Szaglástréning Postcovid-szindrómásoknak
Szaglástréning adhat reményt azoknak, akik a COVID-19 miatt nem éreznek illatokat és ízeket, derül ki a Qubit összeállításából.
Már a világjárvány elején, 2020 márciusában afelé hajlott az orvosi szakvélemény, hogy az influenzához és a náthához hasonló általános tünetek mellett van egy olyan jelenség is, amely alapján jobban megkülönböztethető a COVID-19 fertőzése: a szaglásvesztés (szaknyelven anozmia), valamint a vele gyakran együtt járó ízlelésvesztés (ageúzia). Ezek az érzékek jellemzően 2–3 hét alatt tértek vissza azoknál, akik megúszták a betegség enyhe tüneteivel, de őszre már gyakorivá vált az úgynevezett hosszú COVID is, amit az akár hónapokig is elhúzódó tünetek jellemeznek.
Bár a közvélemény-kutatások rendre azt mutatják, hogy az emberek (fiatalok és idősek egyaránt) a szaglást tartják a legkevésbé fontos érzéküknek, az elmúlt egy év sokakat meggyőzött annak fontosságáról. A szaglás elvesztésével ugyanis – leginkább az érzékek közötti átfedésekből fakadóan – nemcsak egy jó parfüm vagy egy finom étel illatáról kell lemondani, hanem az élet számos területén óvatosabbnak kell lenni, hiszen például a gázszivárgást, a tűz füstjét vagy a romlott tejet sem érzi az anozmiás beteg, de sokkal személyesebb problémák is adódhatnak belőle: a kellemetlen érzékvesztés közösségekben szorongást válthat ki, de az emlékezetre és az énképre is hatással van.
A legfrissebb kutatások szerint a koronavírusos betegek nagyjából 50 százaléka számolt be szaglásvesztésről, de amint azt a Cincinnati Egyetem orvosi karának docense, Ahmad Sedaghat is kiemeli, ez csak a szubjektív megfigyeléseket tartalmazza, vagyis csak azokat fedezi, akik egyértelműen meg tudták állapítani a szaglásvesztés tünetét. Sok esetben azonban nem tűnik el teljesen a szagérzékelés, és a kivizsgálások során olyanokról is kiderül, hogy jelentős mértékben vesztettek a szaglásukból, akik ezt a hétköznapokban nem feltétlenül veszik észre – a COVID miatti szaglásromlás így inkább a fertőzöttek 75-80 százalékát érinti.
Egy harvardi kutatás szerint nem a szaglóideg sejtjei, hanem az azok működését támogató, úgynevezett támasztósejtek fertőzése miatt lép fel a szaglásvesztés. A szaglósejtekkel ellentétben ugyanis a támasztósejtek bővelkednek azokban az ACE2 receptorokban, amelyeken keresztül a SARS-CoV-2 koronavírus bejut a szervezetbe. Egy hörcsögökön végzett kísérletből az is kiderült, hogy bár a szaglósejtek látszólag épségben maradnak a fertőzés után, a hatástalanított támasztósejtek nem tudják tovább fenntartani a szaglósejtek csillóit, így azok sem tudják végezni a dolgukat. A folyamat során a szaglóhám is felszakadozik, ami végső soron a szaglás elvesztéséhez vezet.
A philadelphiai Monell Vegyi Érzékek Központja nevű intézmény orvosai szaglástréninget ajánlottak egy betegnek, ami a kutatók szerint az egyetlen olyan terápiás módszer, amelynél pozitív hatást mutattak ki a vírusos szaglásvesztés esetében. A módszer egyszerű, de monoton rutinszerűsége miatt nagy kitartást igényel: naponta többször kell ugyanazt a néhány kiválasztott illatot szagolgatni, ezáltal visszaprogramozva az agyat azok felismerésére.
A szaglástréning általában négy illóolaj segítségével történik. Nagyon kell koncentrálni. Mindet végig kell szagolgatni egyenként, elemezni kell, hogy mit érzel belőle, még ha nem is sokat, vagy épp torz szagokat érzel. Sokat kell vizualizálni. Ez egyfajta agytorna – mondta az érintett beteg, aki többek között a szegfűszeg és a kardamom illataival csinálta végig a heteken át tartó tréninget, írja a Qubit.
