Szemelvények különböző korok, társadalmak, vallások egészségfelfogásáról

Haec tria: Mens hilaris, requies, moderata dieta                               (lelki derű, nyugalom, mértékletes étrend )

A természetben az élőlényeket az önfenntartás és fajfenntartás ösztöne hajtja. A magasrendű élőlényeket ezekre a szüleik, a családjuk, a közösségeik tanítják meg. Érdekes, hogy a legmagasabb rendű élőlény, az ember esetében ezeknek a torzulásai fenyegetnek, ezért van szükség egészséges életre való nevelésre, felkészítésre.

Az emberiség története bővelkedik olyan mítoszokkal, legendákkal, mondákkal, amelyek az adott társadalom lélektanának hű tükrei. Az istenekről szóló mesék is az ember szokásait tükrözik vissza. A mítoszok és legendák végső soron az ember jövőbe vetett hitét fejezik ki. A magyar történelmi hagyományok, mítoszok és legendák megőrzése és ápolása fontos feladat azok számára, akik a jövő generációit tanítják. Ezek a magyarság talpraesettségét, életképességét, erejét bizonyítják.

Kezdetleges kultúrák

A sámánizmust tekinthetjük az egyik  legősibb hiedelemrendszernek, amely nem vallás, hanem a vallás fejlődésének korai formája. Egyes ún. természeti népek, kis közösségek körében  mind a mai napig fennmaradt.Számunkra azért különös jelentőségű ez, mert  Urál-táji, finnországi (lappföldi)„rokonainknál” ma  isélő ez ahit.

A sámán közvetít a szellemek és az emberek világa között. Az észak-amerikai indiánok medicin man-nek hívják, mert gyógyító, varázsló, pap és médium is egy személyben. Ő a kisközösség emlékezete. Jósol. Gyógyít embert, állatot. A kultúra alacsony fokán álló népeknél a vallás és az orvoslás keveredik. Azért van erre   szükség, mert a beteg élőlény veszélyezteti a kisközösség létét, megbomlik  a munka rendje. A sámán amikor a szertartását végzi, a segítő szellemeit hívja, megvívja küzdelmét a betegséget okozó démonokkal. Rábeszéli, ráolvasással kényszeríti a gazdaszellemeket, hogy teljesítsék kérését és amikor kívánsága meghallgatásra talál, lehozza földi megbízójának azt, amire szüksége volt: a betegnek a gyógyulást.

A sámán tudós embert jelent, a magyar néphitben táltosnak ( tudós pásztor ) nevezik, szerepe hasonló: mágus, áldozó pap. A pásztor a hagyományokban pártfogó, védelmező, tápláló, útmutató, messiás, pátriárka, népének vezére, akit a természet avatott be bölcsességébe, felruházta azzal a tulajdonsággal, hogy érintkezni tudjon az állatokkal és növényekkel, az égitestekkel és a túlvilággal. Amikor a táltos a transzhoz fogyasztott  gomba hatását meg akarja szüntetni, tejet iszik, mert csak az szünteti meg azt. Így tesz a belső-ázsiai sámán is, ami az azonosságot mutatja.

A sámánok ma már a mában élnek, pl. rádiót hallgatnak, de őrzik a közösség identitását. A városba került indiánok pl. hagyományos környezetüktől elszakadva káros szenvedélyek rabjaivá válnak, de ha mítoszaikról beszélnek velük, vagy havisszatérnekközösségükbe a sámán  ki tudja gyógyítani őket.Amíg a volt Szovjetunióban tagadták a sámánizmust, Európában és Észak-Amerikában egy modern néprajzi kulturális hullámként, valamilyen sajátos igény kielégítésére jelentkezett a 80-as évek végén.Európában sámán intézetet is nyitottak. Másutt, pl.Tibetben a kolostorokbankínai és indiai orvoslást tanulnak, amely a vallás részét képezi.

Fotó: archív (SHAMAN IN ECUADORIAN AMAZONIA DURING A REAL AYAHUASCA CEREMONY /stock-fotó/)

Folyammenti kultúrák

Az ókori  mezopotámiai orvoslásról keveset tudunk az ékírásos szövegek nehézelérhetősége miatt. Ezekmár 5 ezer évesek  és a több száz mezopotámiai orvosi szöveg ( betegleírás ) az ókori keleti mágikus népi gyógyászattal ismertet(ne) meg. Eszerint abetegeiket a piacra vitték és a járókelőket kérdeztéka hatásos gyógymód felől. Egy agyagtáblán egy a Kr.e.2200-2100 körüli időkből fennmaradt receptgyűjtemény található, amelyen 25 növény neve olvasható. Mezopotámiában összességében mintegy 250 növényi, 120 ásványi eredetű gyógyszert használtak. A betegségfelfogásuk a betegség természetfeletti szemléletéből indul ki. A betegséget kezelő személy feladata a betegség küldőjének meghatározása, prognózis felállítása és a beteg kibékítése a betegséget okozó démonnal, amihez  materia medicát (orvosi anyag) is felhasználhat, amely mágikus hatását csak a mágia, a ráolvasás révén tudja kifejteni. 

Az ókorban az egyiptomiakat övezte az orvoslás területén a legnagyobb megbecsülés, melyet jórészt  a mumifikálásban való jártasságuk váltott ki. A mai kor számára a múmiák boncolásakor nyerhető ismeretek tovább vivő források. Az egyes betegségek kezelésére külön specialistáik isvoltak. Orvosaik a környező világban keresettek voltak, sőt az ún. Késői Korban görög tudósok zarándokoltak Egyiptomba tanulni. Az egyiptomiak a betegségek keletkezését démonok, ártó szellemek, vagy valamely isten kívánságával hozták összefüggésbe. A korabeli felfogás értelmében a teljes orvosi tevékenységet átszőtte a vallásos-mitológikus gondolkodás, amelynek a mágia természetes részét alkotta. A gyógyítás ennek megfelelően az istenek kiengesztelésére, a rontó szellemek elűzésére és/vagy a korabeli természettudományos ismeretek felhasználására irányult.

