Sofőrként is segítenek az önkéntesek
Egy hónapos alapképzés után állhatnak szolgálatba a civil gépjárművezetők és ápolók az Országos Mentőszolgálatnál, írja a Magyar Nemzet.
Az önkéntességben mindenkit más motivál, de aki ellenszolgáltatás nélkül tesz valamit a társadalomért, az mindenképpen gazdagodik, lelkileg erősebbé válik és többet kap általa, mint amennyi időt és energiát elvesz az életéből – mondta el a Magyar Nemzetnek Ozsváth Kálmán, aki az Országos Mentőszolgálat önkéntes gépjárművezetője Újpesten. Ehhez mindenképp szükséges a B vagy C kategóriás jogosítványon kívül a PÁV I. alkalmassági vizsga, amely lehetővé teszi, hogy megkülönböztetett fény- és hangjelzéssel közlekedő mentőautót lehessen vezetni. Ezenkívül minden új belépőnek, aki később önkéntes szeretne lenni, el kell végeznie egy alapképzést, amely elméletből és gyakorlatból áll, és egy hónapig tart.
Az elméleti órákat évek, évtizedek óta a szakmában lévő orvosok, mentőtisztek, mentőápolók és gépkocsivezetők tartják a fővárosi Markó utcában, a mentőszolgálat központjában, majd a jelentkezők a tanultakból vizsgáznak is. A gyakorlati órákat pedig egy választott mentőállomáson töltik az önkéntesek, ahol több eset ellátásában kell részt venni, majd leírni a tapasztalatokat, például az eszközhasználatot vagy az elvégzett beavatkozásokat. A képzésnek fontos eleme, hogy az önkéntesek is – csakúgy, mint a hivatásos dolgozók – felismerjék, azonosítsák a betegségeket, illetve sérüléseket, gyorsan meg tudják állapítani, hogy az érintettnek például van-e keringése, légzése, eszméleténél van-e.
– Az önkénteseket ugyanolyan esetekhez riasztják, mint a hivatásos mentőket: ha befut egy hívás a központba, az irányításra, akkor minket is ugyanúgy küldhetnek a helyszínre – ismertette Ozsváth Kálmán. – Az önkéntesek szabadon megválaszthatják, hogy mennyi szolgálatot tudnak elvállalni – valaki havonta csak egy-két napot –, ennek függvényében osztják be őket.
