Sokaknak jó úticél lehet egy gyógyító sóbánya
A világon számos hajdani sóbányában (például Lengyelországban Wieliczkában, illetve Erdélyben, Parajdon) szerveznek kúrákat (szpeleoterápia) orvosi felügyelet mellett a betegeknek.
A sóbányák gyógycélú megnyitása kiváló terápiás lehetőség: elsősorban asztma, idült légcsőhurut, pollenek okozta allergiák esetében van jótékony hatása, de egyes bőrbetegségek, ekcéma, pikkelysömör kiegészítő kezelésére szintén alkalmazható.
A barlangi gyógyászattal behatóan foglalkozó orvosok véleménye szerint számos fizikai, vegyi és biológiai tényező együttes hatásmechanizmusa okozza a barlangterápia hatékonyságát. Az egyik legfontosabb a föld alatti levegő nagyfokú tisztasága (sterilitása). Az allergének és a légutakat izgató „inhalációs ártalmak” hiánya, mind a barlangok, mind pedig az üzemen kívüli bányaszintek mikroklímájának jellemző sajátossága. Míg a nagyvárosok levegőjében lebegő részecskék, az ún. „csíraszám” 1000 db/cm3-nél is több, a föld alatti üregekben néha 100-nál is kevesebb. A parajdi sóbánya gyógykezelési szintjén ez a szám 180–270 között mozog. Megtalálhatók benne bizonyos gombaféleségek, amelyek közül egyesek antibiotikum termelésére is alkalmasak.
A levegő magas (70 százalék fölötti) relatív páratartalma hozzájárul a tapadós hörgőváladék felhígulásához. Az eddigi vizsgálatok szerint, a barlangi és bányalevegő párájának kondenzátumában (különösen a karsztbarlangok esetében) viszonylag magas a kálciumtartalom, aminek belélegzése gyulladáscsökkentő hatású. A parajdi bánya levegőjében található szuszpenzióban levő parányi sórészecskéknek tulajdonítanak kedvező hatást. Ezeknek az aerosol formájában úszó, apró NaCl kristályból álló részecskéknek 50%-a 5 mikron alatti méretű, s így lehetővé válik behatolásuk légzéskor, egészen az alveoláris szintig. A belélegzett levegő magas NaCl-tartalma, ozmotikus hatása révén, magához vonzza a szöveti nedveket a hörgőrendszer falából. Az ozmotikus hatás mellett, a hipertóniás váladék serkentő hatású a hörgők nyálkahártyájára, és elősegíti a váladékozást és a köpeteltávolítást. A már említett domináns Ca2+ ionok mellett a sóbánya levegője még más természetes aerosolokban is gazdag: szulfát, nitrát, ammoniák, magnézim-, kálium-, nátrium-, jodid- és bromidionok lebegnek apró vízcseppek között, kiegészítve a Ca2+ és Na+ részecskék hatásmechanizmusát.
Kedvező az is, hogy a bányában néhány tizednyi °C eltéréssel, állandó (hideg évszakban 15,6, míg a nyári szezonban 15,8 °C) a levegő hőmérséklete.
A parajdi sóbánya tárnarendszerének átlagos keresztmetszete 240–250 m2 között mozog, tehát a mesterséges üreg méretei miatt, a szervezet nem észleli a légmozgást, és így nem kelt hidegérzetet. A sóbánya levegőjének mért áramlási sebessége 0,2–0,3 m/s között van, és szintén független a kinti légviszonyoktól.
A levegő magasabb széndioxid-tartalma serkenti a légzőközpontot és ezáltal növeli a tüdőszellőztetést. A parajdi bányában a CO2-tartalom 611–799 mg/m3 között változik, ami 1,0–1,5 literrel növeli a percenkénti belélegzett levegőmennyiséget, felgyorsítva ezzel a tüdőventillációt.
A legújabban végzett mérések szerint egyes föld alatti üregekben rendkívül magas, a külszínhez viszonyítva a levegő negatív ionizációja. A sóbányában a radioaktivitás legfontosabb összetevője a Ra222 izótop. Ennek a felbomlásakor, gamma- és bétasugarak bocsátódnak ki, miközben növekedik a levegő ionizációs foka. A természetes negatív ionok túlsúlya esetén az asztmás krízisek száma és intenzitása csökken, viszont fokozódik a baktériumoknak és az allergéneknek a légutakból történő eltávolítási sebessége. A parajdi sóbányában az ionizációs szint 413–580 ion/m3 között mozog, a negatív ionok túlsúlya enyhén növekszik a nyári szezon alatt (a természetes rádióaktivitás a bányalevegőben, Ra222 -ben kifejezve: 1,5–1,9 x 10–13 Curie/l, ez 2–3-szor nagyobb, mint az atmoszférában).
A sóbánya levegőjének ózonhiánya nagy tisztasági fokot jelent, és orvosi hatását nézve csökkenti a simaizomgörcsöket. A sóbánya levegőjének alacsonyabb pH-értéke (Parajd esetében ez 6,5 és 6,9 között van) hozzájárul a levegő fertőtlenítéséhez, vagyis a baktériumflóra csökkentéséhez. Általában a bányákban magasabb a légnyomás (kb. 12–15 Hgmm-rel), és ebből adódóan az oxigén parciális nyomása 2,07%-kal nagyobb, mint a felszínen. Ebből egyenesen következik, hogy a bányalevegő belélegzésekor a szervezet oxigénellátása 2%-kal növekszik. Parajdon, lent a sóbányában a légnyomás 734 Hgmm októberben és 726 Hgmm júniusban, tehát egyenes összefüggésben van a külszíni légnyomás változásával.
