Vagyonadóból otthonápolás?

Az ausztriai egészségügy legnagyobb gondja pillanatnyilag a rászorulók ápolása, legyen szó otthoni ellátásról, avagy intézménybeli gondozásról. Az igény egyre nagyobb, s az életkor egyébként örvendetes hosszabbodásával kiszámíthatóan nő az önmagukat segítség nélkül ellátni képtelenek száma.
A legfrissebb adatok alapján jelenleg 620 ezer osztrák van túl a 75. életéven, s ez a szám 2020-ban már 970 ezer lesz. A statisztika szerint jelenleg 327 456 személy szorul ápolásra – legalábbis ennyien kapnak ápolási segélyt. Ennek az 1993-ban bevezetett ellátási formának az összege változó: attól függ, havonta hány óra és milyen intenzitású gondozásra van szükség.

Az ápolási segélyt közvetlenül az érintett kapja, annak jogosultságát orvosi vizsgálattal állapítják meg, és időszakonként ellenőrzik. Felhasználásáról maga a beteg dönt: kérhet és kaphat kisegítőt állami – városi – intézményektől, avagy erre szakosodott magáncégektől, és elláthatja a feladatot családtagja is. A legnagyobb gondot eddig az jelentette, hogy a hivatásos segítők bére messze meghaladta a rászorulók lehetőségét – azoknak, akik a nap 24 órájában ápolásra szorulnak, havonta 10 ezer eurót kellett (volna) kifizetniük. Jelentős hiány van ugyanakkor a megfelelően képzett munkaerőből és az idősotthoni elhelyezés is vágyálom: elegendő férőhely kialakításához mintegy 14 milliárd euróra lenne szükség, a személyzet éves bére pedig további egymilliárd eurót igényelne. Maradt tehát kényszermegoldásként a fekete munka – mellesleg jó tapasztalatokkal.
Eddig ez a munka szlovák, magyar, cseh ápolónők számára jelentett nagyobb fizetést az otthon kaphatónál, a rászorulóknak pedig a szinte családtaggá fogadott lányok, asszonyok gyakorlatilag nélkülözhetetlenekké váltak. Ezért keltett óriási felzúdulást a feketemunkát ellenőrző hatóság fellépése, s első feljelentéssorozata az otthonokban illegálisan ápolási munkát végzők ellen. A tiltakozás akkora volt, hogy //Martin Bartenstein// gazdasági és munkaügyi miniszter az eljárást leállíttatta, az engedély nélküli otthoni ápolást pedig egy kiegészítő rendelettel átmenetileg legálisnak minősítette.
A problémát Ausztria év elején megalakult új kormánya megörökölte, és abban a lapzártánk előtti hetekben létre is jött a megállapodás. Július elsejétől legális tevékenységnek ismerik el a külföldi munkaerő 24 órás betegápolási munkáját, ennek azonban az a feltétele, hogy az illető után munkáltatója befizesse a járulékokat. E pluszköltséggel együtt, pontos munkaidő-szabályozással a havi fizetés 3 ezer euró. Az ápoló napi munkaidejét 9 órában határozzák meg, amelyhez öt óra csendes készenlét, és 10 óra éjszakai pihenőidő tartozik. A rendelet további fontos kiegészítője, hogy amennyiben az ápolást olyan családtag végzi, aki maga fizeti saját társadalom- és nyugdíjbiztosítását, akkor az állam ezt a terhet részben átvállalja tőle. A teljes társadalombiztosítási járulék átvállalása az ötödik fokozattól érvényes, a negyedik fokozat esetében a családtagnak csak a járulék felét kell kifizetnie. A gondot ezért most a szükséges források előteremtése jelenti. //Erwin Buchinger// szociális miniszter jelenleg egy olyan javaslatot fontolgat, amely szerint 2010-től vagyonadót vezetnének be, s az abból befolyt összeget – ez 0,5 százalékos adó esetén is 2–2,5 milliárd euró – a 24 órás házi ápolásra fordítanák.

Szászi Júlia (Bécs)