Tévhitek a füstmentes technológiákról

Érdemes ezért áttekinteni, hogy mi az a három félreértés, amivel a leggyakrabban találkozhatunk az ártalomcsökkentés témakörében:

1. félreértés: Minden dohánytermék ugyanolyan

Az elmúlt években rengeteg tudományos kutatás és nemzetközi egészségügyi állásfoglalás született világszerte, mely megállapította, hogy a különböző dohánytermékek működésében és hatásában hatalmas különbség lehet.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint például „a dohánytermékek lényeges eltérést mutathatnak vonzerő, addiktivitás és toxicitás szempontjából. A különbség nagyobb vagy kisebb kockázati profilhoz is vezethet, ami az egészségre is hatással lehet”.[1]

A füstmentes technológiák hosszú távú hatására vonatkozóan – azok újdonságára tekintettel – még nem áll(hat)nak rendelkezésre hosszú távú adatsorok, azonban arra sem, hogy ezek ugyanolyan károsak lennének, mint a cigaretta. Az eddig rendelkezésre álló tudományos adatokból[2] már lehet arra következtetni, hogy egyes füstmentes technológiák választása a hagyományos dohánytermékekkel szemben a kibocsátott káros anyagok tekintetében alacsonyabb kitettséget jelenthet[3] a dohányzó és környezete számára, mint a cigarettázás folytatása.

Ezek a füstmentes technológiák azonban csak azon felnőtt dohányzók számára jelenthetnek alternatívát, akik valamilyen okból nem szoknak le, ugyanis leghatékonyabb ártalomcsökkentés a dohányzók számára továbbra is a leszokás, mivel a leszokással bizonyítottan csökken a dohányzáshoz köthető megbetegedések kockázata.

2. félreértés: A füstmentes technológiák a leszokás ellen hatnak

A dohányzással kapcsolatos ártalomcsökkentés első két pillére tehát továbbra is a megelőzés és a leszokás támogatása: akik eddig nem fogyasztottak dohány- és nikotintartalmú terméket, azoknak tanácsos a jövőben is egyértelműen tartózkodniuk ezektől, és akik jelenleg dohányoznak, azoknak is a leszokás az első és legtudatosabb választás.

A globális evidenciák azt mutatják, hogy továbbra is kifejezett erőfeszítéseket kell tennünk közösen, hogy a dohánytermékeket távol tartsuk a kiskorúaktól. A termékfejlesztés és a pozicionálás során is kiemelt figyelmet kell tehát fordítani arra, hogy ezek az új típusú technológiák semmiképpen ne legyenek vonzóak a fiatalkorúak számára.[4] A felnőtt dohányzókat pedig edukálni kell arról, hogy a dohányzással összefüggő egészségügyi kockázatok csökkentésének legjobb módja továbbra is kizárólag a leszokás, és hogy ezek az új füstmentes technológiák csak azoknak jelenthetnek alternatívát, akik valamilyen okból nem szoknak le, hanem folytatnák a dohányzást.

A füstmentes technológiákra történő váltás tehát kizárólag azoknak a felnőtt dohányzóknak jelenthet alternatívát a hagyományos dohánytermékek használatának folytatásához képest, akik valamilyen okból nem szoknak le. Ezek az alternatívák nem kockázatmentesek, hiszen ezek is tartalmaznak például nikotint, ami erős függőséget okozó anyag. A káros anyagok bevitele sem szűnik meg teljesen ezek használatával, de égés és füst hiányában kevesebb káros anyagot bocsátanak ki, mint a hagyományos dohánytermékek. A tájékoztatás és edukáció azért is fontos, hogy mindenki számára egyértelmű legyen: ezek az alternatívák tehát nem a leszokást segítő eszközök, nem is a bevett leszokást támogató terápiákat helyettesítik, használatuk kifejezetten a le nem szokó felnőtt dohányosok esetében merülhet fel.

3. félreértés: Az ártalomcsökkentés nem, csak a zéró tolerancia segíthet a dohányzás elleni küzdelemben

A dohányzással összefüggő egészségügyi ártalmakat ma már senki sem vitatja, ahogyan azt sem, hogy mindez komoly népegészségügyi problémákat okoz. Jelenleg több mint 1 milliárd ember dohányzik, és ez a szám az előrejelzések szerint a közeljövőben sem változik majd számottevően – a népességnövekedésre is figyelemmel. Magyarországon ma több mint kétmillió ember gyújt rá rendszeresen.[5] Az ártalomcsökkentés legjobb és leghatékonyabb módja egyértelműen az, ha egyáltalán nem fogyasztunk dohány- és nikotintartalmú termékeket. Ha már dohányzunk, akkor minél előbb szokjunk le, és ha valaki meghozta a döntést, akkor támogatni kell ebben.

A szakértők egy része kizárólag a leszokást említi megoldásként. Sajnos sokan vannak azonban, akik valamilyen okból mégsem szoknak le, számukra ez a megközelítés nem kínál előrelépést. Kutatások kimutatták, hogy a leszokással próbálkozók 5 százaléka jár tartós sikerrel segítség nélkül, és beavatkozás (NRT= Nikotinhelyettesítő terápia, gyógyszeres terápia, szakember nyújtotta tanácsadás) mellett a sikeres leszokási ráta 8 százalék.[6]

Azokkal a felnőtt dohányzókkal is foglalkozni kell azonban (a fennmaradó 92%-kal), akik nem szoknak le. A dohányzás okozta egészségügyi ártalmak visszaszorítása érdekében tett erőfeszítések egyik fontos feladata éppen az lehet, hogy azok is segítséget és lehetőséget kapjanak a témát érintő tájékozódáshoz, akik valamilyen okból kifolyólag nem szoknak le.

A cél tehát közös: csökkenteni a dohányzáshoz köthető egészségügyi problémák számát a világban. Ennek érdekében fontos a figyelemfelhívás a megelőzésre és a leszokás fontosságára. A le nem szokó felnőttek számára lehetőséget kell biztosítani a tájékozódásra, azaz megfelelő mennyiségű és minőségű információnak kell rendelkezésre állnia a tájékozott döntéshozatalhoz azon új technológiákról is, amelyek választása esetén a káros anyagoknak való kitettség a cigarettázáshoz képest valószínűsíthetően csökkenthető.

A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött, reklámcélokat nem szolgáló tájékoztatás, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.