmény rossz hírét nem keltem és üzleti titkokat sem adok ki. Ez nem jelenti azt, hogy ha baj van, nem szólok a munkáltatómnak, a kollégáknak vagy a lakosságnak. Sőt, elvárás kint irányomban, hogy proaktívan fogalmazzam meg az észrevételeimet, időben tájékoztassak mindenkit, hogy megelőzzük a bajt. Ez az alapvető érdeke mindenkinek.

Magyarországon ez fordítva működik: az Országos Kórházi Főigazgatóságnak, az államtitkárnak vagy a miniszternek van tájékoztatási joga vagy lehetősége engedély kiadására. Ez rengeteg időt vesz igénybe, működésképtelen és gátolja a fejlődést, a hibák feltárását, a javulást, sérti az orvosi attitűdömet. Ilyen közegben dolgozni iszonyú fárasztó, hiszen nekem erkölcsi, morális és szakmai kötelességem, hogy a betegeimért mindent megtegyek. Erre esküdtem, s ehhez hozzátartozik, hogy elmondom nekik, amikor baj van, felvilágosítom őket az intézmény nyújtotta ellátás mikéntjéről, a kollégáimmal pedig nyíltan megbeszéljük a problémákat.

Magyarországon azonban minden átpolitizálódik, az ellenzék a zászlójára tűzi, ha bajt jelzek, a kormány meg törvényt hoz a rémhírterjesztésről, elmossák a határokat a normális kommunikáció és a bűn között. A legtöbben meg sem mernek ezek után szólalni. A Covid-járvány számos tragédiájának ez volt a hátterében, megelőzhetők lettek volna.

Merkely Béla a minap azt nyilatkozta, hogy kimagasló a magyar betegellátás, európai viszonylatban is versenyképes. Gondolom, vitatkozna ezzel.

Eléggé szerénytelen megfogalmazás, összességében inkább propaganda, még ha van is benne némi igazság. Magyarországon az egészségügy borzasztó állapotban van, évtizedekre elmaradtunk a nyugati világtól, miközben persze vannak területek, amelyek egészen jók. A világ vezető egészségügyi rendszereitől – a kanadai, az ausztrál, holland vagy az új-zélandi – azonban fényévnyi távolságra vagyunk szervezettségben, humán erőforrásban. A magyar orvosok és ápolók többsége kiégett, fáradt, nem egységes szemléletű, egyre kevesebb olyan sziget van idehaza, amelyikre ez nem érvényes. (...)

 A teljes beszélgetést ITT olvashatja