Szócska Miklós az adatvezérelt egészség-biztonság kérdéseiről

Tavaly tavasszal még nem tudtunk sok mindent a vírusról, ezért akkor mindenki az azonnali zárás mellett döntött a kontaktusszám csökkentése és így a járvány megfékezése érdekében. Ekkor fogalmazódott meg az igény, hogy ennek a korlátozó intézkedésnek a hatását, sikerességét mérni kellene? Megint igazolódik a korábbi mondása ennek kapcsán, hogy az adat életet menthet?

Nem örülünk, hogy egy járvány igazolja, hogy az adat életet menthet, de nem ért minket készületlenül. A hálózatkutatás eszköztárát már 2011 óta használjuk különféle elemzésekre. Amikor a járványmatematikus és az epidemiológus jelezte, hogy kapcsolatsűrűségi adatokra lenne szükségük, vagy amikor a döntéshozó feltette a kérdést, hogy a különböző távolságtartó intézkedések esetében honnan tudhatjuk, hogy az adott intézkedés működik, akkor kézenfekvő és egyértelmű volt, hogy a mobilcella információk adhatnak gyors és releváns választ.

Tavaly tavasszal állt fel a lakosság mozgásának monitorozását célzó munkacsoport, akiknek a nevéhez fűződik most ez a tanulmány. Mennyi idő kellett ennek a csapatnak a létrehozására, hány hét után produkálták az első kézzel fogható és a döntéshozók elé tárható eredményeket? Minek köszönhető, hogy ilyen rövid idő alatt már eredményeket tudtak elérni? A koronavírus-járvány megtanította a különböző szereplőket (állam, egyetem, magánszektor) hatékonyan és gyorsan együttműködni, mert mindenkinek ez volt az érdeke?

Egy hét alatt vezetői információ rendszerbe szerveztük az addig papír alapon gyártott jelentéseket a döntéshozók számára. A mobilcella információkra elsőre mindenki azt mondta, hogy annak ellenére lehetetlen megszerezni, hogy személyazonosításra alkalmatlan, összesített adatokra volt szükségünk. Jó, mondtuk. Mi lenne, ha beszélnénk a szolgáltatókkal. Ma sem tudok érzelemmentesen visszagondolni az első videokonferenciánkra. Felemelő volt érezni, hogy mindenki azonnal megértette a helyzet súlyát és minden szolgáltató minden segítséget megadott, saját kutatói erőforrásait is bevetve.

Az elején számos olyan módszertani kérdésünk is volt, amelyet csak a szolgáltatókkal együtt tudtunk tisztázni. Olyan valódi piaci-akadémiai együttműködés volt, amit az államigazgatás keretei segítettek. Azóta is fáradságot nem kímélve rendszeresen kapjuk az adatállományokat. Az Operatív Törzzsel is kiemelten jó a munkakapcsolat, remélem nekik is legalább olyan hasznos a mi adatfeldolgozó-elemző munkánk, mint amennyire fontos adatforrást jelentenek a döntéstámogatáshoz.

Belülről életre szóló élmény megélni a segítő összefogást. Azért értek minket kudarcok is a munka során, de örök optimistaként remélem, hogy az ebben a cikkben bemutatott esettanulmány is segít meggyőzni azokat, majd átlépni saját adat-sovinizmusuk korlátain, akik inkább akadályozták az adatszolgáltatást és megértik: az adat életet ment.

Röviden összefoglalná nekünk a modell módszertanát és hogy ez miért volt egyedülálló nemzetközi viszonylatban? Mi adja az egyediségét ennek a magyar rendszernek? Össze tudná hasonlítani a mobilkészülék mozgására épülő modellekkel, ez miben különbözik, mennyivel átfogóbb a magyar megoldás, milyen előnyei vannak?

A csoport a három nagy mobilszolgáltatóval együttműködésben többek között kidolgozta a lakosság mozgását, települési szinten monitorozó módszertant, amely olcsó és pontos eszközt adott a kormány kezébe a korlátozó intézkedések hatásának méréshez, a döntések támogatásához, a célzott beavatkozások megalapozásához. A módszertan a mobiltelefon használatkor automatikusan rögzített, rutin adatokra épül és a hívást közvetítő adótorony helyadatait használja a mobiltelefon használó földrajzi helyének becslésére. Az általunk kidolgozott módszertan teljesen alkalmatlan a személyazonosításra. Ezt egyfelől az adatok anonimizálásával biztosítja, másfelől az egyes mobilszolgáltatók eleve település szinten aggregált adatokat bocsátottak rendelkezésre a mobilitási, illetve otthonmaradási indexek számításához. Tehát mi a közelébe sem kerülünk olyan adatnak, hogy mondjuk egy bizonyos magyar előfizető vagy családtagjai hogyan mozognak.

(...)

Vagyis a járvány miatt logikusan adódik, hogy az adatvezérelt döntéshozás első alkalmazási területei között van az egészségügy.

Igen, Magyarországon az egészségügyi adatrendszerek már 1993 óta fejlődőben vannak. Az ország digitális adatökoszisztémájának kialakításával és fejlesztésével kapcsolatos kormányzati teendők strukturált intézményi keretrendszerét a tavalyi évben létrehozott Nemzeti Adatvagyon Ügynökség teremti meg, ahol a többi ágazathoz képest nagyon komoly előnyben van az egészségügy, mivel országosan egységes adatrendszerei vannak. De lehet ennek gazdasági vetülete is. Ha a mobilcellaadatokhoz hozzáteszünk kereskedelmi egység, geolokációs adatokat, mert a Google adataiból láttuk, hogy meg tudták mondani, hogyan csökkent a forgalom a forgalmi csomópontokban és a kereskedelmi egységekben, innentől kezdve látjuk azt, hogy mely iparágakat érintette a legkomolyabban mondjuk a távolságtartó intézkedések hatása. Az online pénztárgépek geolokációs adataival egy online gazdasági döntéshozatali támogatórendszert tudunk építeni Magyarországon.

A teljes interjú a Portfolion.