Zörejdiagnosztika

Láthatóvá tett billentyűszűkület

Az aorta-stenosis súlyosságát egy amerikai vizsgálat eredményei szerint az eddiginél olcsóbb, de nem kevésbé megbízható módszerrel – a szívzörejek idő-frekvencia-analízisével – ítélhetjük meg a jövőben. Az eljárás sokkal érzékenyebb, mint az emberi fül, de a zörej punctum maximumát ehhez is fonendoszkóppal kell megtalálnunk.

Kiváltható az aorta-stenosis diagnosztizálására és rendszeres hemodinamikai ellenőrzésére használt drága és nagy tapasztalatot igénylő Doppler-echokardiográfia – állítják amerikai kutatók, akik a jobban vizualizálható zörej-spektrumanalízissel próbálták meg felcserélni az eddigi, széles körben alkalmazott módszert (Chest 2003;124: 1638–1644). A korábbi kutatások már feltárták a kapcsolatot a zörej domináns frekvenciája és a szűkülettől disztálisan mérhető pillanatnyi áramlási sebesség nagysága (azaz a szűkület súlyossága) között. Most azt vizsgálták, hogy összefügg-e a Doppler-echokardiogram alapján kiszámítható átlagos és maximális nyomásgradiens a zörej egyes frekvenciakomponenseinek fennállási idejével.

A vizsgálatban 24 férfi és 17 nő vett részt. Az aorta-stenosist az átlagosan 68 éves vizsgálati alanyoknál korábban nem diagnosztizálták. Ejekciós frakciójuk meghaladta a 40 százalékot, más billentyűbetegségük vagy jelentős zörejük nem volt. Miután hallgatózással meghatározták zörejük punctum maximumát, a számítógéphez csatlakoztatott elektronikus sztetoszkópot ezen a ponton elhelyezve rögzítették a hanghatást. Ezenkívül a szegycsont jobb és bal felső, valamint bal alsó határán, és a bal ötödik bordaközben, a medioclavicularis vonalban is készítettek 10–30 másodperces felvételeket. Az erre a célra kifejlesztett szoftver kirajzolta a zörejek spektrumanalíziséhez szükséges képet. A módszer olcsó, és nem igényel komoly tapasztalatot.