Tiszta környezetben gyorsabb az elbutulás

A Cambridge-i Egyetem kutatócsoportja 192 ország Alzheimer-kórra vonatkozó adatait vetette össze, és azt fedezte fel, hogy ahol jobbak a higiéniás körülmények és kevesebb a betegség, ott több az Alzheimer-kóros - idézte a The Daily Telegraph az Evolution, Medicine and Public Health című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányt.

"A higiénia-hipotézis szerint a tisztább környezet összefügg bizonyos allergiák és autoimmun betegségek nagyobb kockázatával. Úgy véljük, a listához most az Alzheimer-kórt is hozzáadhatjuk. Fontos, hogy előre jelezhető legyen, milyen terhet ró a világra a jövőben a betegség - különösen a fejlődő országokban, ahol javulóban vannak a közegészségügyi viszonyok" - mondta Molly Fox, a Cambridge-i Egyetem munkatársa, a kutatás vezetője.

Mivel a jóléti államokban és a szegényebb országokban eltérő a születési ráta, a várható élettartam és a korösszetétel, ezért a tanulmány a különbségek figyelembevételével hasonlította össze az Alzheimer-kór esetszámait. Az adatok összevetésének egyik szempontja az ivóvízellátás volt. Ahol mindenki hozzájut tiszta ivóvízhez, például Franciaországban és Nagy-Britanniában, ott az átlagnál kilenc százalékkal több Alzheimer-kóros volt. Az olyan országokban - Kenyában vagy épp Kambodzsában -, ahol a lakosság kevesebb mint fele jut csak tiszta vízhez, jóval kevesebb esetet jegyeztek fel.

Amikor a fertőző betegségek előfordulását vizsgálták, azt fedezték fel, hogy például Svájcban és Izlandon, ahol igen alacsony az arányuk, 12 százalékkal több az Alzheimer-kóros, mint a fertőző betegségek nagy számával küzdő Kínában és Ghánában.

Az urbanizáltabb országokban, ahol a lakosság nagyobb része városokban él, a várható élettartamtól függetlenül nagyobb százalékban fordul elő az Alzheimer-kór. Ausztráliában és Nagy-Britanniában, ahol a lakosság több mint háromnegyede él városi környezetben, tíz százalékkal magasabb az Alzheimer-kórosok aránya, mint Bangladesben és Nepálban, ahol a népesség csupán tíz százaléka lakik városokban.

Korábbi kutatások kimutatták, hogy az Alzheimer-kór ritkábban fordul elő Latin-Amerikában, Kínában és Indiában, mint Európában.

A higiénia-hipotézis azon alapul, hogy ha az ember nem érintkezik eleget baktériumokkal és más kórokozókkal, az megzavarja a védekező rendszer kulcselemeként ismert fehérvérsejtek, azon belül is elsősorban a T-sejtek képződését. Mint a kutatók fogalmaztak: "a mikroorganizmusokkal való érintkezés a védekező rendszer szabályozásának kritikus pontja".

A 19. század vége óta a gazdagabb országokban látványosan csökkent a kórokozók okozta fertőzések száma, a városi ember egyre kevesebbet érintkezett "állatokkal, ürülékkel és földdel". A higiénia-hipotézis szerint a mikroorganizmusokkal való találkozás gyerekkorban meghatározó, mikor az immunrendszer még fejlődik. Az Alzheimer-kór esetében azonban az egész élet során fontos az úgynevezett szabályozó T-sejtek miatt. A szabályozó T-sejtek "lépnek közbe", ha az immunrendszer kezd a megfelelőtől eltérően működni, és a hibás szabályozó T-sejtek gyulladásokhoz és autoimmun betegségekhez vezethetnek. A jól működő szabályozó T-sejtek hiánya összefüggésben áll azzal a fajta gyulladással, amelyet gyakorta észlelnek Alzheimer-kóros betegek agyában. A szabályozó T-sejtek száma többször is "csúcsra jár" az élet során, például a serdülőkorú és a középkorú embereknél is.

James Pickett, a brit Alzheimer-kór Társaság vezető kutatója szerint a tanulmány ugyan figyelembe vette a várható élettartam különbségeit az egyes országok között, ám nem számolt azzal, hogy a fejlettebb államokban jobb a betegségek bejelentési és nyilvántartási rendszere is, de számolni lehetett volna egyéb életmódbeli eltérésekkel, mint például a táplálkozás, az oktatás és az általában jobb egészségi állapot.