Schmitt megszólalt - nem bánt meg semmit sem
Nehéz helyzetbe manőverezte magát a halogatással a köztársasági elnök, mire szerdán reggel nyilvánosan is megszólalt a Kossuth rádióban az 1992-es doktori dolgozatát ért plágiumgyanúval kapcsolatban.
Míg Schmitt Pál hallgatott, a kétkedők hangja felerősödött. Eredetileg a hvg.hu vetette fel a gyanút, hogy a köztársasági elnök még 1992-ben írt kisdoktori értekezése túlnyomó részében egy bolgár szerző korábbi dolgozatának fordítása. A kormányközeli megszólalók eddig igyekeztek bagatellizálni a vádat, míg az ellenzék egy része már az elnök távozását követeli. Az ügyet (a Testnevelési Egyetemmel együtt) kényszerűen megöröklő Semmelweis Egyetem sem sietett „magára húzni” a problémát. A fordulatot mégis az ő keddi közleményük látszott meghozni, miszerint az egyetem rekotora hétfőn arra kérte a Testnevelési és Sporttudományi Kar dékánját, hogy hozzon létre tényfeltáró vizsgáló bizottságot, mely tanulmányozza Schmitt Pál kisdoktori disszertációja létrejöttének körülményeit.
A tényfeltárással kapcsolatban Schmitt bizakodó, reméli tisztázni tudja magát a vád alól, ami mögött szerinte csak a rosszindulat áll. A rádióban elhangzott érvelése szerint a kisdoktori munkák akkori formai szabályai megengedték, hogy a szövegben ne legyenek pontos forráshivatkozások, hanem csak a legvégén, 21 pontban sorolja fel az általa felhasznált forrásokat. (Ezek között szerepel is a bolgár sportkutató munkája.)
Egyébként úgy véli, hogy „aki valaha is írt doktori disszertációt tudja, hogy minden ilyen dolgozat irodalmi alapadatokra épül, a különbség az, hogy ki milyen következtetéseket von le ebből”. Az ő esetében úgy véli, hogy a súlyos hasonlóság gyanújába került cca. 180 oldal volt az alapadat-mennyiség, s ő 30-35 oldalon vonta le a saját következtetéseit arról, hogy „mi veszélyezteti a magyar sikersportokat az olimpián és hogyan lehet őket védeni”.
A plágiumgyanú elutasítására irodalmi hivatkozással is élt: „az értelmező szótár szerint a plágium egy szellemi termék eltulajdonítása, ha pedig egy mű szerepeltet a forrásai között egy másikat, akkor annak a szellemi terméknek az eltulajdonítása fogalmilag kizárt” – mondta. Egyébként úgy vélte: „ha újra kéne írnom, ugyanide lyukadnék ki”.
