Salátatörvény: átrendezi a gyógyszerpiaci befizetéseket
A Parlament elé benyújtott „salátatörvény” gyógyszerellátással kapcsolatos módosításainak jelentős részét a patikaalapítás és -működtetés újragondolása teszi ki, a gyógyszertámogatás kérdései háttérbe szorulnak. A jövőben a kassza túlköltését nem a piaci növekedés és a piaci részesedés figyelembevételével kell szétosztani a szereplők között, hanem egyszerűen a piaci részesedés dönti el az egyes forgalmazókra jutó összegről.
Továbbra sem látni, honnan lesz pénz új gyógyszerekre a jövőben, a gyártói befizetésekkel kapcsolatos módosítások inkább arra utalnak, hogy nem vár bő esztendő a gyógyszeriparra. A törvénymódosító javaslat ugyanis újraszabályozza a kasszatúllépéssel kapcsolatos kockázatok megosztását, méghozzá olyan módon, hogy a „sávos” befizetés a korábbiaknál egyszerűbben legyen számolható, amiből arra lehet következtetni, hogy a kormányzat a következő költségvetési évben olyan költségvetéssel kalkulál, ami maga után vonja majd a túllépés bekövetkezését.
Új elvek
A jövőben a kassza túlköltését nem a piaci növekedés és a piaci részesedés figyelembevételével kell szétosztani a szereplők között, hanem egyszerűen a piaci részesedés dönt az egyes forgalmazókra jutó összegről. Ez vélhetően azoknak a gyártóknak kedvező, akik kisebbek, azonban növekedik a forgalmuk, és azoknak kedvezőtlen, akik a piac jelentős részét uralják, de nem tudnak tovább növekedni. A hazai gyártók inkább az utóbbi körbe esnek.
Változás továbbá, hogy az utóbbi években igen jelentős összegre rúgó támogatásvolumen-szerződések alapján befizetett pénzek nem a befizető gyártó saját „sávos” befizetéseit csökkentik majd, hanem az ezen a jogcímen bekövetkező befizetések összességében csökkenteni fogják a fizetendő „sávost”. Ez a módosítás az innovatív gyártókat érinti kedvezőtlenül, mivel döntően ők fizetik be a támogatásvolumen-szerződésekből érkező pénzt, innentől viszont nem egyértelműen ők vehetik igénybe ez alapján a kedvezményt, hanem az egész piac.
Módosul még a „sávos” befizetés számítása azon a ponton is, hogy az olcsó generikus termékek után nem kell túlköltésért fizetni, ez a hányad az E-Alap kockázata lesz. A rendelkezés egyértelműen kedvező a generikus gyártóknak, és mivel ezek a kedvezményben részesülő készítmények a betegek és az állam számára is megtakarítást hoznak, a kormányzat részéről abszolút indokolt és megfontolt az elképzelés.
Pozitív ösztönző
A csomag kitér a gyógyszerellátás érintettjeinek pozitív ösztönzésére is, ami helyes és racionális irány. Dicséretes, hogy a szabályozó hatni kíván az orvosok szemléletmódjára, egyelőre ugyanis a cégektől érkező ösztönzők sokkal erősebbek, kérdéses azonban, hogy a mostani elképzelésekkel ezeket túl sikerül-e licitálni. A törvénytervezet leginkább arról árulkodik, hogy a kormányzat ezen a területen szeretne valamit tenni, de nem világos, hogy pontosan mit, hiszen a salátatörvény felhatalmazást ad a kormánynak a részletes szabályok kidolgozására, ezeket azonban egyelőre nem ismerjük.
A gyógyszerészek ösztönzése jelentős lehetőségeket rejt magában, mivel a gyógyszertári helyettesítés aránya Magyarországon jelenleg 3-4 százalék alatti. A jelenlegi degresszív árrésszabályozás ellenérdekeltté teszi a patikusokat abban, hogy azonos hatóanyag-tartalmú, de olcsóbb termékkel helyettesítsék az orvosok által felírt készítményeket, üdvös volna, ha a kormányzat a tervezetben megjelenő törvényi rendelkezések foganatosítását követően ténylegesen létrehozná a gyógyszerészek érdekeltségét.
Lehetséges koncepciók
Jövőre három úton indulhat el a támogatási rendszer. A legrosszabb megoldást az új gyógyszerek befogadásának befagyasztása jelentené, a legjobbat pedig az, ha a szabályozó nekiveselkedne a kasszán belüli tartalékok feltárásának, ezek közül is a referenciaárazási rendszer megerősítésének és a biohasonló készítmények előtérbe helyezésének, illetve új alapokra helyezné azon gyógyszerek támogatását, amelyeket a betegek bizonyítottan nem szednek orvosaik utasításának megfelelően. A harmadik lehetőség, hogy lesznek új gyógyszerek, de ezeket gyakorlatilag gyártóik fogják finanszírozni. A tervezetben ugyan például az érdekeltségi rendszerek kialakítására irányuló rendelkezések a tartalékok kiaknázása felé mutatnak, a gyártói befizetés szabályozása felveti a harmadik opció lehetőségét is, hiszen sem a referenciaárazás rendszere, sem a hatékonyság javításának egyéb módozatai nem kerülnek tárgyalásra.
A gyógyászati segédeszközök kasszája egyelőre egyensúlyban van, itt nem áll fenn a túlfutás veszélye, azonban az ellátási rendszer struktúrája rossz. E területre a javaslat érdemben szintén nem tér ki.
