Új diagnosztikai teszt segít a lisztérzékenység felismerésében

Korábban azt gondoltuk, hogy a lisztérzékenyek saját immunrendszere pusztítja el a belük belső felszínét borító nyálkahártya sejtjeit, mára kiderült, hogy az endotélsejtek pusztulása a betegség független kiváltó oka. Három tényező játszik szerepet a patogenezisben: a sejtpusztulás (és a következményes felszívódási zavar) mellett genetikai hajlam is megfigyelhető, valamint szükséges a környezeti kiváltó inger, azaz a gluténtartalmú gabona fogyasztása.

A gluténérzékenység eredete az lehet – írja Alessio Fasano –, hogy az evolúció során a gabonafogyasztás későn jelent csak meg, az emberi szervezetnek még nem volt elég ideje hozzászokni, nem idegenként ismerni fel a búza, a rozs, az árpa fehérjéit – legalábbis nem valamennyiünk rendelkezik ezzel a képességgel.

A cöliákia szó eredete a görög „has” jelentésű koelia szó; a betegség egyik tünete a felpuffadt, fájó has. Az első évszázadban élt görög orvos, Aretaeus írta le és nevezte el a kórképet koiliakos-nak a nyugati orvoslás számára. Sokáig nem értették, hogy kialakulásában a gabonafogyasztásnak van szerepe, erre csak a II. világháborús éhezések kapcsán jött rá a holland Willem-Karel Dicke. A gyermekorvos azt vette észre, hogy míg a háborús kenyérhiányban nullára csökkent a cöliákiában szenvedő gyermekek halálozása, a jobb élelmiszerellátás miatt a háború után visszatért a korábbi 35 százalékos halálozás. Ezt követően bevezette a páciensek gluténmentes táplálását, akiknek bélfunkciói a diétás megszorítás nyomán szinte teljesen helyreálltak. 

A betegséggel kapcsolatos legújabb felfedezés a diagnózist könnyíti meg: kiderült, hogy a cöliákiában szenvedők immunrendszere ellenanyagot gyárt a szöveti transzglutamináz nevű enzim ellen; az antitest már a betegség korai stádiumában kimutatható, ezzel lehetővé válik a korai kezelés és a súlyos szövődmények elkerülése. Az ellenanyag felfedezése előtt százból csak egy gluténérzékeny beteget ismertek fel – erre jött rá Alessio Fasano 13 ezer emberre kiterjedő vizsgálata során. A fel nem ismert betegség a tápanyagfelszívódási zavar miatt sokféle tünetet okoz, valószínűleg ez lehet az oka a sok téves diagnózisnak. A vas felszívódásának hiánya anémiához vezet, a folsavhiány idegrendszeri problémákhoz, és nem kezelt cöliákia esetén gyakori az oszteoporózis, az ízületi fájdalom, a krónikus kimerültség, az alacsony növés, a bőrlézió, az epilepszia, a demencia, a skizofrénia és az agyvérzés is.

Ma már ismerjük a betegség  összetett mechanizmusát is: a bél endotélsejtjei által szövetreparálási célból termelt  szöveti transzglutamináz hozzákötődik az emésztetlen gluténmolekulákhoz, amelyek a bél permeabilitási zavara miatt be tudnak kerülni a véráramba. A cöliákia hátterében lévő genetikai eltérés következtében az antigénprezentáló immunsejtek olyan fehérjét állítanak elő, amely különösen erősen kötődik ehhez a transzglutamináz-glutén-komplexhez, ez pedig a T-sejteket intenzív citokintermelésre ösztönzi. Az eredmény: egyre súlyosbodó gyulladás.

Kazai Anita