Világszerte hódít az aztékzsályamag-őrület
Szinte nem telik el év anélkül, hogy ne bukkanna fel a boltok polcain valamilyen új szuperegészséges harapnivaló. Az elmúlt években egyebek mellett a farkasbogyó, a búzafű és az acai bogyó adták egymásnak a stafétát, most pedig az aztékzsályamag került terítékre.
A mexikói, és dél-amerikai mentafélék családjába tartozó növény vonzereje a tápanyagbombát jelentő parányi magjaiban rejlik. Ezek az apróságok több omega-3 zsírsavat tartalmaznak, mint a lazac. Lenyűgöző tárházát kínálják az antioxidánsoknak, és az ásványi anyagoknak, gazdag fehérjeforrások, illetve több rostot rejtenek, mint a lenmag. Rajongóik valóságos "csodaként", illetve "utolérhetetlen szuperételként" emlegetik – olvasható a BBC brit közszolgálati tartalomszolgáltató internetes oldalán.
Nagy-Britanniában jelenleg csak kenyérösszetevőként engedélyezik a csodamag használatát, ám az új élelmiszereket és eljárásokat vizsgáló brit tanácsadótestület valószínűleg a következő hetekben fogja engedélyezni a kiterjedtebb használatát: vagyis a szigetország lakói nemsokára különböző pékárukban, reggeli gabonapelyhekben, illetve mogyoró, és magkeverékekben is élvezhetik majd az apró tápanyag-bombákat.
Az aztékzsályamagot sokan kifejezetten ízetlennek tartják, mások némi mogyorós beütést vélnek felfedezni benne, habár az ára valamivel drágább, mint a hagyományos magvaké. Az új csodamagot tartalmazó ételek népszerűsége világszerte jelentősen megnőtt az elmúlt években. 2011-ben 72 új terméket dobtak piacra, és idén már újabb 28, aztékzsálya-maggal megspékelt élelmiszer került forgalomba.
Elsősorban az Egyesült Államokban hódít az új őrület: az amerikaiak édességekbe, sós harapnivalókba, szezonális finomságokba és joghurtokba keverve fogyasztják a magot, amely a bébiételek összetevői között is kezdi megvetni a lábát. A rajongók szerint a szupermagok gyulladáscsökkentő hatással bírnak, javítják a szívműködést, és stabilizálják a vércukorszintet: gyakorlatilag egy teáskanálnyi aztékzsályamag gyógyír mindenre.
Wayne Coates, a Chia: Rediscovering a Forgotten Crop of the Aztecs (Aztékzsálya-mag: az aztékok elfeledetett gabonanövényének újra-felfedezése) című könyv társszerzője szintén a "hívők" közé tartozik. Az Arizonai Egyetem professzora több mint húsz évvel ezelőtt kezdte vizsgálni a különleges magokat Dél-Amerikában, hogy alternatív gabonaforrást keressen az argentin farmerek számára. Később kereskedelmi szinten kezdte értékesíteni a magokat.
Az Omega-3 Chia elnevezésű cég munkatársa, Jeffrey Walters szerint különböző iskolák keresték fel a vállalatot, hogy tápanyagban gazdag harapnivalóval gazdagítsák a menzakínálatukat, és persze az ítéletnapra készülők is érdeklődtek a biztos energiaforrást nyújtó ételek iránt. Az aztékok annak idején alapvető élelmiszerként használták a magot, amelyet vallási szertartásoknál, illetve orvosi célokra is alkalmaztak. A Natural Standard Research Collaboration nevű szervezet alapítója, Catherine Ulbricht szerint azonban, ahogy a többi "szuper étel", úgy az aztékzsályamag esetében sem szabad univerzális csodaszerre gondolni.
"A természetes anyagok kapcsán az emberek gyakran azt gondolják, hogy annyit fogyaszthatnak belőlük, amennyit akarnak... De minden dolog, amely valamilyen hatással van a szervezetünkre, ugyanúgy valamilyen ellenreakciót is kiválthat" – hangoztatta.