Az egyiptomi emberekre rendkívül sok veszély leselkedett. Ezek egyike aNílus kiszámíthatatlan áradásaival volt összefüggésben, amikor a zavaros helyzet, stressz mellett az áradás elől menekülő rágcsálók, kis állatkák kedvező körülményeket lelve jelentősen elszaporodtak, és az általuk  terjesztett kórokozók: paraziták, baktériumok, vírusok  járványokat okoztak (pestis, malária). Mégis hihetetlenül magas kultúrát teremtettek, amely évezredekig fennállt. A többi korabeli civilizációhoz viszonyítva mind anyagiakban, mind egészségükben nagy jólétnek örvendtek. Bár igen nagy volt a gyermekhalandóság  az emberek általános szemlélete és életmódja nagyban segítette, hogy egészségüket viszonylag épen megőrizzék. A táplálkozás, higiénés és egyéb szokások egy része jelentősen hozzájárult a betegségek megelőzéséhez. Az ókorban az egyiptomiakat a legegészségesebb emberek közé sorolták.

A Biblia amellett, hogy két, most már egyistenhívő világvallás szent irata, a korabeli tudományos és műszaki ismeretek gazdag tárháza is. Így megtalálható benne a betegségek és gyógyításuk leírása is. A Biblia korának emberei a testi betegségeket is szellemi okokra vezették vissza és gyógyítási módszereik is elsősorban szellemiek voltak. Bibliai igék vonatkoznak az egészség megőrzésére, a betegség okaira és a betegség megelőzésére. A Biblia ígéreteket tartalmaz a hosszú életre, ha megtartjuk  az erkölcsi törvényeket ,ha egészségünket helytelen életmódunkkal és cselekedeteinkkel nem tesszük tönkre.

A zsidók Talmudjában (5. század) még a Bibliánál isbőségesebb az orvosi ismeret,közülük sokat a görögöktől kölcsönöztek. Számos kultúrtörténeti vonatkozás található benne és a héber népies orvoslásról is tanúbizonyságot tesz. Legfőbb orvosságuk az imádság, mert a gyógyítást az Istentől várták.

Az ókori zsidóság két nagy kultúrkör,  Mezopotámia és Egyiptom között élt, azoktól sok mindent átvett. Ezek a hatások a Biblia soraibanis kimutathatók, de az ókori zsidóság egészségügyi tudásanyaga, rendszabályzata mindkettőtől különbözik. Úgy hitték, hogy az egészség, betegség és halál egyaránt Istentől származik. Hittek ugyanakkor  abban is, hogy démonok, gonosz szellemek is árthatnak az ember egészségének, ezek ellen  amulettekkel igyekeztek védekezni (ezek később ékszerként szolgáló tárgyak lettek). A kuruzslók varázsszerekkel gyógyítottak. Krisztus előtt már több, mint ezer évvel voltakbábák és később (egyiptomi hatásra, sokféle) orvosok is. Ez a mesterség részben apáról fiúra szállt, másrészt Mózes papokra is bízta a gyógyítást. Mózes maga az egyiptomi papi tudományon nevelkedett, nagy tudása miatt választották vezérüknek a fáraók üldözése elől kivándorló zsidók. A Biblia gyógyszertára még szegényes, szemben a Talmuddal, amely már szinte modern hatástani csoportosításban sorolja fel az orvosságokat. Használták gyógyításra a gyógyvizeket, a napfényt, a kedvező klimatikus hatásokat és a zenét is. A zsidók a zenét az örömmel azonosították , szertartásaikon, ünnepeiken, de mindennapjaikban is életük része volt.  A Bibliában már háromezer évvel ezelőtt a reszuszcitációt (újraélesztés) is leírták (miközben négy-öt évtizedemég az orvosegyetemeken sem tanították).

Néhány területen mindmáig irányadóak  higiénés és egészségügyi rendszabályaik. Jákob történetéből az is kiderül, hogy Mendel előtt jó 3000 (háromezer) évvel felismerték és a gyakorlatban is alkalmazták a recesszív öröklődés szabályait. Mózes több, mint 600 törvénye nemcsak a hitet és a vallási ceremóniákat, hanem az élet minden területét szabályozta, beleértve a közegészségügyet, a higiénét és a prevenciót. Az előírások nagy többsége vallási magyarázatot kapott és Jahve akarataként hirdették ki azokat. Ezek a rendelkezések még ma is használhatók. A mózesi előírások nagy hangsúlyt fektettek a személyi tisztálkodásra. Ezek bevezették a tisztaság és tisztátalanság fogalmát, megkülönböztetve ezzel az egészségest a betegtől, a fertőzőképest a biztonságostól, az ehetőt a nemkívánatostól. Mózes olyan magasfokú és szervezett prevenciós fertőtlenítési rendszert hozott létre, amely évezredeken át mintaképül szolgált a járványok és betegségek megelőzésére. Gondoskodott  a rendelkezések betartásáról is.

Mózes a táplálkozást is szabályozta, jól ismert a disznóhús tiltása. A tilalmakon és utasításokon túl étkezési tanácsok is találhatók a Szentírásban. Mai szemmel nézve az Ószövetség népe helyesen táplálkozott, kivéve azt, hogy a felnőttek nem fogyasztottak tejet. Napi kb. 2200-2500 Kcal energiát, 15-20% fehérjét fogyasztottak, egyenlő arányban állati és növényi eredetűt. A fő energiahordozók az összetett szénhidrátok voltak, zsiradékot keveset fogyasztottak, ennek többségét is atelítetlen zsírsavakban gazdag oliva olaj képezte. A jelentős zöldség, gyümölcs és korpás liszt bevitel elégséges rost és vitaminellátást biztosított. A bibliai könyvekben nincs szó sem erősen elhízott, sem csont-bőrré lesoványodott emberekről. Az ókori zsidóság körében nem lehetett mindennapos az érelmeszesedés sem, köszönhetően táplálkozási szabályaiknak és szokásaiknak, A tyúktojás nem szerepel a Bibliában. A dohányzás akkor ismeretlen volt. Agyvérzés és szívinfarktus leírása viszont olvasható.

Mióta Noé „feltalálta” a bort, azóta folyika küzdelem a részegeskedés és annak következményei ellen. Nem sok sikerrel, mert az ember mindenből megpróbált alkoholt készíteni és fogyasztja is. Sem a zsidó, sem a keresztény vallás nem tiltja a szeszes italok fogyasztását, amint azt az iszlám és a buddhizmus teszi, mindössze csak a részegeskedés ellen lép fel.

Ázsia majdnem minden országa a saját népét a maga módja szerint gyógyítja. Ez a tradicionális orvoslás gyökereiben olyan erős, hogy a Nyugat csak felszínesen tudott ezen változtatni.

