Üzlet az egészségügy
Bár a kormány eddigi hivatalos kommunikációja szerint az „egészségügy nem üzlet”, valójában nagyon is az, derül ki a Biztosítási Szemle cikkéből.
Az egészségügy üzlet, elsősorban a fővárosban és a környező településeken, de a nagyobb vidéki városokban is. Az ott élők kénytelenek voltak azzal szembesülni, hogy ha nem akarnak egy-egy vizsgálatra vagy diagnózisra hónapokat várni, jobban teszik, ha magánrendelőbe mennek. Mivel a közép-magyarországi régióban a legnagyobb a fizetőképes kereslet, ott izmosodik a leggyorsabban a kínálat is. Jól jellemezheti a helyzetet, hogy tavaly minden tizedik fővárosi újszülött a Róbert Károly Kórházban jött világra – annak ellenére is, hogy ez nagyjából félmillió forintos, vagy annál is nagyobb kiadás a családoknak.
Amíg a kórháza elkészül, egyelőre 15 ággyal, két műtővel és számos szakrendelővel üzemel a Duna Medical Center, amelyik tavaly már 60 ezer alkalommal látott el betegeket, és 1,5 milliárd forintos bevételt könyvelt el. A fővárosban átlagosnak mondható, 25 ezer forintos vizitdíj mellett is egyre többször fordul elő, hogy a magánintézmények sem tudják azonnal fogadni a jelentkezőket. A keresett, jó hírű rendelőkben megesik, hogy mammográfiára, vagy mondjuk diabetológiai, belgyógyászati konzultációra két hetet is várni kell. „Az üzletiesedés nem mehet a szolidaritási elv rovására, minden állampolgárnak meg kell maradjon a joga egy biztonságos és stabil ellátási szinthez” – tette le a voksát Fábián Lajos, a MedAlliance Holding Zrt. igazgatósági elnöke a társadalmi igazságosság mellett a Biztosítási Szemlével beszélgetve.
Hivatalos adatok híján csupán felmérések szolgálnak becsléssel a hazai magántulajdonú egészségügyi piac méretéről. Például az Union Biztosító tavalyi, 1300 fő kikérdezésén alapuló kutatása szerint a 25–55 év közöttiek 57 százaléka vett már igénybe magánorvosi ellátásokat, egy év leforgása alatt fejenként átlagosan 57 ezer forintért. Különböző források összességében évi 300 milliárd forintra teszik a magánszolgáltatásokra kifizetett pénzt. Ez azonban annak fényében meglehetősen elrugaszkodott nagyságúnak tűnik, hogy a közfinanszírozott járóbeteg-ellátás – laborral, CT- és MR-vizsgálatokkal együtt – tavaly alig több mint 200 milliárd forintból működött.
A rendkívül széttagolt, máig a lakásrendelők dominanciájával működő magánszolgáltatói piac elaprózottságát jól jellemzi, hogy a 10–12 legnagyobb vállalkozás együttes árbevétele nagyjából 25 milliárd forintra tehető. További megbízható tájékozódási pont lehet, hogy a legnagyobb forgalmú egészségpénztár, az OTP ügyfelei tavaly 2,2 milliárd forintot költöttek pénztári megtakarításukból egészségügyi szolgáltatásokra – miközben gyógyszerekre és gyógyászati segédeszközökre ennek a háromszorosát.
