Zappa, Clair, japánok, dánokimages/

 16 éve tűnt fel először a Budapesti Őszi Fesztivál mosolygó lila esernyője, amely idén október 12. és 21. között lesz társa a kortárs kultúra és a különleges élmények iránt érdeklődőknek. Kedvcsinálónak néhány kuriózum, a teljes műsorkínálatért és a jegyrendelésért látogassák meg a www.bof.hu oldalt!

 A Kortárs Építészeti Központnak köszönhetően két, az átlagember számára ismeretlen hely nyílik meg a látogatók előtt. A Kőbányai Sörgyár 1. számú telephelye az egyedülálló kéményű malátaszárító épülettel és a Dreher család villájával, illetve a kőfejtőből létrehozott, húsz kilométer hosszú pincerendszerrel október 13-án délelőtt és délután várja a látogatókat; a Kelenföldi Hőerőmű századfordulós épületegyüttese a trafóház kapcsolótermével pedig október 20-án lesz nyitva a nagyközönség számára.
  A Russia Rulez keretében kilenc egész estés nagyjátékfilm és számos rövidfilm lesz látható a legújabb orosz rendezői generáció képviselőitől a Toldi, illetve a Cirkogejzír moziban. A másik filmes program, a III. Nemzetközi Táncfilm Fesztivál törzshelye a Művész mozi Bódy Gábor terme, ahová három napon át a táncfilmek kedvelőit várják.
  Frank Zappa kivételes volt gitárosnak, de írt zenét rock- és jazzegyüttesre, szimfonikus zenekarra, valamint elektronikára, rendezett kisfilmeket és videoklipeket, maga tervezte kultikussá vált lemezborítóit és saját utánozhatatlan arcszőrzetét. Tehetségének minden oldalát felvonultatják a Millenáris Zappanapján, ahol a 100% Zappa című rendezvényen fellépnek egykori zenésztársai is.
  Ugyancsak a Millenáris Teátrum a helyszíne október 12-én egy érdekes, művészeti ágakat „összecsomózó” produkciónak: René Clair Párizs alszik című, 1925-ben készült némafilmjéhez a Musée du Louvre felkérésére 2005-ben a fiatal francia zeneszerző, Yan Maresz komponált kísérőzenét. A film szürreális látomás az alvó városról, ahol csupán hatan, az Eiffeltorony tetején lévő éjjeliőr, és egy repülő öt utasa maradnak ébren. A zene ezt a látomást kommentálja, egy fiatal francia kortárs zenei együttes előadásában.
  Japán művészetéről minden bizonnyal a tradicionális japán színház, a gésák, a szusi, a szumo, a szamurájok, a manga vagy az anime ugrik be először. Itt az ideje, hogy a sztereotípiákon túllépjünk: ebben segít egy jazzkoncert, amelyet a japán DJ-kultúrából kinőtt, hattagú Soil & „Pimp” Sessions elnevezésű zenekar ad október 19-én az A38 hajón. És még mindig Japán: a Pappa Tarahumara társulat, amely egy akrobatikus mutatványosairól ismert észak-mexikói indián törzstől kölcsönözte a nevét, sajátos táncnyelvén feldolgozta már a Macbethet és a Hamletet is; a hagyományos butoh-, no és kabukielemekkel átszőtt modern stílusban, a fizikai táncszínház eszközeivel ezúttal a Három nővért adják elő a Trafóban két estén, 19-én és 20-án.
  A színház határai egyre tágulnak, és erről a BŐF keretében is meggyőződhetünk. A portugál Teatro Praga kétszereplős darabjában azt járja körül, mit jelent európainak lenni, létezik-e európai identitás, megérthetjük-e egymást, ha harmincöt különböző nyelven beszélünk. Ürügyként a kérdések boncolgatásához mi mást is választhattak volna, mint az Eurovíziós Dalfesztivált. Az előadás ennek megfelelően soknyelvű, és a társművészetek számos elemét használja. A számos fesztivált megjárt produkciót ugyancsak a Trafóban játsszák, 19-én.
  Fusk! – svéd szó, jelentése becsap, rászed, bóvli, selejt. A dán cirkuszi társulat, a Royal Bones zenét, színházat, akrobatikát és cirkuszt ötvöző produkcióját a svéd zenés színház talán legnagyobb tekintélyű rendezője, Lars Rudolfsson rendezte, aki az ABBA-val éppúgy dolgozott, mint a Svéd Királyi Opera társulatával. Az előadásban artisták és zenészek közreműködésével kel életre Shakespeare világa. Okkal reméljük, hogy a dán csapat a svéd Cirkus Cirkör feledhetetlen nyomdokaiba lép a Trafóban 12–14. között. Az emberi test és ami – szó szerinti és átvitt értelemben is – a felszín alatt rejlik: ez a témája három fiatal képzőművész kiállításának az Ernst Múzeumban, amely az Utazás önmagunkba címet kapta.
  Az emberi elme az anatómiai tankönyvek vagy iskolai természetrajzkönyvek szemléltető ábráira emlékeztető módon jelenik meg, egy háromdimenziós technikát alkalmazó animációs rövidfilm az emberi testben búvárkodik, míg a felpróbálható mellimplantátumok, illetve a hozzájuk társított, nőművészek által írt szövegek a test orvosi és társadalmi reprezentációját kritizálják nem kevés iróniával.