Távol-Keleti kultúrák

Indiában az első „orvosok” pásztorok, kuruzslók voltak, akik megismerve állataikon egyes növények gyógyerejét, felhasználták azokat emberi betegségekben is. Ezekokainak  gonosz szellemeket, rossz embereket, vagy az istenek büntetését tartották, amelyen varázslat, vagy ráolvasás segít. A brahmin vallás istenségei szolgálatára külön papi kaszt alakult. Később a buddhizmus hódított tért, amely ellenezte a  kasztrendszert és papjaik nagy emberszeretetükkel az orvostudomány igen alkalmas művelőivé váltak. A 3. században eljutott Indiába a görög orvostudomány is. A 8.században írt  Ajur-Védáknak nevezett orvosi munkákból ismerhetjük meg a kor orvostudományát. Ebből tudhatjuk, hogy Indiában már a régi idők óta rendszeres orvosi oktatás volt, melyre ünnepélyes keretek között vették fel a növendékeket (12 éves korban) és ennek legfontosabb része a növendékek kioktatása jövendő magaviseletükre. Elméleti oktatást kaptak az orvosi szent könyvekről . A gyakorlat beteglátogatásból, műtétek hullákon, vagy állatokon való  bemutatásából, gyógynövénygyűjtő kirándulásokból állt. Hittek a füvek természetfölötti erejében,  kábító és narkotikus (altató) szereiknek se szeri, se száma. Méregtanuk is fejlett volt, ismerték az egyes gyógyszerek egymás hatását lerontó erejét.

Kínában már 5000 évvel ezelőtt is létezett orvostudomány,  még  ma is aszerint gyógyítanak (a lélekszámuk 1,3 milliárd). A kínai orvoslás az emberi test olyan sajátosságait is figyelembe veszi, amelyek a nyugati orvostudomány számára lényegtelenek. A kínai orvos a betegségtüneteket, valamint a beteg egyéb, általános jellemvonásait is összegyűjti, majd analizálja. Így alakítja ki a diszharmónia modelljét (tehát amikor a test  egyensúlya felborul). A kínai gyógyászat nemcsak a testre, hanem az élettanilag és pszichológiailag teljes egyénre irányítja a figyelmét. A terápia azután igyekszik visszaállítani a megbomlott harmóniát.

Az orvostudományuk mintegy 3000 éve független a vallástól. Kb.2500 éve buddhisták árasztották  el az országot, akik nyomán Kína orvostudománya indiai elemekkel keveredett. A 18.századi 40 kötetes orvosi enciklopédiájuk stílusa a középkori alkimista irodaloméhoz hasonló. Ezt a forrást a mai napig használják. A betegségek okai külsők (szél, hőmérsékletváltozás, táplálékhiba, fáradtság, mérgek, rovarok), vagy az emberben magában létező okok (szenvedély, gond, félelem),démonok is lehetnek. A vizsgálat fő pontja a pulzustapintás. Gyógyszertárukat főként növények képezik, a legrövidebb recept is legalább egy tucat összetevőből áll. Univerzális szerük a  ginseng gyökér, amelynek főzetét isszák. A gyógyszeres kezelés mellett mindenféle varázslást, talizmánokat is belevonnak a kúrába. 

Az akupunktúra kínai találmány, főleg idegzsábák és reumatizmus eseteiben alkalmazzák, sokszor sikerrel. A himlő elleni védőoltást azonban már Jenner előtt ismerték, de bezárkózásuk miatt akár el is veszhetett volna, ha Jenner nem találja fel.

A kínaiaknak a mozgásról való tudásáról, a keleti hit és művészet, a többezer éves szellemtudományok és az önfegyelem összefonódásáról a zen-buddhista saolin papok (és gyermektanítványok)istenük hajlékát, közösségük szent otthonát a külső támadóktól  puszta kézzel  megvédő harcművészete nyújt fogalmat.

Görög kultúra

Az ókori görögök először három és fél évezrede tűntek fel a világtörténelemben.Hatásuk rendkívüli az emberi művelődésre mind a mai napig. Ezt a hatást annak idején a rómaiakon keresztül fejtették ki az ókori világra.

A gyermekek nevelése mindig az állam érdekében folyt. Ezt  vagy maga az állam végezte (a dór törzsekét Spárta, itt a test edzésére, az erő kifejtésére helyezték a hangsúlyt), vagy a szülők számára kötelezővé tették (az ion törzsekét Athén, itt a test és a szellem egybehangzó kiművelése volt a cél). A görögök szemléletében a jó állampolgár és a jó ember fogalma egybeesett és az állami életre való igazi előkészületnek a lélek általános kiművelését tartották. Az orvostudomány nyomait a homéroszi költeményekből ismerjük (az ott is olvasható  jóslás pl. bonctani ismereteiket gyarapította). Az élet legfőbb princípiumának a lelket tartották.

Orvosi gyógyeljárásuk legtöbbje sebészi, a belgyógyászati pedig misztikus erejűnek tartott füvek bevételéből, ill. ráolvasásokból állt. Apolló (aki maga is orvos volt)  fiát,Aszklepioszt tisztelték orvosistenségként, papi rendet rendeltek számára  a szertartások elvégzésére. Az ő leánya Hygieia. Diétás, fizikáliseljárásokkal, szuggesztív kezeléssel gyógyítottak. Ezekben a templomokban oktatás is folyt, itt nevelték a fiatal orvosi generációt, akik orvosi dinasztiák alapítóivá lettek, ahol a mesterség apáról fiúra öröklődött. Az első, maihoz sokban hasonló, etikai értékében azonban felette álló,hivatalos eskü tőlük származik. Ezen templomok mellett mint görög gyógyintézetek működtek a gimnáziumok is, ahol nemcsak a fiatalság testi kiképzését tekinteték feladatukul, hanem felismerve a test gyakorlásának, a mozgásnak egészségadó erejét, a megrongálódott szervezetűeket iparkodtak megerősíteni.

A hellenisztikus korban a környező népek is a görögöktől tanulták meg a rendszeres testedzést és a versenyszerű sportolást, a mozgás örömét, a vetélkedés érdekességét. Az ókori görögök még háborúikat is félbeszakították („inter arma silent musae”) a versenyek miatt, időszámításukat is az olimpiai játékokhoz igazították. A testkultúra egyik kifejezési formája a tánc, amelyet az aratási és örömünnepeken rendeztek. Jószerével ez volt az egyetlen sport, amelyben a nők is részt vehettek.

