Tömeges fertőző betegségek

Régi és új ellenségeink

Már a huszadik század első évtizedeiben, de különösen a második világháború után – elsősorban a gazdagabb országokban – elindult az a folyamat, amelynek végeredményeként számos fertőző betegség visszaszorult vagy eltűnt. Egyes kórképek pedig „megszelídültek”. A változást döntően annak köszönhettük, hogy javultak az életkörülmények és a közegészségügyi viszonyok, biztonságosabbá vált az ivóvíz és az élelmiszerkészlet, tervszerűvé vált a hulladék- és szemételhelyezés, a gyógyításba bekerültek az antibiotikumok, hatásos vakcinákat alkalmazunk.

Az oltások hatása

A kötelező oltások bevezetésével gyakorlatilag eltűnt a diftéria, a pertussis, a morbilli és a poliomyelitis. A korábban sok szövődménnyel járó skarlát egészen más klinikummal jelentkezett, és az iparilag fejlett országokban évtizedek óta gyakorlatilag csak igen ritkán diagnosztizálnak skarlát utáni második betegséget, reumás lázat és akut diffúz glomerulonephritist. Évszázadokon át rettegett fertőző betegségnek számított a vérhas. Egészen a hatvanas évekig a Shigella flexneri és korábban a Shigella dysenteriae-törzsek okozták a dysenteriát. A hatvanas évek közepétől kezdve fokozatosan a Shigella sonnei vált a domináns baktériummá. Közismert, hogy ez sokkal enyhébb betegséget okoz, mint a másik kettő. A legutolsó (1968-as) nagy magyarországi járványt is a Shigella sonnei keltette. Hastífuszt 25–30 éve csak az endémiás területről behurcolt esetekben észlelhetünk. Az eredmények láttán a hatvanas- hetvenes években, a szakemberek és a közvélemény is úgy érzékelte, hogy a fertőző betegségek korszaka rövid időn belül lezárul, a továbbiakban nem kell velük foglalkozni. Az Egyesült Államokban az egyik vezető sebész például kijelentette, hogy itt az ideje véglegesen becsukni a fertőző betegségekkel foglalkozó szakkönyveket. Véleményét arra alapozta, hogy a következő évek vakcinái eliminálni fogják ezeket a kórképeket, ezért figyelmünket inkább az idült tömeges, nem fertőző betegségek (szívbetegségek, szélütés, daganatok) felé kell fordítani. Talán jellemző lehet erre a szemléletre az az adat, hogy az USA profitorientált egészségügyében 1966-ban csupán 200 fertőző betegségekkel foglalkozó szakorvos volt, 1990- ben 100 000 lakosra már 1 ilyen specialista jutott.