Több tízezer beteget menthetne meg az edukáció

Miközben Magyarország a világ szívgyógyászatának élvonalában van, mind az orvosi felkészültség mind a technológiai, tudományos feltételek tekintetében, addig a halálozási statisztikáink sajnos siralmas képet mutatnak. Évente mintegy 60 ezer embert veszítünk el szív- és érrendszeri megbetegedések miatt, több áldozatot követelnek, mint valamennyi más betegség, baleset és más halálokok együttesen. Óriási fejlődésen ment keresztül a szívgyógyászat az elmúlt évtizedekben, húzóágazata lett a medicinának, a csúcstechnológia pedig ma már a mindennapi gyógyítás része. Ennek is köszönhető, hogy kevesebb, mint felére csökkent az infarktus okozta halálozások száma és öt évvel hosszabb élettartamra számíthatunk, mint a rendszerváltás idején. Ma már olyan betegek is kaphatnak életesélyt, akikről korábban lemondtak az orvosok. Az egyik legfőbb kihívás a betegedukációban van, hogy időben menjünk orvoshoz és tartsuk be az utasításokat. A SZÍVSN betegszervezet ezért indít pályázatot egy támogatói hálózat kiépítéséhez, amelyhez valamennyi kardiológiai intézményben koordinátorok jelentkezését várják.

Százezer lakosra számítva Magyarországon haltak meg legtöbben megelőzhető betegségekben, kétszer annyian, mint az EU-átlag, ami a prevenció hiányára és az egészségtelen életmódunkra utal. A másik kategóriában, a kezelhető betegségekben meghaltak arányában sem állunk jól: ebben a rangsorban Románia, Lettország, Bulgária és Litvánia után Magyarország következik. Ez a mutató a hazai egészségügy hatékonyságáról is rossz bizonyítványt állít ki.  Az uniós statisztikai ügynökség a 75 évnél fiatalabb korosztályban két kategóriában vizsgálja azokat a haláleseteket, amelyeket korainak, idő előttinek lehet tekinteni, azaz elkerülhetőek lennének:

• kezelhető halálozás: ez a furcsa fogalom azt jelenti, hogy a haláleset megfelelő orvosi ellátással, gyógyszerrel, gyógykezeléssel megelőzhető lett volna;
• megelőzhető halálozás alatt azt értik, ami megfelelő orvosi és nem orvosi egészségügyi eljárásokkal lenne elkerülhető. Ide tartozik az egészséges életmód, a megfelelő táplálkozás, a rendszeres, szervezett szűrés, a betegségek korai felismerése, a szövődmények kialakulásának megelőzése.

„Miközben: az elmúlt évtizedekben öt évvel nőtt hazánkban a születéskor várható élettartam, ma a korábbi 69,5 évvel szemben 75 évre számíthat, aki most születik, ez pedig nagyrészt a kardiológia fejlődésének köszönhető. Csak az elmúlt tíz évben több mint felére csökkent az infarktus miatti halálozások száma, tizenötezer helyett ma hatezer ember életét követeli évente. Ebben pedig komoly szerepe van a szívkatéteres centrumok országos kiterjesztésének, amelyek a nap 24 órájában elérhetőek, illetve a gyógyítás terén tapasztalt változásoknak.  Ma már 20 szívkatéteres labor működik az országban, így lényegében az ország bármely pontjáról éjjel-nappal segítséget kaphat bárki. A gyógyszeres terápiák fejlődése is hihetetlen iramban folyik, az érelmeszesedés, a szívelégtelenség területén áttörést hozó készítmények váltak hozzáférhetővé. A képalkotó eljárásokkal már pontos képet kaphatunk az erek, a szívizom állapotáról, a szívritmuszavar, egy esetleges szívhalál hátteréről, amely nyomán esetleg a család érintettsége is kiderül. Meg tudjuk mondani, szükség van-e bypass műtétre, vagy mondjuk szívkatéterezésre. De nagy előrelépést hozott a katéteres szívbillentyű beültetés is, ami főleg magas rizikójú betegek esetében adhat megoldást a műtét kiváltására. A szívelégtelenség esetében a műszív alkalmazása is egyre nagyobb számban fordul elő, és olyan keringéstámogató eszközök is vannak, amelyek szinte teljes életet biztosítanak a betegnek egészen addig, míg transzplantálható állapotba kerülnek. De a szívátültetésekben is Európa élvonalához tartozunk, az Eurotranszplanthoz való csatlakozásunk óta a sürgősségi esetekben  a szabályok szerint szinte az egész kontinensen keresik a megfelelő donort, ennek is köszönhető, hogy ma már évente több, mint 50 szívátültetést végeznek a szívsebész kollégáink” – mondja prof. dr. Gellér László egyetemi tanár, tanszékvezető helyettes, a Városmajori Szív-és Érgyógyászati Klinika elektrofiziológiai részlegének vezetője, a Magyar Kardiológusok Társasága Tudományos Bizottságának Elnöke.

„Vagyis a szakmai és technikai felkészültségünk nyugat-európai szinten van, az infarktus a túlélése mégis rosszabb, mint máshol, ennek viszont leginkább sajnos az egészségtudatosság és a tájékozottsághiány az oka. Az infarktuson átesett betegek ma átlagosan négy órát várnak, míg orvoshoz fordulnak, Ausztriában ez csak 70 perc, pedig itt az idő nagyon sokat számít. De komoly problémát jelent a gyógyszerhűség is. A páciensek fele egy év után abbahagyja olyan létfontosságú gyógyszerek, mint a sztatinok szedését, pedig ezzel harmadára lenne csökkenthető az újabb infarktus esélye. És az orvosoknak nincs is ideje, kapacitása sajnos sem arra, hogy megfelelően tájékoztassa a betegét, sem arra, hogy utánajárjon minden egyes páciensének. Éppen ezért fontos egy olyan segítő, támogató országos hálózat, ahol erre felkészített szakemberek fogják meg az érintettek kezét. Terhet vesznek le az orvos válláról, mert egyrészt fel tudják készíteni a betegeket, utána pedig segíteni tudják az együttműködésben” – folytatja Bernáth-Lukács Zsuzsa a Városmajori Szív-és Érgyógyászati Klinika Astellas díjas diplomás ápolója, a SZÍVSN országos betegegyesület vezetője. Hazánk egyetlen, a szívbetegséggel élő páciensek érdekvédelmét küldetésként felvállaló betegegyesülete, amely most kétéves projektet indít az előbb vázolt problémák megoldására.

A program fővédnökei:

Horváth Ildikó, az EMMI egészségügyért felelős államtitkára

Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora

A projekt célja:

• a kardiológiai betegekért létrehozott betegprogram országos szintűvé fejlesztése
• ehhez koordinátori hálózat kialakítása hazánk 20 kardiológiai centrumában, alulról építkezve, a betegek összefogásával.