Hippokratesztől számítják gyakran a görög orvostudományt. A bajok okaiként a reális világ befolyásait jelölte meg (öröklés, klíma, évszakok), melyek a test alapnedveinek harmonikus elkeveredését megzavarják. A gyógyulás alapelve szerinte a természet ereje, mert  az emberi természet anélkül, hogy tanulta volna, mindig a legcélszerűbbet teszi. A beteg test állapotából, a betegség lefolyásából következtetett a jövendőre (kórjóslat). Kezelésének alapja a beteg erőinek megtartása volt. Kórházát adományok tartották fenn.

Másodlagos görög kultúrák

A rómaiak vallása sajátos keveréke  őseredeti (latin - szabin) képzeteknek és idegen(etruszk, görög és keleti) befolyásoknak, mert egyetlen ókori nép sem tanúsított ekkora türelmet más vallások iránt, egy sem fogadta be őket olyan készségesen. Alapvonása a pándémonizmus volt. Minden rómainak őrző szelleme volt. A vallás lényege imádkozás és áldozat volt, ezek végzésére papi rend alakult. Az augurok az istenségek akaratát magyarázták. A II.pún háború után kezdett a görög és a római kultusz összeolvadni (ezért van egyes isteneknek görög és római nevük is).

A római legendák világában a gyógyítás szoros kapcsolatban állt a vallási kultusszal. A betegségek legfőbb orvoslói az istenek voltak. Voltak azonban csatornáik és vízvezetékeik, ami a higiénikus érzékükre vall. Orvostudományról csak kb. 2200 év óta beszélhetünk. Kezdetben a háborúik során szerzett rabszolgáik gyógyítottak. Majd 100 évvel később  a hellenizmus behatolt Rómába. A gyakorlatias rómaiak  a hippokrateszi orvostudományt a tapasztalattal gazdagították.

Galenus szerint a természet mindig határozott terv szerint alkot és működik és tervének megvalósításában a legcélszerűbb eszközt használja fel. Ez a nézet rokonítható az istenhittel, azonos a tudatalatti forrásuk, ez segítette elő a galenizmus diadalát. Szerinte a szerves lényeknek a lélek ad életet. Működnek a szervezetben az anyaghoz kötött specifikus erők is. Ez a gondolata adott majd  a későbbi századokban menlevelet a babonáskodás és varázsló terápia képviselőinek. Ő terápiájában a korábbi fő gyógyeljárásokat értékesítette „az ellentétest az ellentétessel” tekintetbevételével, amelynek célja a hibás anyag kiűzése volt a szervezetből. Galenus a középkor, sőt az újkor orvosi tudásának legtartósabb tekintélyévé nőtte ki magát. Tanai először a szíriai és perzsiai iskolákban lettek kedveltek, innen terjesztették mindenfelé tovább hódításaikkal az arabok, tőlük vette át a népvándorlások pusztításai után az újjá születő Európa.

A kor tudományának összefoglalója  egy a l5. században újra megtalált, de a Krisztus utáni első században keletkezett orvosi lexikon ( De medicina- az orvostudományról – Cornelius Celsus ), amely a legelső nyomtatásban megjelent orvosi munka és tele van ma is használatos orvosi terminus technicusokkal (műszavakkal ).

A római  birodalom szétzüllésével és erkölcsi elveinek meglazulásával elveszett az orvosi tisztesség, tisztelet és tekintély. A tudást kiszorította a kuruzslás. Galenus után a  Nyugat-Római Birodalom politikai hatalmával együtt elsatnyult az orvostudomány is.

A kereszténység szabadon  gyakorolható vallássá 313-ban lett (Constatinus), befolyása a természettudományokra lassan megnövekedett. Ez a  földi dolgokkal való foglalkozást csak annyiban tartotta szükségesnek, amennyiben azokban Isten bölcsességét és mindenhatóságát fel lehet találni. Elhanyagolták a test nevelését, a gimnasztikát. Lábra kapott a középkori mágia, asztrológia, alkímia. Az új vallás megtérő híveket akart szerezni magának, ebben a korban ezért kerültek előtérbe a csodák (a víz borrá lett), csodás gyógyulások. Bár a kedvezőtlen befolyás a kelet görög orvosain érvényesült a legkevésbé, ez azonban csak átmeneti volt, mert a bizánci szellem is hanyatlásnak indult, ez a tudósok elűzésével is járt.

A kereszténységet ugyanakkor a felebaráti szellem hatja át. Jézus Krisztus sem csak tanító volt, hanem gyógyító is. A beteg embereket az egyházközségek a kereszténység szellemében felkarolták. Jótékonysági intézmények, kórházak kezdtek épülni, amikor a „szeretet vallása" államvallássá vált. A kórházakat az egyházi birtokok bevételeiből, a szerzetesek gyűjtéseiből tartották fenn.  Az orvosok legnagyobbrészt papok és szerzetesek voltak, ill. a papok egyúttal gyógyítók, tanítók és írástudók is voltak egy személyben.  A betegápolás a kolostorok feladata volt. A szerzetesek a kolostorok kertjében gyógynövényeket termesztettek, ezeket hasznosították a gyógyítás során.

A népvándorlás korára jellemző a vallás és az orvostudomány keveredése. Hazánk a népvándorlás országútja volt, az ásatások leletei arról tanúskodnak, hogy a harcos magyar nép csatározásaiban sokat tanult környezetétől és nem volt olyan vad és faragatlan, mint amilyennek a tőle rettegő kortársai lefestették.

Arab középkori kultúra

A nyugatrómai birodalom felbomlása után Európában feledésbe merültek az ókori orvoslás eredményei és a régi könyvek csak a VII. századtól, az iszlám vallás és kultúra kibontakozásával kerültek ismét  a figyelem középpontjába. Mohamed  ugyanis fontosnak tartotta az orvoslást és a gyógyszerészetet. Az arab orvostudományban kezdetben mindenféle idegen befolyás (indiai, perzsa, babiloni, szír, egyiptomi, zsidó és keresztény elemek) érvényesült. A muzulmánok közvetítésével jutottak el Európába a perzsa és arab tudósok által összegyűjtött és lefordított, a kínai és az indiai gyógyászat ismereteivel kiegészített görög és római gondolatok. Ezeknek a nyomdokain az iszlám világ orvosai  is  a legfőbb feladatnak  az egészség megőrzését tartották. A muzulmán tanítás szerint a betegség embertcsakAllah gyógyíthatja meg, de nem bocsát a világra betegséget a gyógyítás lehetősége nélkül.

