Illegális drog vagy legális gyógyszer?
A peace drug, azaz szó szerinti fordításban a béke-drog fogja feloldani a háborúk által okozott lelki terrort? Ezzel a címmel közölt cikket a Scientific American egyik legutóbbi száma, amelyben többek között beszámolt az ecstasy néven elhíresült MDMA-val (3,4-metilén-dioxi-metamfetamin) folytatott legújabb orvosi kísérletekről.
Mint arról a Gyermekévek már korábban beszámolt, a központi idegrendszerre ható, azaz pszichoaktív szereknek három osztálya van, a depresszánsok, a stimulánsok és a hallucinogének; ez utóbbi csoportba tartoznak a pszichedelikumok. A pszichedelikum szót Humphrey Osmond pszichiáter alkotta a görög psziché (lélek) és a delein (előhoz-manifesztál) szavak összevonásával, arra utalva, hogy e szerek az emberi lélek vagy elme olyan területeihez, tartalmaihoz biztosítanak hozzáférést, amelyek egyébként el vannak zárva előlünk, és csak meditációban vagy misztikus élmény során törnek a felszínre.
Az MDMA 1985-ös amerikai betiltása előtt már szerepelt pszichoterápiát támogató gyógyszerként, a jelenlegi kutatások szerint szakember felügyeletével történő, ellenőrzött, kis mennyiségű fogyasztása segít több, egyébként kezelhetetlennek bizonyuló zavar, így a poszttraumás stressz betegség (PTSD), a szorongás és a depresszió gyógyításában is.
Hogyan fordulhatott elő, hogy egy ilyen hasznos, és a kutatások szerint kis mennyiségben ártalmatlan szert betiltottak, és napjainkban is számos tévhit, félelem kering a laikus körökben arról, hogy pl. az ecstasy hatására halálra táncolják magukat a fiatalok?
Hogyan lesz egy gyógyszerből parti-drog?
Az MDMA-t 1912-ben azért szintetizálták egy gyógyszercég vegyészei, mert egy konkurens vállalat szabadalommal védett vérzéscsillapító szeréhez hasonló szert próbáltak előállítani. A hatóanyag az Egyesült Államok hadseregén kívül az 1970-es évekig alig váltott ki érdeklődést, akkor viszont rájöttek, hogy a szer segíti a pozitív érzelmek kialakulását, a szociális kötődést, így pszichoterápiában kezdték használni. Kellemes hatásai annyira kifejezettek, hogy a gyógyításból kikerült az „utcára”, az 1980-as években elterjedt használata a táncos szórakozóhelyeken, partikban. Az angolszász bulvármédia több halálesetet is a használatához kötött, ezért pontosan az történt vele, mint a hatásaiban hasonló mefedronnal: esetleges káros hatásait nem vizsgálták, és rövidre zárva a botrányt, betiltották.
Rémhírek a mefedronról
Emlékezzünk vissza az idei mefedron-őrületre: tele volt a laikus sajtó rémhírekkel, miszerint serdülő gyermekeink öncsonkítást követnek el, illetve sorra halnak meg a mefedron-fogyasztás miatt, ezért az több országban tiltólistára került. A napokban viszont elkészült a két elhunyt angol tinédzser esetét vizsgáló igazságügyi orvostani jelentés, és kiderült: a fiatalok egyáltalán nem fogyasztottak mefedront, viszont rengeteg alkoholt találtak a szervezetükben.
