Több furcsa tényező hajlamosíthat magas vérnyomásra

Nemcsak genetikai, hanem számtalan egyéb külső és belső tényező összejátszásának eredménye, kinél jelentkezik végül hipertónia és kinél nem. Nemegyszer a vérnyomástól igen távol esőnek tűnő faktorokról derül ki, hogy közrehatnak a betegség kialakulásában. Ezek közül veszünk sorra néhányat, a megszületéstől a nyugdíjas korig.

Itt van mindjárt a születési súly és annak soktényezős háttere – ezen belül többek között az anya betegségei és káros szenvedélyei. Kutatások sora igazolta már, hogy nem szerencsés indulás kis születési súllyal világra jönni, és a későbbi egészségi hátrányok sorából nem marad ki a hipertónia sem. Legutóbb például az American Society of Hypertension ez évi kongresszusán nyilvánosságra hozott Borgalusa Heart Study eredményei igazolták, hogy a kis születési súly az élet későbbi szakaszaiban megnöveli a magas vérnyomás kialakulásának esélyét. A csaknem 7000 résztvevőnél elvégzett sorozatos gyermekkori mérések alapján egyértelműnek látszik az összefüggés, mely az életkor előrehaladtával még szorosabbra fűződik, különösen a fiúk-férfiak esetében. Természetesen nem közömbösek a gyermekkorban mért konkrét értékek sem, de ugyanez a vizsgálat szolgált bizonyítékokkal arra nézve is, hogy a felnőttkori hipertónia szempontjából nem is az abszolút számoknak, hanem a vérnyomás variabilitásának van jelentősége: a nagyobb mérvű variabilitás fokozott kockázatot jelez.

A gyermekkori életmódbeli tényezők közül többet is említhetnénk a hipertónia vonatkozásában, de foglalkozzunk most csak modern korunk egyik gyermekkori „járványával”, a képernyő előtti bambulással. Amerikai és spanyol kutatók az Archives of Pediatrics & Adolescent Medicine című lapban számoltak be ezzel kapcsolatos tapasztalataikról. A vizsgálat résztvevői átlagosan napi 5 órát töltöttek olyan tevékenységgel, amelyhez nem kellett felállniuk a fotelból vagy a székről (filmet néztek, számítógépen játszottak, rajzoltak, olvastak stb.), ebből másfél órányi időt vett el a tévézés vagy filmnézés. Az ülő tevékenységek összességében nem befolyásolták a szisztolés és diasztolés értékeket, a képernyős időtöltések (a számítógép-használat kivételével) azonban az esetleges zavaró tényezők szerinti korrekciót követően is pozitív kapcsolatot mutattak a vérnyomás emelkedésével: a fizikai aktivitás szempontjából legalsó tercilisbe tartozó gyermekeknél kapták a legnagyobb értékeket. További kutatásokat igényel annak feltárása, hogy ha nem önmagában a passzív üldögélés, a fizikai aktivitás hiánya a meghatározó, akkor a tévézés mely egyéb aspektusa játszik szerepet a hipertónia kialakulásában.

Végül lássunk egy érdekes összefüggést a Journal of Occupational and Environmental Medicine című lapból. Bár a józan paraszti logika azt diktálná, hogy minél felelősebb, több stresszel járó munkakört tölt be valaki, annál nagyobb az esély a magas vérnyomás kialakulására, az adatok azonban éppen az ellenkezőjét mutatják: a magasabb pozícióban dolgozók körében kisebb, míg a ranglétra alján lévő beosztásokban nagyobb a hipertónia gyakorisága. Ráadásul úgy tűnik, hogy a munkahelyi tényezők ilyen irányú hatása nem szűnik meg a nyugdíjba vonulás pillanatában, hanem még 75 éves koron túl is érezteti befolyását. A több mint 22 ezer résztvevő adatai alapján leszűrt következtetések azért számítanak viszonylag újdonságnak, mert az idevágó vizsgálatok többsége a 25–65 éves korosztályra összpontosított, a nyugdíjas évekre azonban nem terjedt ki. És ez csak néhány azoknak a tényezőknek a hosszú sorából, amelyek – még ha nem is gondolunk rá – a születéstől a halálig közrehatnak abban, kinek kell leginkább tartania a hipertóniától és annak minden velejárójától.