2024. november. 21., csütörtök - Olivér.

Virtuális szív

Amerikai kutatók olyan számítógépes modellt hoztak létre, amely jobban előrejelzi az antiarritmiás szerek mellékhatásait, mint az állatkísérletek.

Colleen Clancy, a Kaliforniai Egyetem farmakológia professzora és munkatársai szoftverrel modellezték a szív ioncsatornáinak működését és azok reakcióját a különböző gyógyszerekre, majd az adatokból a jobb vizualizálhatóság kedvéért MRI-rekonstrukciókat készítettek – írja a Scientific American legutóbbi számában Larry Greenemeier.

A virtuális szívre alkalmazott stimulusok ingerhullámokat keltenek, amelyek elhelyezkedése, lefutása és alakja segít kimutatni a szabálytalan szívösszehúzódásokat.

Az arritmia évente negyedmillió ember halálát okozza az USA-ban, és a kezelésére szolgáló gyógyszerek hatása meglehetősen kiszámíthatatlan, különösen a tahiarritmia kezelésére szolgálók fejlesztése akadozik. 1986-ban egy nagy hatású klinikai vizsgálatsorozat – Cardiac Arrhythmia Suppression Trial (CAST) – egyenesen azt mutatta ki, hogy némelyik, a tahiarritmia kezelésére kifejlesztett szer (főleg az encainide és a flecainide) egyenesen fokozza a hirtelen szívhalál bekövetkeztének valószínűségét.

A kutatók először a flecainide és a lidocaine hatásának virtuális reprezentációját alkották meg a szívmodellen, és eredményeik egybeestek a CAST vizsgálat megállapításaival. A szoftver képes volt a szerek különböző koncentrációit és a különböző arritmiákat modellezni, hatékonyabban, mint az állatkísérletek. A jövőben más problematikus szerek hatását is vizsgálni fogják, illetve a modell segítségével ki akarják válogatni a potenciálisan jól használható készítményeket, és meghatározzák majd az egy-egy speciális klinikai esetben ideális gyógyszert. Terveik szerint a kutatók a különböző szerek különböző arritmia-fajtákra kifejtett hatásainak adataiból öt éven belül adatbázist állítanak össze.

Colleen Clancy és munkatársainak tanulmánya a Science Translational Medicine augusztus 31-i számában jelent meg.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: Science Translational Medicine, MedicalOnline, Scientific American)