  Őszi zeneszüret

  A nyár vége mindig kellemes borzongást ígér a hazai zenei életben, hiszen régóta ismert, ezért izgalommal is várt fesztiválok otthona az ország több pontja. Kiemelkedik közülük a

 MOL Jazz Fesztivál
 A nagyszabású koncertesemény hagyományosan a főváros „Kultuccájában”, vagyis a Ráday utca vonzáskörében lévő kávézókban, pinceklubokban zajlik, központi helyszíne pedig a Duna-parti Közraktárak területén felállított hatalmas sátorszínpad. A fesztivál különlegessége, hogy külföldi sztárzenészek a magyar jazz legjobbjaival és fiatal tehetségeivel lépnek színpadra – így szerezve a közönségnek egyedi, megismételhetetlen zenei élményeket. Az idei kínálatból kiemelkedik László Attila Quintetje Bob Mintzer szaxofonos vendégszereplésével 15-én, szombaton, illetve ugyanitt, ugyanekkor az altszaxofon ifjú titánjának, Tóth Viktornak a koncertje saját triójával, amelyet a dobok mögött a mágikus erejű Hamid Drake egészít ki. 16-án a Művészetek Palotájában az amerikai keleti part legújabb csodája, a gitáros Lionel Loueke lép fel – a különleges felállásban a magyar származású Németh Ferenc dobol és az olasz Massimo Biolcati bőgőzik.
  Hasonlóan emlékezetesnek ígérkezik

  Brad Mehldau
  koncertje a Művészetek Palotájában november 8-án. A harminchét éves Mehldau zongorajátéka a zenei vitriol nagymestere, akkordjai tele vannak meglepetésekkel, amikor a poétikus varázs közepette megszólal egy váratlan és elidegenítő hangulati ellenpont. Mehldau az akusztikus zenei hangzás híve, ugyanakkor lelkesen vezeti be a triójátékba az elektronikus popzene kihívásait, feszes, sodró tempóit. Szívesen gondol újra régi örökzöldeket – akár Beatles-slágereket is – saját, szikrázó és pengeéles zenei világában. Brad Mehldau zongorajátékát újabban nem kisebb sztár, mint a gitáros Pat Metheny választotta állandó kísérőjének – második lemezük óriási sikert és világ körüli turnék sorát hozta a kilencvenes évek közepe óta ismert művésznek. Mehldau ezúttal saját ritmusszekciójával – Larry Grenadier bőgőssel és Jeff Ballard dobossal – érkezik Budapestre.
   Ritkán jelenik meg jazzről szóló könyv magyar nyelven, még ritkábban a modern hőskor egy-egy alakjának életművét bemutató összefoglalás. Ilyen volt három évvel ezelőtt Miles Davis önéletrajzának itthoni kiadása, és ilyen a minap megjelent album, amely

  Joe Zawinul
  pályáját foglalja össze. A Weather Report zenekar legendás alapítója, a zenei fúzió és az elektronikus jazz nagymestere fejezetről fejezetre végigvezeti olvasóját életének és zenei inspirációinak láncolatán: a világháborús Ausztriában eszmélt gyerekkorától kezdve tanúi lehetünk fiatalkori zenei kibontakozásának, később a Miles Davisszel kötött barátságnak; betekintést nyerhetünk a jazz legdinamikusabb, progresszív időszakának számító hetvenes évek művésztársadalmának kulisszái közé, és elkísérhetjük Zawinult öt kontinensen át vezető utazásain, amelyek zenei lenyomata a Zawinul Syndicate szerzeményeinek afrikai és karibi ihletettsége. A könyv párbeszédek formájában olvasható – az ismerten nehezen megnyilatkozó Zawinul most meglepően közvetlen hangon beszélget honfitársával, a bécsi kulturális média doyenjével, Günther Baumannal. Az ínyencek különleges szemszögből ismerhetik meg a Weather Report halhatatlan tagjainak – köztük a basszusgitáros Jaco Pastoriusnak és a szaxofonos Wayne Shorternek – emberi vonásait.

 MOL Jazz Fesztivál Budapest Szeptember 12–16., Közraktárak, Kultucca, MüPa; Brad Mehldau Trio November 8., 19.30, MüPa; Günther Baumann: Zawinul – életem a jazz Aposztróf, 2007, 206. oldal

  H. MAGYAR KORNÉL