Ízelítő
Utazás a koponyám körül, angolul
2009. november 28. 10:54
A New York Review of Books 2008-ban elemzést közölt Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című regényének új, angol nyelvű kiadásához. Azon túl, hogy a méltatások szerint Karinthy regénye az azóta elterjedt, páciensek által írt betegség- és gyógyulástörténetek műfajának első darabja, máig aktuális erővel bír.
A New York Review of Books-ban jelent meg a neves neurológus és író, Oliver Sacks elemzése Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című regényének angol nyelvű kiadásához (a fordító: Vernon Duchworth Barker). Az elemzés leginkább a regény cselekményére, Karinthy agytumorának öndiagnosztizálására, majd kezelésére összpontosít. Sacks, aki előszót is írt a regényhez, maga is jártas a témában, többek között az Ébredések (Awakenings) című regény szerzője, amelyből nagysikerű filmváltozat is készült. A kritikusra saját bevallása szerint is ispiratív hatással volt a regény saját könyvei megírásánál.
Karinthy csillapíthatatlan tudományos érdeklődése miatt autodidaktaként meglehetős jártasságot szerzett a orvostudományokban, melynek segítségével elég hamar sikerült diagnosztizálnia betegségét; az első fejezetek kvázi nyomozása, az egyre szaporodó furcsa tünetek, hallucinációk után azt az utat mutatja be, amikor Karinthy mérnöki precizitással kezdte sorra venni és rendszerezni a jeleket, majd arra jutott: agytumora van. Kiterjedt orvosi kapcsolatai miatt könnyen talált olyan orvost, aki a legkorszerűbb eszközökkel kedte őt vizsgálni, ám pont az orvosokkal meglévő barátsága miatt volt nehezebb megtudnia az igazságot. A kritikus kiemelte, hogy Karinthy számára az egyik legnehezebb momentum az volt, amikor saját orvosai, barátai szemében látta meg a felismerést az író gyógyíthatatlannak tűnő betegségére, és a dilemmát, hogy nem merték elmondani neki az igazságot.
A méltatások szerint Karinhty regénye remekmű, máig aktuális erővel bír. A Times újságírója szerint ez volt az azóta kialakult betegsémemoárok műfajának első darabja, amelyben a páciens tapasztalatai, visszaemlékezése olvasható betegsége és kezelése történetéről. Az utóbbi húsz évben hatalmas irodalma lett a műfajnak, és bár az orvostudomány sokat fejlődött Karinthy betegsége óta, az emberi tapasztalat ugyanaz. Az Utazás a koponyám körül máig a műfaj egyik legjobb regénye.
Karinthy csillapíthatatlan tudományos érdeklődése miatt autodidaktaként meglehetős jártasságot szerzett a orvostudományokban, melynek segítségével elég hamar sikerült diagnosztizálnia betegségét; az első fejezetek kvázi nyomozása, az egyre szaporodó furcsa tünetek, hallucinációk után azt az utat mutatja be, amikor Karinthy mérnöki precizitással kezdte sorra venni és rendszerezni a jeleket, majd arra jutott: agytumora van. Kiterjedt orvosi kapcsolatai miatt könnyen talált olyan orvost, aki a legkorszerűbb eszközökkel kedte őt vizsgálni, ám pont az orvosokkal meglévő barátsága miatt volt nehezebb megtudnia az igazságot. A kritikus kiemelte, hogy Karinthy számára az egyik legnehezebb momentum az volt, amikor saját orvosai, barátai szemében látta meg a felismerést az író gyógyíthatatlannak tűnő betegségére, és a dilemmát, hogy nem merték elmondani neki az igazságot.
A méltatások szerint Karinhty regénye remekmű, máig aktuális erővel bír. A Times újságírója szerint ez volt az azóta kialakult betegsémemoárok műfajának első darabja, amelyben a páciens tapasztalatai, visszaemlékezése olvasható betegsége és kezelése történetéről. Az utóbbi húsz évben hatalmas irodalma lett a műfajnak, és bár az orvostudomány sokat fejlődött Karinthy betegsége óta, az emberi tapasztalat ugyanaz. Az Utazás a koponyám körül máig a műfaj egyik legjobb regénye.
