Születésnapi beszélgetés
Nemsokára egyéves lesz az a gyermek, akit Debrecenben három hónappal azután segítettek világra, hogy az édesanyja a terhesség alatt agyhalott lett – emlékeztet a Magyar Narancs.
Orvosai 92 napon át tartották fenn a halott édesanya bizonyos életfunkcióit, amivel nemcsak a gyermeke maradt életben, de szervei is átültetésre alkalmasak maradtak. A lap az orvoscsoport három tagjával - Balla Györggyel, Fülesdi Bélával, Török Olgával – beszélgetett az eset orvosi és lelki részleteiről, etikai dilemmáiról.
Felidéztek emellett egy amerikai és kanadai esetet, amelyben egy-egy agyhalottá vált terhes nő esetében vált viszonyítási ponttá, érvelési alappá, szakmai forrássá a debreceni eset.
Megszólaltatják Sándor Judit bioetikust is, aki szerint a jövőben az agyhalott terhességének fenntartására átgondolt és az elhunyt életében tett nyilatkozataira alapozó szabályozás szükséges. Nem vonatkoztatható ugyanis ezekre a helyzetekre az ellátás visszautasításának joga, hiszen nem életveszélyes állapotba jutott páciensről van szó, nem is terminális állapotba került betegről, hanem az agyhalál állapotába jutott halott testéről. Nem jöhet szóba az állapotos nő önrendelkezési jogainak korlátozása sem, mert ez merőben más helyzet. Az önrendelkezési és kegyeleti jogok mellett figyelembe kell venni a terhesség előrehaladtát is.
Sándor Judit szerint biztosan vannak olyanok, akik úgy rendelkeznének, hogy kövessenek el mindent a magzat életben tartására, mert megvan a családi háttér, esetleg így marad fenn egy családi szál, és az anya ebben látja életének folytatását. De elképzelhető olyan eset is, hogy az anya méltósággal szeretne távozni, azt akarja, hogy halottként kezeljék, hagyják elmenni. A bioetikus szerint ezt is tiszteletben kell tartani. A debreceni esetben minden jel arra vall, hogy a család kérése és az orvosi team döntése egybehangzó volt, s ez egyöntetűen az életfunkciók mesterséges fenntartása mellett szólt a magzat életének érdekében – olvasható a magyarnarancs.hu-n.
