Transzgenerációs átok
A szenvedélybetegség körül több a tagadás, mint ami nyíltan kimondható. Ma Magyarországon 400 ezer gyerek él olyan családban, ahol az egyik vagy mindkét szülő alkoholbeteg. A Magyar Nemzet riportja.
A gyógyszerfüggő anya 42 éves fia arról panaszkodik, hogy nincsenek emlékei a gyerekkoráról. Csak feszeng, ha a baráti körben beindul a sztorizgatás. Nála a történetek helyén űr van, emlékei eltűntek egy fekete lyukban. Mi a szenvedélybetegség? A kérdés pillanatok alatt a legmélyebb érzéseket hozta felszínre a Máltai Szeretetszolgálat elfeledett gyermekekért rendezett tanácskozásán és műhelybeszélgetésén, a MOMkult kupolatermében. Nemcsak definíciók hangzottak el, hanem személyes szavak is: kinek mit jelent, hogy szenvedélybeteg él a családjában, szűkebb vagy tágabb környezetében. Tabut, amiről nem lehet beszélni? Szégyent? Elszigetelődést és magányt? A telt házas tanácskozáson elemi tapasztalattá vált, hogy az érintettek nincsenek egyedül. Ma Magyarországon 400 ezer gyermek él olyan családban, ahol az egyik vagy mindkét szülő alkoholbeteg. A szakemberek ezenfelül számolnak a drogfüggő szülők mintegy nyolcezer gyermekével. A fájdalom és elszigeteltség szorongató érzése kimondható.
Ebben a www.kimondhato.hu oldal is támogatást nyújt, amely kapcsolatot, önismereti csoportos foglalkozást, szakirodalmat és mesekönyvet ajánl a szenvedélybeteg szülők gyermekeinek.
Többen kifejezetten az Apa, anya, pia – Hogyan találhatják meg a szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekei mégis a boldogságot című kötet miatt keresik fel a Máltai Fogadó Pszichoszociális Szolgálatát. Van, aki megvásárolja Waltraut Barnowski-Geiser hiánypótló könyvét, és megy tovább, más ott marad a beszélgetésekre, csoportmunkára is. A Fogadó elfogadó, befogadó hely: segítséget nyújt szenvedélybetegeknek és családtagoknak, helyszínt biztosít önsegítő csoportok, többek közt az Alkoholisták Felnőtt Gyermekei (ACA) közösség számára.
Az ACA önsegítő csoport 12 lépéses felépülési programja azon a felismerésen alapszik, hogy egy függő családjában minden a szenvedélybetegség körül forog. A beteg a szerre koncentrál, a család a betegre, de erről mindenki mélyen hallgat. A tabu rengeteg energiát elvon a családtól, ezért a magára hagyott, elfeledett gyermek gyakori érzése: szűnjön meg, ne is legyen. Létezésével ne okozzon még több nehézséget a családnak. Inkább fölszívódik, láthatatlanná válik, vagy a túlélés érdekében különböző szerepeket vesz fel. Hős lesz, erején felül teljesít, mégsem elégedett soha önmagával. Vagy beleáll a fekete bárány szerepbe, és rosszalkodással, tanulási nehézséggel vonja magára a figyelmet. Nagy nyereség ez a családnak, mert addig sem kell a beteg kezelésével foglalkoznia, a függő számára viszont még egy jó ok lehet a szerhasználatra. Ördögi kör. Ennél sikeresebb, aki felvállalja a bohóc szerepét, és mindent elkövet, hogy jókedvre hangolja a környezetét. Felnőttként is megnyerő társasági emberként tekintenek majd rá, aki szellemes, együttérző és segítőkész, habár legbelül megmarad félelemmel teli, magányos kölyöknek. Többségük hős partnert választ magának, aki egy életen át tolerálja társa szorongását, alacsony stressztűrő képességét, éretlen és kényszeres bohóckodásait.
