Zacher: Szembesültem azzal, hogy ebbe én is belehalhatok

Izraelben, ahol a világon elsőként kezdtek el oltani koronavírus ellen, az oltatlanok miatt is terjed ismét a járvány. Nálunk még csend van, de a vakcinázottak aránya itt sem nő már hosszú hetek óta. Ön szerint mit kellene tenni azért, hogy a helyzet változzon? Kötelezővé tenné-e például az oltást?

Az oltás kötelezővé tétele egy lehetséges eszköz, amivel azonban én nem értenék egyet. Szerintem ez az egész a kommunikáción múlik, mégpedig az őszinte, egyenes és közérthető kommunikáción, amilyet például a pécsi virológusok folytatnak a Facebookon. Az láthatóan nem elég, hogy közismert emberekkel népszerűsítik az oltást, aminek egyébként tényleg nincsen alternatívája a betegség megelőzésében. Hozzáteszem, ahhoz viszont, hogy megakadályozzuk a vírus terjedését, fontos lenne beltéren visszahozni a kötelező maszkviselést.

Vagyis egyetért az orvosi kamara ez irányú javaslatával?

A maszk az oltás mellett a legnagyobb segítség a járvány megfékezésében. Ehhez elegendő egyetlen videót megnézni, amit nem „brit tudósok”, hanem a világ egyik vezető szakfolyóiratának, a New England Journal of Medicine-nek a munkatársai készítettek. Ez a mindössze 40 másodperces spot egyszerűen és egyértelműen láttatja, mennyi nyálcseppet ürítünk halk, normál vagy hangos beszéd során, és hihetetlen demonstratívan látszik a különbség, hogy mi van, ha van rajtunk maszk, és mi van, ha nincs.

Orbán Viktor a minap azt kérte, mindenki győzzön meg legalább egy embert arról, hogy oltassa be magát. Ön meg tudott már győzni bárkit is erről?

Igen. Amikor egy egészségügyi intézménybe bekerülő betegnek felveszik az adatait, az oltási státuszát is beleírják. Ahol az szerepel, hogy nincs beoltva Covid ellen, én meg szoktam kérdezni, miért, és még soha nem kaptam olyan választ, amit akár szakmailag, akár emberileg el tudnék fogadni. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki elfogadta az érveimet, de sokan meggondolták magukat, és azt mondták, kérni fogják az oltást, sőt, volt, akit magam kísértem el a kórházi oltópontra. (...)

A sürgősségi ellátás a háziorvosok és a mentőszolgálat mellett a harmadik olyan kapu, amelyen át a legtöbb – sokszor súlyos állapotú – beteg bekerül az ellátórendszerbe. Még mindig szélesre tárt ez a kapu? Még mindig bejut rajta mindenki, aki hét közben nem ér rá orvoshoz fordulni, vagy előbb szeretne például CT-hez jutni?

Ez nem változott, a járvány után megint visszaállt a régi rend, és mivel mentőzöm is, látom, hogy a fővárosi sürgősségi ellátás ismét elesett. Iszonyú mennyiségű beteg van, és továbbra is igaz, hogy nem ki százalékuk nem a sürgősségire való. De ha elküldjük őket, akkor meg megkapjuk, hogy fizetem a tébét, jogom van, a médiához fordulok ésatöbbi. (...)

A járvány sokakat sok mindenre ráébresztett. Mi volt a legfőbb tanulsága az ön számára?

60 éves elmúltam, és ebből a korosztályból több ismerős, kolléga is meghalt Covidban. Korábban még sosem érintett meg a múlandóság, de most először én is szembesültem azzal, hogy ebbe én is belehalhatok.

A teljes interjút ITT olvashatja