A 10-11. században Ibn Szina (Avicenna) összefoglalta főként  Hippokratesz ,Galénosz és  al-Razi tanításait. Kánon-ja („Az orvostudomány kánonjának könyve")  igen népszerűvé vált és kommentárokkal kiegészítve széles körben - a középkori Európában is - használták a napi munkában és az orvosképzésben. Hosszú időre meghatározta az európai orvosok gondolkodását is. Számos tanácsot adott a helyes étkezéssel, a megfelelő életvitellel, a gyermekek és idősek gondozásával kapcsolatosan. Külön részeket szentelt a levegőzésnek, testmozgásnak és tornagyakorlatoknak, amik szerinte (is) nagyban hozzájárulnak az egészség megőrzéséhez. Az évszakok, az éghajlat, a természeti környezet sajátosságait figyelembe véve alakította kis tanításait az egészség megőrzéséről. Műve az egészségnevelés korai dokumentuma.

A muszlim hívők mindegyikének állandó kötelessége a (rituális) mosakodás, ezért már a középkorban igen fejlett fürdőkultúrájuk alakult ki. A szépség, a tisztaság, illetve maga az egészség hozzá tartozott a harmonikus életvitelhez. Az egészségnevelésben így már kicsi gyermekkortól kiemelkedő szerepe volt a testápolásnak, a tisztálkodásnak. A víz az arabok számára a Paradicsomot előrevetítő földi jelenség, a fürdő (hammám) biztosította a kapcsolatot az éggel. A muszlim fürdő minden korábbi (bizánci, római) hasonló építményt felülmúlt szépségével, így a hívők fürdés közben valamennyi érzékszervükkel megtapasztalhatták az isteni harmóniát. Mindeközben a keresztény Európában a személyi higiéné, a tisztálkodás elhanyagolt és jelentéktelen területe volt a mindennapi életnek.

A 10. század vége felé Európa képe nagy vonalakban kialakult. Egyetemek, főiskolák keletkeztek.  Párizsnak  1150 óta van egyeteme,  ide már magyarok is szívesen jártak, de III.Béla idejében (1173-1196) Veszprémben is oktattak  orvosi ismereteket. Abban az időben orvossá lenni  9 év volt a felkészülési idő (3 év  filozófia, 5 év orvosi tanulmányok, 1 év  felügyelet melletti gyakorlat). Ugyanekkor a „sötét” középkorban egyik pusztító járvány a másikat érte (himlő, pestis, tífusz), amely csapások végülis az orvostudománynak a teológiától, filozófiától való elválásához vezettek.

Az aztékok kultúrája, nevelési szokásaik leírásai a spanyol krónikákban olvashatók. Többistenhívő társadalom volt, hitték, hogy az emberek sorsát az istenek irányítják. Mindennapjaikat babonás hiedelmek is átszőtték. A gyermekek nevelését 3 éves koruk körül kezdték el. A 15.század elejéről való nevelési céljaik, oktatási intézményeik, testedzéssel, egészségneveléssel kapcsolatos szokásaik más katonaállamokéira emlékeztetnek (pl. az ókori Spárta). Általános tankötelezettség volt, a fiúk és a lányok 15-16 évesen kerültek iskolába. Az állam igen nagy gondot fordított az oktatás minőségére, a kultúra fejlesztésére, az erkölcsök megőrzésére, a testnevelésre, az egészség kialakítására. Az alig néhány évszázad alatt magasszintű civilizációt létrehozó aztékok „ titka „ részben a nevelésben rejlik. Folyamatosan hadban álltak, felnőtt életük mindennapjait kitöltötte a harc és a fizikai munkákban való aktív részvétel, ezért kiemelten ügyeltek a fiúk és lányok egészségére, testi fejlődésére. Puritán életvezetésre, engedelmességre és a szenvedések elviselésére tanították  az ifjakat. A növendékek erkölcsi, esztétikai és értelmi nevelését állandó testgyakorlatok, az orvoslás elemeinek tanítása, gyógynövényismeret egészítették ki.

A Kalevala népeinek kultúrája

A még a 10.század körüli időkben keletkezett Kalevalát ,a finnek nemzeti eposzát  egy (kör)orvos: Lönnrot Illés gyűjtötte egybe és tette közkinccsé a múlt század közepe táján. Ebben a finnek őstörténete mellett a természethez és a benne elképzelt erőkhöz való viszonyuk szerepel: ezek az emberek a természet szorításában, de az őket körülvevő erők csodálatában és bűvöletében. éltek. Ez a múlt nem csak a finneké, mind ilyenek voltunk az ősi időkben, esendőségünket még ma is fantáziánk varázslataival erősítenénk meg.  Vallásos vonatkozások nem találhatók meg a Kalevalában, inkább antropomorfizmus (a természet felruházása emberi tulajdonságokkal).  A természetfölötti, csodás és hősi cselekedetek  mellett a Kalevalában a primitív embereknek a szó erejébe vetett, a ráolvasásokban, varázslatokban való hite, félelme tükröződik. A betegségeket, szerencsétlenségeket a rosszindulatú bűbájosok varázslatának tulajdonították. Olyan hősöket teremtett a képzeletük, akik mindezeken úrrá lettek.

A Kalevala jelentősége  a ma embere számára az, hogy mély érzéseket, erkölcsi erőt és tartást, küzdeni tudást  ad.

A reneszánszban a természettudományok viharos fejlődésen mentek keresztül. A világ kitágult, új földrészt fedeztek fel (1492).  Előtérbe került a világ  tapasztalati útonvaló megismerése, a személyiség felértékelődése. Megkönnyítette az információk áramlását a könyvnyomtatás elterjedése. Az újjászületés ( renaissance-reneszánsz ) nem az antik auktorok (szerzők) újjászületését jelenti, hanem éppen újra értelmezésüket és meghaladásukat, a továbblépést. A reneszánsz orvostudomány még a  hippokráteszi-galénoszi hagyományokon gyógyított és csak  a 16.században került érdeklődésének homlokterébe az analitikus szemlélet és ezzel az anatómia (v.ö. Leonardo, Raffaello, Michelangelo a művészetben).

