Vissza kell adni a pácienseknek az adataikat

A német kártyaprojekt a szövetségi adatvédelmi biztos (Peter Schaar) folyamatos felügyelete alatt áll. Az ottani orvosi kamara mégis ellenzi a projektet és jelentős változtatásokat kíván.

A német orvosi kamara minden évben konferenciát tart (Orvosnap). Tavaly a 111. Orvosnapon komoly vita bontakozott ki az egészségügyi kártyáról, amelynek eredményeként a kamara egy 11 pontból álló jegyzéket fogalmazott meg a kártya projekttel kapcsolatban és követelte a projekt új szakmai alapokra helyezését.

Az egészségügyi kártyával kapcsolatban folyamatos vita zajlik Németországban. A vita érdekes módon az orvosoktól indult – hiszen a kártyahasználat országos adatbázisban történő tárolása azt eredményezi, hogy az orvos minden egyes másodperce hosszú évekre visszamenőleg rögzített és megfigyelt lesz. Vajon van-e még egy olyan szakma a világon, ahol ilyen szoros, folyamatos megfigyelés alatt tartják a munkavállalókat és ügyfeleiket (pácienseiket).

Németországban és az Egyesült Királyságban is a kártya alapvetően a biztosítási jogosultság ellenőrzésére való. Ugyanakkor lehetővé teszi az elektronikus receptek használatát – a kártya memóriachipjében tárolva, amelyeket onnan a patika le tud olvasni (és törölni). Kiegészítő funkciója a kártyának a saját egészségügyi adatok tárolása – ezek azonban nem a kártya memóriájában lennének, hanem országos központi adatbázisban, ahová a kártyával lehet bejutni.

A német rendszerben a kártya egészségügyi adatai felett (a recepteket kivéve) a páciens rendelkezik – onnan bármit törölhet, felrakhat, használatát korlátozhatja. Így aztán a központi adatbázist tekintélyes méretűre kellett tervezni. Az angol rendszer kisebb központi adatbázist tervez, amelyben csak SCR-ek (Summary Care Record), kezeléssel kapcsolatos összefoglalások lennének, ezért az kisebb tárhelyet igényel. Ide azonban nem önkéntesen, hanem kényszerített módon kerültek volna be az adatok, amire óriási botrány tört ki (a miniszternek le kellett mondania). Mndkét rendszer alapfilozófiája, hogy az autentikáció (a használók beazonosítása) digitális kulcsokkal történik, azonban az adatbázisban az adatok nincsenek titkosítva, vagyis, aki bejutott a rendszerbe az el is olvashatja azokat. Ez Németországban 100 ezer, az Egyesült Királyságban 200 ezer felhasználót jelent – gyógyszerész, orvos, terapeuta, adminisztrátor, biztosító alkalmazottja, kutató stb. Ők potenciálisan minden adathoz hozzáférhetnek. Sőt, Angliában a belső ellenőrzés során megállapított jogellenes hozzáférésekről nem is szándékoznak informálni a pácienseket.

Így nem csoda, hogy végre a német orvosi kamara arra a konklúzióra jutott, hogy egyáltalán a központonti szerver használata meglehetősen álságos – csak arra jó, hogy a kormányok tálcán kaphassák meg, összegyűjtve és rendszerezve az összes állampolgár személyes egészségügyi adatát. A megoldás egyedül az lenne, ha ehelyett a páciensek egyszerűen maguknál tartanák azokat. Rendelkezésre állnak már megfelelő kapacitású memóriachipek, amelyek vagy egy USB pen drive, egy DVD-RW (ebből van 3,5"-os), vagy SDRAM formájában, akár az egészségügyi kártyába építve is hordozhatók. Egy 16, 32 GB méretű eszköz, megfelelő technikai koncepció kidolgozása után alkalmas arra, hogy élethosszig gyűjtse a releváns és aktuális egészségügyi adatokat.

Az OEP folyamatosan riogat a magyar egészségügyi kártyával. Az vajon milyen lenne, mennyiből lehetne kihozni?

Dr. Alexin Zoltán, Délmagyarország