Valami bűzlik... az élelmiszerek minősége körül
Nem Orbán Viktor az első politikus, aki nem kedveli a külföldi élelmiszereket. Ő nem tett mást, csak szinte szóról-szóra megismételte Gráf József, szocialista földművelésügyi miniszter 2005-ben tett kijelentését: „nem leszünk Európa élelmiszer-termelésének szemétlerakó helye.”
Már Gráf József egykori miniszter is megígérte, hogy „élelmiszer-biztonsági szempontból az eddigieknél is szigorúbban ellenőrzik a kereskedelemben forgalmazott agrártermékeket”. Igaz, Gráf József azt is hozzátette, hogy „nem a külföldi, hanem a silány áru ellen kell küzdeni”, ami ésszerű álláspontnak tűnik, legalábbis a fogyasztók szemszögéből, míg Orbán Viktor beszédéből az tűnt ki, hogy csak a külföldi silány élelmiszerekkel veszi fel a harcot, a silány magyar élelmiszerekről nem ejtett szót.
Ebben a tekintetben Orbán Viktor nem áll messze Morvai Krisztinától, aki azért tovább ment: ő az idegen élelmiszereket minőségüktől függetlenül kitiltaná Magyarországról: „Elég volt abból, hogy miközben a magyar gazdák tönkremennek, a gyenge minőségű, sok esetben az egészségre is káros, szennyezett, génmanipulált, agyontámogatott külföldi élelmiszer folyamatosan áramlik Magyarországra! Meg kell védeni a magyar piacot a külföldi élelmiszertől!” (Hogy ezt az áruk unió-beli szabad áramlásával hogyan egyeztetné össze, az ő titka.)
És természetesen számos élelmiszer-gazdasági érdekcsoport szintén akkor lenne a legboldogabb, ha külföldi versenytársaik eltűnnének a piacról. Ez érthető annak fényében, hogy az EU-hoz való csatlakozásunk óta viharos gyorsasággal nőtt az import élelmiszerek aránya, és mostanra már eléri a 30 százalékot. Igaz, élelmiszer-exportunk még mindig meghaladja valamelyest az importot, de az export nem mutat ilyen növekedési tendenciát.
De mit gondol az, akiért minden van, a fogyasztó?
A fogyasztói patriotizmusról az egyik legmegbízhatóbb felmérést a Kaposvári Egyetem Marketing és Kereskedelem Tanszéke készítette 2009 nyarán. Eredményeik szerint a válaszadók 35 százaléka sorolta magát a magyar élelmiszereket kedvelők és rendszeresen vásárlók csoportorjába. További 40 százalék szintén úgy nyilatkozott, hogy kedveli a magyar élelmiszereket, de nem rendszeresen vásárolja, míg 20 százalék kedveli azokat, de nem veszi figyelembe az eredetet. A megkérdezettek mindössze 1,7 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem is kedveli a magyar élelmiszereket, és nem figyeli a termékek eredetét. Mindebből az derül ki, hogy négyből három fogyasztó kedveli a magyar előállítású élelmiszereket, és eltérő gyakorisággal ugyan, de meg is vásárolja.
Csakhogy a fogyasztók viselkedése nem teljesen felel meg elveiknek akkor, amikor az árcédulákat is látják. A felmérés erre is kiterjedt: ha a magyar élelmiszer ára magasabb, a válaszadók mindössze 25 százaléka venné le a polcokról a hazai terméket. Ezen a védjegy alkalmazása sem sokat segít, ebben az esetben is mindössze 31 százalékra módosul az előbbi érték. Azt mondhatjuk tehát, hogy a magyar élelmiszerek fogyasztói bázisának jelenleg tízből 2–3 fogyasztót tarthatunk. Ők azok, akik számára egy termék észlelt minősége önmagában a magyar eredet miatt magasabb, így hajlandóak megfizetni akár magasabb árat is.
Mivel Orbán Viktor vélhetőleg a külföldi élelmiszerek élelmiszerbiztonságának növelésére utalt, érdemes kitérni az élelmiszerbiztonság jelenlegi helyzetére. Az élelmiszerbiztonság ügyéért (is) felelős dr. Kardeván Endre, a Vidékfejlesztési Minisztérium új államtitkára szerint „van min javítani, hiszen sohasem lehet száz százalékos az élelmiszerbiztonság. De azonnal hozzáteszem, a magyar élelmiszerbiztonság egésze semmivel sem rosszabb, mint a vezető nyugat-európai országoké”.
Nagyban növelte az Európai Unió valamennyi országában az élelmiszerbiztonságot az EU tagországokban 2002-ben létrehozott, az élelmiszerekre és a takarmányokra vonatkozó gyorsvészjelző rendszer (RASFF, Rapid Alert System for Food and Feed). Ennek lényege, hogy a tagállamok haladéktalanul jelentik a RASFF Bizottságnak a sürgősségi riasztórendszeren keresztül az élelmiszerekből és takarmányokból származó, az emberi egészséget közvetve vagy közvetlenül érintő veszélyt. A Bizottság azonnal továbbítja az információt a hálózat tagjainak. A RASFF hálózatával nálunk a 2003-ban létrehozott Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal tartja a kapcsolatot.
2007-ben az összes RASFF élelmiszerbiztonsági riasztás 20 százaléka függött össze mikrobiológiai veszélyek jelenlétével, amelyekben a Salmonella dominált. Ebben a tekintetben Magyarországnak nincs dicsekednivalója: az EU tagállamok között a negyedik legrosszabb helyet foglaljuk el, csak Csehországban, Szlovákiában és Litvániában magasabb a salmonellosis gyakorisága. Míg az EU-ban 2006-ben az átlagos salmonellosis arány 38,2 megbetegedés/100 ezer lakos volt, nálunk ennek majdnem a duplája, 74,7 megbetegedés/100 ezer lakos. A salmonellosis egyik fontos forrása a tyúk és tojás, és e tekintetben a magyar tojás nem tűnik vonzónak: míg az EU-ban az árutojás-termelő állományok Salmonella fertőzötsége 2005-ben 30,8 százalék, hazánkban 43,7 százalék volt. Még nagyobb a különbség a tenyészállományok esetében: az EU-ban átlagosan 2,8 százalék, míg hazánkban 5 százalék volt 2004-ben a salmonellosis aránya.
Az élelmiszerbiztonság másik nagy problémakörét a vegyi anyagok jelentik, és ezek közül is a legtöbbet talán a növényvédőszer-maradékokról hallunk. A legújabb nagy vizsgálat szerint e tekintetben is megbízhatóbbak a külföldi élelmiszerek: a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságok Növényvédőszermaradék-analitikai Laborhálózata 2009-ben közel 250 000 növényszermaradék vizsgálatot végzett el, és a hazai minták 1,2 százalékában, a külföldről (az EU-ból, illetve harmadik országból) származó minták 0,8 százalékában mutattak ki a megengedett határérték feletti szermaradékot.
Bár ez a két példa csak csepp a tengerben, úgy tűnik, nincs okunk arra, hogy egészségkárosítóbbnak tartsuk a külföldi élelmiszereket a magyaroknál. Nem sikerült olyan felmérést találunk legalábbis, ami ezt alátámasztaná.