Az újkorban a nevelés is megváltozott, a tapasztalatgyűjtés és rendszerezésük került előtérbe. A mikroszkóp (Hollandia 16.sz.vége-17.szd.eleje), távcső  elősegítette a megfigyelések és kísérletek elterjedését, melyek a világképet megváltoztatták. Az orvostudomány fejlődését is elősegítette ez, a kuruzslások, babonák, előítéletek mellett az új vizsgálati és gyógyítási módszerek is terjedni kezdtek, sőt (ismét) teret kapott a megelőzés (v.ö.járványok!) felismerése is. A korabeli tudósok rájöttek, hogy a tisztaság, a testi higiéné javítja az egészségügyi állapotokat, ezért újra fürdőintézmények épültek. Hangsúlyt kapott az egészséges életre való felkészítés (nevelés), a helyes életmódra való rászoktatás, a szervezet ellenálló képességének kialakítása, fokozása. Figyelmet fordítottak újra az értelmi és erkölcsi nevelésre („ép testben ép lélek") is. Megfogalmazódott, hogy a helyes nevelésnek tekintetbe kell vennie  a gyermek egyéni sajátosságait, engednie, sőt fejlesztenie kell a gyermek öntevékenységét. Mindenekelőtt  a szülőnek, tanárnak példát kell mutatnia.

A 16. század végén született Comenius kisgyermekek nevelésére vonatkozó gondolatai, az egészséges életmód szokásainak kialakítására irányuló nézetei előfutárai voltak a kisdednevelés 19.századi úttörőinek. Működésének jelentős állomása volt magyarországi (Sárospatak) tartózkodása. Maradandó hatással volt a magyar közoktatásügy későbbi fejlődésére. Vallásos volt és humanista, az Istent az emberben és a természetben kereste. A teremtett világ egységét hirdette, a helyes szokások kialakítására a természet példáival élt.  Elengedhetetlennek tartotta, hogy a szülők neveljék a gyermekeiket és ehhez minél korábban fogjanak hozzá. Elveit és gyakorlati tanácsait 1633-ban bocsátotta közre Informatorium der Mutterschul (Anyaiskola címmel 1929-ben jelent meg magyarul) címmel, majd 1653-ban in usum Hungarorum latin nyelvre fordította. Első és legfontosabb elvnek a mértékletességet tartotta, másodszor a rendszerességet, ennek érdekében napirend kialakítását. A szülő és gyermek kapcsolatában is az okos szeretetet, a  mértéket hirdette. Külön említette a tisztaságra nevelést, amit már az első életévben el kell kezdeni. Felismerte, hogy a gyermek alapvető tulajdonsága a mozgás, erre szüksége is van egészséges életműködéseihez. A mozgás fejlesztését összekötötte az alkotó fizikai munkára neveléssel, amely ma is megszívlelendő tanács. A test és lélek kiművelését egyenrangúan szükségesnek tartotta, a lelki egészségnek a gyermeki szívbe plántálására az éneklést, közös játékot, tapsolást, ritmusos mondókákat, mozgással összekapcsolt játékokat ajánlotta, más szóval az érzékszervek gyakoroltatását, az ének, zene, versikék tanulását   a gyermek egészséges kedélyvilágának alakítására.

A 18. században Magyarországon igen sokirányú volt a  fejlődés, a külföldön iskolázott értelmiség hozta el hozzánk a felvilágosodás eszméit. Ezek a hatások sok esetben még napjainkban is érezhetők. A külhoni szellemi áramlatokat követve azt vallották, hogy mindenkinek alapvető joga a tudás, hasonlóképpen, hogy megfelelő körülmények között egészséges életmódot folytasson. Következésképpen  a felvilágosodás századában igen fontos szerepet kapott a nevelés, az oktatás, mert a felvilágosult abszolutista állammodell az egészséges, jó munkabírású polgárra számított.Nagyszombatban létrejött az első önálló orvosi kar. Az uralkodó az  anyanyelvi kultúra ébresztgetésével a nép hasznos ismeretekkel való ellátását kívánta elérni . Az egészségnevelésben a falusi értelmiség, a tanítók, papok és most már az orvosok is, kirurgusok, bábák is szerepet játszottak.

Szükséges volt ezért egészségnevelő irodalmat adni a kezükbe, kezdetben fordításokat, majd már magyar eredeti műveket is  (Johann Nepomuk Crantz: Bába mesterségre tanító könyv, Weszprémi István: A’ Kisded gyermekeknek nevelésekről való rövid oktatás, stb.).   Utóbbi nem kizárólag orvosi munka, hanem általános pedagógiai tanácsokat is tartalmaz.  Csapó József a Kisgyermekek isputálja c .gyermekgyógyászati könyvében azt írja, hogy a természet könnyen feltalálható és helyes szabályait (reguláit) alkalmazzák a gyógyításban, ne a falusi szegények által megfizethetetlen gyógyszereket. Egyébként is ezidőtájt az orvosi felvilágosító irodalom sokat foglalkozik a dietetikával, amely ekkor még az egészséges életmódot, az egészség megtartását biztosító életvitel szabályaival foglalkozott, egyszerű nyelvezettel (Pápai-Páriz Ferenc: Pax corporis, Kibédi  Mátyus István: Ó és Új Diaetetika, Kiss József: Egészséget tárgyazó katechismus a köznépnek és az Oskolába járó Gyermekeknek számára, Hogy tudhassák Egésségjeket betsülni és örizni, stb.).  Ez az egészséges életvitelre való buzdítás kedvező szemléletváltozást hozott abban az értelemben, hogy a cél nem a betegségek (járványok) legyőzése, hanem a betegségek megelőzése.

A kalendáriumok is már századok óta igyekeztek hasznos tanácsokkal szolgálni, közülük sok a harmadik évezredben is hasznos:

„…ki egészségét szereti és hosszú életét kívánja, szükséges, hogy jó rendet és módot tartson ételben és italban, alvásban és fürdésben, orvosságban, egyéb dolgokban is, melyeket ha mérték szerint mível, használ vele, ha szintén egyképen beteges természetű volna is."

A 18.század második felében a gyermekkort az emberi élet elengedhetetlen – és nem felesleges – szakaszaként kezdték tisztelni. Ezzel együtt járt a róluk való, velük törődő irodalmi művek megjelenése is. Számos régi hiedelmet, beidegződést kellett az orvosoknak, pedagógusoknak legyőzniük, akik a szülőket igyekeztek meggyőzni a kisdedápolás fontosságáról. Súlyos gond volt  már akkor is a szoptatás, mert az anyatej és a szoptató anya viszolygás tárgya volt, ezért lett foglalkozássá a dajkaság. Gondot fordítottak most már  a testi nevelésre is (levegő, táplálkozás, testmozgás, pihenés, tisztaság).A lelki nevelésre , az erkölcsi értékek megtanítására is adtak tanácsokat ( szeretet, engedelmesség, jótékonyság, türelem és a többi).

