Szédítő ellentétek

Chopin kétszer

Két ragyogó Chopin-lemez jelent meg a minap, két magyar zongoristától, eltérő időből. Vásáry Tamás felvételei 1965-ben készültek, Bogányi Gergely 2003-ban vonult stúdióba. Ez nagyjából már el is dönti a két értelmezés közti különbséget. Vásáry 1956-os disszidálása után roppant nehéz körülmények közt élt; ebből a helyzetből mentette meg a Deutsche Grammophon lemeztársaság ösztöndíja, s a fiatal pianista egész sor náluk készült nagyszerű felvétellel hálálta meg a bizalmat. A Chopin-lemez ereje teljében mutatja. Előadásmódját nagyfokú virtuozitás és könnyedség jellemzi, a billentés plaszticitása, minden hang megszólaltatásának igénye, egészében egyfajta fényes hangzás – a romantika sűrűje.

A lemezen csak táncok szerepelnek, 17 keringő, 4 mazurka, és zárlatként a nagy Asz-dúr polonéz. Vásáry mindent megtesz a táncos lejtés érzékeltetése érdekében, a rubato és a giusto, vagyis a kissé szabadon ritmizált és kötött játékmód a lehető legtermészetesebb egységben lélegzik a billentyűzeten. Aligha véletlen ez, hiszen tudható, hogy Dohnányi Ernőnél tanult, aki mestere volt ennek a felfogásnak. Némileg könnyedek, de persze nem súlytalanok lesznek e darabok (különösen a mazurkák) Vásáry előadásában, a keringőkből pedig hiányzik az a fajta finom dekadencia, amelyet Dinu Lipatti etalonnak számító felvételéről ismerhetünk, a „vergődés a szalonban” , ahogy Dosztojevszkij írta. De kárpótol érte nemes és finom zongorázása, heroikus romanticizmusa.