Ünnepi döbbenet A születés hetén
A születés önmagában csoda, és minden az, ami körülveszi: a tervezés, a várandósság, a szülés, az új élet kibontakozása, fejlődése. De van-e jogunk, erkölcsi alapunk ünnepelni a születés misztériumát nekünk, magyaroknak, akik Európában az utolsó helyen állunk a születésszámot tekintve?
Május első hete évek óta a születésé. Szimbólumnak is beillő kezdeményezés, hogy ilyenkor, anyák napja tájékán a születés szépségét, fontosságát, csodáját ötvözik egybe az ünnepi események.
A kétgyermekes családmodell már a múlté
Ez a hét mindenkié, hiszen valamilyen módon mindenki érintett, aki már átélte a szülés élményét, és az is, aki még csak tervezi a gyermekáldást. Az országszerte rendezendő színes programok mind egy célt szolgálnak: minél több segítséget, használható információt adni a nőknek anyai szerepükhöz. Ilyenkor megszólal az orvos, a védőnő, a dietetikus, a gyógytornász, az egészségügy sok szereplője, a demográfus, mindenki, aki valamilyen módon segíteni akar, tenni valamit a születésszám növelése érdekében.
Rucz Árpád szülész-nőgyógyász főorvos legszívesebben minden nőt külön-külön megszólítana, hiszen napi munkája során állandóan tapasztalja a megszülető gyerekszám csökkenését.
– Sajnos egyre később szülnek a nők. Ahogy mondják, kitolódik a gyermekvállalás időpontja. De mi az, hogy gyermekvállalás, és mi az, hogy teherbe esés? Gyermekáldásról és áldott állapotról szól a történet, ezek az ide illő kifejezések – hangsúlyozza. – Amíg 1990-ben a 25 évesnél fiatalabb nők körében népszerű volt a szülés, ma ebben a korosztályban 23 százalékkal csökkent a szülések száma. Az ideálisnak mondható 100.000 szülés évente már régóta nem valósul meg, 2011-ben például 88.000 volt a születésszám.
A 30 éveseknek több mint a fele gyermektelen, és a tapasztalatok szerint 10 százalékuk az is marad. Ma természetesnek tűnik, hogy az orvostudomány fejlettsége miatt később is szülhetnek a nők, előbb karriert akarnak építeni, anyagi biztonságot teremteni, de sajnos a biológiai óra nem megállítható. A kor előrehaladtával egyre több kockázati tényezőt vállalnak a nők, több a koraszülés, a császármetszés, a terhesgondozás, a genetikai vizsgálatok sokkal költségigényesebbek. Úgy tűnik, hogy a 80-90-es évek kétgyermekes családmodellje már a múlté.
Családot tervezni csak stabil körülmények között érdemes
A témával foglalkozó tudományos kutatásokat végző demográfus, ha lehet, még borúlátóbb. Pongrácz Tiborné, a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese az 1981 óta folyamatos népességfogyásra hívja fel a figyelmet.
– Magyarországon a születések száma 30-40 ezerrel alacsonyabb évente a halálozásnál – mondja. – Igaz, a tömeges bevándorlás valamit enyhít ezen a helyzeten, így azt mondhatjuk, hogy 18 ezerrel csökken évente a népességszám. Demográfiai szempontból az Európai Unióban az utolsó helyen állunk, míg korábban, még 2003-ban a középmezőnyben helyezkedtünk el. Száz nő 124 gyereknek ad életet évente jó esetben, de ez a mutató már 100 alatt van. A gyerekszülés magánügy, a mikor és mennyit kérdése is, de ha az eltartó-eltartott arány megbillen, ha olyan hullámvölgybe kerülünk, mint az elmúlt évben, amikor már a 90.000-et sem érte el az éves születésszám, vagyis történelmi mélypontra jutott, akkor a magánügyet mindenképpen felülírja a közérdek, a társadalmi szükséglet és a felelősség.
Vagyis ki kell mondani: a gyerekszám folyamatos csökkenésének, a magyar népesség fogyásának társadalmi, gazdasági és érzelmi háttere és következménye van. Sok gyerek nem azért nem születik meg, mert a magyar családok gyerekellenesek, hanem mert bizonytalanságot éreznek, és gyereket szülni, családot tervezni csak stabil körülmények között, kedvező légkörben érdemes.