A l9. század első felének legkiemelkedőbb magyarországi tudományos folyóiratában („Tudományos Gyűjtemény”) tette közzé Kis János evangélikus író, filozófus, pap-tanár korszakos egészségnevelő munkáját: „A testet tárgyazó nevelésről” címmel. Összefoglalta benne a régebbi korok gondolatai mellett az (akkori) modern pedagógiai eszmék lényegét. Fontos témákban: étkezés, mozgás, szexuális nevelés fejtette ki ma is helyüket megálló  nézeteit a táplálkozásban (is) a mértékletességről és rendszerességről, a káros szenvedélyek megelőzéséről a jó példa által, a testmozgás testet és lelket formáló hatásáról, a kamaszokhoz való őszinte, tapintatos, bölcs hozzáállást. Művéből a szülők / család és a nevelők pedagógiai felelőssége tűnik ki az egészséges gyermek, a teljes személyiség nevelésében.

A nőktől már az ókortól kezdve megtagadták a testedzés lehetőségének nagy részét (kivéve pl. a táncot a görögöknél). Magyarországon a testnevelés báró Eötvös József minisztersége alatt lett kötelező tantárgy a középiskolákban, a múlt század 70-es éveiben és a lányok testi nevelése is napirendre jutott. Erre azért került sor, mert a kor felfogása szerint az egészséges nők egészségesebb gyermeket szülnek. A testedzés mikéntjét  azonban akkor még  fiúk és lányok esetében különbözőnek tartották.

Az 1880-as évek elején a parlamenti interpellációkban is kifejezésre jutott az egészségneveléssel, ezen belül a testneveléssel kapcsolatos elégedetlenség. Az elégtelen testi nevelés egyik következményének tulajdonították azt, hogy a sorozásra kerülő fiatalok egyre növekvő száma bizonyult alkalmatlannak a katonai szolgálatra. Ebből következően a közegészségügy viszonyainak javításában és az egészségnevelésben látták hazánk boldogulásának egyik alappillérét. (Ma is itt tartunk.) Egy felvilágosult és úttörő győriiskolaorvos (Bánóczy Gyula) felismerte, hogy a gyermekgondozás milyen meghatározó az ember jövőjét illetően, milyen módon segítjük elő a harmonikus fejlődésüket, s előzzük meg a különböző betegségek kialakulását.

Kifejtette a játék szerepét, fontosságát, ill. hatását a nevelési- oktatási folyamatban. Szerinte a test összes izomzatának, valamint az ügyességnek, szemmértéknek, izomerőnek a fejlesztése – kiemelve a szabad levegő fontosságát – a közösségi, akarati és jellemnevelés mind a sportjátékok által valósulhat meg. Az kényszeríti a gyermeket, hogy alkalmazkodjék a többiekhez, megtöri az akaratosságot. Fejleszti a bátorságot, a határozottságot, mert ha nem győzi le a játék közben a természetes félénkségét kinevetik, vagy utolsónak marad mindenben. Az a helyes, ha az iskolához játszó- és gyakorlóterek csatlakoznak, ahol az ifjúság a szabad idejét töltheti.  Az angol iskolarendszerben az egyes nagyobb iskolák mérkőzései valóságos nemzeti ünnepek, büszkeség ezekbe az iskolákba bejutni. „A játékkedv - írja – melyet beoltunk az ifjúságba, áldásos hatást fog gyakorolni az egész nemzetre, hozzá fogja szoktatni a serdülő nemzedéket ahhoz, hogy a testi mozgást életszükségletnek tekintve és űzését nélkülözhetetlennek érezze…”. Továbbá: „A játszótér küzdelmei, meg veszélyei, amelyeket elkerülni csakhamar megtanul, edzik őt az élet küzdelmeire.”

A 19-20.század fordulóján a Magyar Orvosi Archívum a gyógytudományok akkori állásáról, az Orvosi Hetilap a gyakorlati alkalmazásáról, az Egészség az ország közegészségügyi helyzetéről adott széles körképet. Utóbbit Fodor József alapította 1887-ben. Ő állított össze a középiskolai tanulók számára könyvet is  l893-ben. Új ismerettel: az ember és a társadalom egészsége feltételeinek a megismertetésévela tanulók kultúrájának gazdagítását akarta elérni. Ő is az egészséges ifjúság, a megelőzés alapvető gondolatát hirdette. 1885-ben (!)  a magyarországi rövid élet okait a hiányos lakásviszonyokban, a rossz táplálkozásban, a célszerűtlen életmódban, az elégtelen kényelmi eszközökben találta meg és a hosszú élet feltételeiként a mértékletes életet, az egészséges táplálkozást, az egészséges lakást, kényelmet,  tisztaságot, lelki nyugalmat  jelölte meg. Nevéhez fűződik – európai kortársait megelőzve – a magyar iskolaorvosi intézmény megszervezése. Nevét viseli ma az Iskolaegészségügyi Társaság.

A balesetek számát növelő ipari forradalom kényszerítette ki az egészségkárosodások gyógyítására, a gyógyíthatatlan következmények terheinek enyhítésére a szolidáris elvű, önkéntes járulékfizetési társulásokat. Németországban 1884-ben vezették be a szolidaritási elvű, kötelező előtakarékosságot  munkás- és iparos-betegbiztosítás néven. Magyarországon a Munkásbiztosító Pénztár  1924-ben alakult meg (Rodé János).

Már Németh László („ A Medve utcai polgári”) előttről is olvashatunk iskolaorvos tollából arról, hogy miként nevelhetjük egészséges életre az ifjúságot (Juba Adolf: Az egészséges tanuló, 1927.). Ajánlásai(k)  mindmáig helytállóak. Ő is kiemeli a szülő felelősségét abban, hogy testileg, szellemileg és erkölcsileg egészséges gyermeket küldjön iskolába. Külön említést érdemel amit a megfelelő táplálásról, a fogápolásról, a testgyakorlásról ír. Könyve függelékében angol, francia, német és magyar gyermekek centiméterekben mért magasságának összehasonlító  adatai, angol, francia, német, budapesti gyermekek és tanulóik testsúly kilogrammonkénti, valamint életkor szerinti megoszlásának táblázata kapott helyet.

