„Vagy sötét van, vagy nincs szükségünk fényre”

Eddigi életműve azonban éppen összetettsége miatt marad sokak számára befogadhatatlan: a különleges írói szemlélet különleges olvasót kíván, olyat, aki valamelyest ismeri, vagy legalábbis képes elfogadni a japán és a kínai kultúrának az európai történetmondástól meglehetősen különböző szövegszervezési hagyományát. Azaz azt, hogy az „emberi történés” vagy az elbeszélői egó középpontba állítása helyett sokszor a passzív szemlélődés, a minél fókuszáltabb figyelem, a szinte a látvánnyal eggyé váló elbeszélői ottlét a lényeg. Pontosan így indul Krasznahorkai új kötete, a Seiobo járt odalent is: a hangadó novellának nincs története. A kyotói folyóban álló fehér madár tulajdonképpen inkább szavakkal festett kép, szimbólum, „a Kamo hófehér állandója, a város tengelye, a művész, aki nincs már, aki láthatatlan, aki nem kell senkinek”.
Szomorú felvezetése ez egy olyan kötetnek, amelyben szinte minden történet kulcsszereplője a művész, vagy ha nem ő, hát legalább valamely műve, vagy, hogy tovább bonyolítsuk, valamely művének másolata, mint például a „Gyilkos születik” című novellában. Itt a főhős egy magyar melós, aki a nyomor és a munkásszálló, az elidegenedés és a rendszerváltott ország hirtelen jött embertelen kapitalizmusa elől (és Krasznahorkai ezt pár mondatban érzékeltetni tudja…) ment Barcelonába, munka és más élet reményében. Munkát nem talál, a város egyre ijesztőbb és egyre sötétebb számára, míg végül betéved egy orosz egyházi műkincsekből, illetve azok másolataiból összeállított kiállításra, hogy aztán furcsa, szürreális, Buńuel-filmre emlékeztető fordulatok következzenek.
Nem a mű, hanem a művész a középpontja a „Száműzött királyné” című írásnak: ebben Filippo Lippi és a bibliai Eszter-történetnek egy általa megfestett alakja, Vashti királynő története keveredik össze, pontosabban: áll össze egésszé. Máshol egy névtelen japán maszkkészítő monotonnak tűnő mindennapjai elevenednek meg: életének értelme a tökéletes maszkok készítése, de az érdeklődő európaiaknak nem tudja elmondani, mi a „titka”. Hogyan is tudná, amikor Keleten nem a mű áll a művész szolgálatában (mert az alkotó nem az egóját akarja megmutatni, nincs „mondanivalója”), hanem a művész a mű szolgálatában. Jelen esetben akaratlanul, tudattalanul hozza létre a gonosz maszkját – a művész itt csak a teremtő erő eszköze.
Egy másik történet alapja a turista – tágabban értelmezve a 21. századi ember – és a görög civilizáció szembeállítása: a negyvenfokos hőségben a fehéren izzó Akropolisz elvakítja a látogatót, aki csukott szemmel, botorkálva menekül. Nehéz lenne nem meglátni, hogy a történet valójában nem a hülye turistáról szól, aki nem vesz fel napszemüveget és sapkát, valamint elfelejt magával vizet vinni, hanem sokkal inkább arról: a mai, kisszerű, technicizált, materiális kultúrájú kor embere „szétég” a transzcendens kultúrájú kor és a hellén szellem hatókörében: hiába fénylik neki annak igazsága, már nem látja, csupán vakítja. Itt idézhető az egész kötet mottója is: „Vagy sötét van, vagy nincs szükségünk fényre” (Thelonious Monk – Thomas Pynchon). Talán éppen a görög helyszínből következik, hogy a magaslatról levánszorgó turistát a történet végén autó gázolja halálra: nem más ez, mint fintor, kegyetlen visszautalás a görög sorsdrámákra, felvillantása annak, hogy a mai kor embere nemcsak vak, de bizonyos értelemben sorstalan is.
A kötetben egymást követő, meglehetősen különböző novellák egyébként egymásra is reflektálni látszanak. Ezt erősíti, hogy a szokásos számozás helyett az egyes fejezetek matematikai számsorba rendeződnek, így az első szöveg az 1. számú, a tizedik például a 89. szám alatt található, míg a kötetzáró „Üvöltés a föld alatt” – amelyben a halál, az alvilág és az örökkévaló rend megnyugtató valósága tárul fel egyetlen hosszú mondatban – a 2584-es szám alatt szerepel.
Nagyon bonyolult szövegvilágú, rejtett és felfejteni való összefüggésekkel teli, nehezen olvasható mű az új Krasznahorkai-könyv. Ennek ellenére biztosan kijelenthető, hogy az életmű kiemelkedő darabja.

Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent. Magvető, 2008. 426 oldal, ára 3490 Ft.

péntek orsolya / Medical Tribune