Egy angol katonatiszt: Robert Baden-Powell hozta létre a cserkészetet a 20.század elején, hogy összefogja és értékes emberré formálja a nagyvárosok kallódó fiataljait. A magukra maradt  gyerekek úsztak az árral , sok fiatalkorú került bíróság elé (akárcsak manapság, amikor a szülők helyett a társadalom és az internet neveli őket). A cserkészet még az első világháború előtt kezdte meg világhódító diadalútját. Baden-Powell (Bí-Pí) arra alapozott, hogy minden gyerek vágyik közösségre, „bandaszellemre”, majd itt  idővel rájönnek arra, hogy nekik is tenniük kell („a cserkész ahol tud segít”). Eszméit a humanizmus és tolerancia jellemezte. A cserkésztörvény 10 pontjában felfedezhető a mózesi kőtáblák szellemi hatása. Elképzelése szerint a cserkészet kiegészíti az iskolai oktatást: a természettel kapcsolatos polgári neveléssel elérhető az emberi jellem pozitív irányú formálása, az egészség erősítése és az ügyesség fejlesztése. Amit az iskola elméletben tanít, a cserkészet a gyakorlatban mutatja meg. Megelőzi, hogy a gyerek olyan dolgokat próbáljon ki, amelyekből aztán nem tud kikecmeregni. Nem arról prédikál, hogy mit ne csináljon, hanem azt mutatja meg, hogy mit tegyen.

Salus aegroti: suprema lex esto.

(A beteg üdve legyen a legfőbb törvény.)

Miközben az orvostudomány az élettartam meghosszabbításával rendkívüli eredményeket ért el, elégedetlenség tapasztalható az orvoslással szemben. Oka lehet ennek, hogy az orvosképzés nem fordít kellő figyelmet az orvos-beteg kapcsolatra. Az orvos-beteg találkozások meghatározott szocio-kulturális térben, tehát humán közegben zajlanak, ezért nem elegendő a tisztán biomedikális szemlélet a hatékony gyógyításhoz. Talán ezért (is) előtérbe került az utóbbi években a természetgyógyászat, más néven alternatív medicina és ősi gyógymódok (hólyaghúzás, köpölyözés, purgálás, méregtelenítés ,stb.) sok hívet szereztek maguknak. A középkor hiszékeny, tudatlan, istenfélő embere rontásnak, rossz szellemeknek, Isten büntetésének tudta be a betegségeket. Ennek megfelelően ördögűzéssel, ráolvasással, javasasszonyok és kuruzslók hókuszpókuszaival, vagy imákkal próbálták elősegíteni a gyógyulást. A beteg nem változott az évezredek alatt: reménykedik a gyógyulásban. A túlkapások miatt azonban a tevékenységet szabályozni kellett, hogy valóban a beteg üdvére váljék és ne más hasznára.

Nyugvó ablak fényét

őrzi az ablak.

Kislány olvas

háttal a napnak.

(Károlyi Amy )

A bevezetendő magyar Nemzeti Alaptantervben is nagy hangsúlyt kap az egészségfejlesztés. A Testi és lelki egészség követelményterület nemcsak olyan helyeken jelenik meg, ahol magától értetődik e témakör, mint pl. a testnevelés és sport, tehát  ahol az ember biologikuma és szocializációja áll az előtérben. Más, kevésbé egyértelmű területeken is, ún. kereszttantervek sorában szerepel, mint pl. a magyar nyelvtan. Nem kis feladat becsempészni a testi-lelki egészségfejlesztés megoldandó részleteit a nyelvi nevelés feladatai közé, hogy ne tűnjön erőltetettnek. Mivel az eredményes nevelői ráhatás mindig indirekt, kifinomult eszközökkel kell élni, mert a didaktikus, oktató ízű szövegek idegenek a mai tizenévesektől, sőt nevetségesek, végső fokon pedagógiailag haszontalanok.

Egy másik példa az egészségnevelés idegennyelvi órán. Nyugati kiadású tankönyvekben teljesen természetes témák a diákokat érdeklő, időszerű  problémák (munkanélküliség, generációs feszültségek, egészséges életmód, testi - lelki harmónia). A 14-20 éves korosztály számára pl. kiadtak Zürichben  egy németnyelvű képregényt. Ebben egy harmonikus családban élő lányról egyszer csak  kiderül, hogy HIV pozitív. A cselekmény kibontakozása során nemcsak a betegségről van szó, de a kísérő munkafüzet feladatai lehetőséggel szolgálnak arra is, hogy a tizenéves elgondolkozzék, rendezze kusza ismereteit, állást foglaljon.

A bevezetendő alaptanterv  megkülönböztetett figyelemmel kezeli a test és lélek harmonikus fejlesztését.

Továbbvivő irodalom

1.Fináczy Ernő: A reneszánsz kori nevelés története  https://mek.oszk.hu/04700/047731

2.Hoppál, M.: Sámánok világa, 2010 Püski Könyv Kiadó

3.Leszállt a medve az égből, Vogul népköltészet, Európa Könyvkiadó Budapest 1980

   Kalevala

   Szemelvények a karjalai-finn nép eposzából

   Elias Lönnrot szerkesztette Kalevala alapján összeállította és a bevezetést írta

   Otto Kuusinen

   Hungaria Könyvkiadó N.V. 1950

4. G.Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest 1972

5. Germanus Gyula: Allah Akbar!  Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest 1973

6. Gilgames és Agyagtáblák üzenete Európa Könyvkiadó Budapest 1974

7. Robert Graves: Görög mítoszok I-II.  Európa Könyvkiadó Budapest 1970

8. Gert Richter-Gerhard Ulrich: Mitológiai és bibliai jelenetek a művészetben. Képes lexikon

   Officina Nova 1994

9. Kitzur Sulchan Aruch:   A gyermekek nevelésének szabálya és néhány   szabály  a tanítóról

   https//zsido.com

10. Nemzeti Alaptanterv - eduline.hu

11. Rodé,M.: Klinikai egészségnevelés tankönyv ( előkészületben)

12. Szívós Andrea: Leányok testi nevelése a dualizmus korában. In: Társadalom, kultúra… és gyerekek. Szerk. Gocsál Ákos. Pécs, 1999. 42-47 p.