Rozsda Endrétől a sevillai borbélyig – kultajánló dr. Kokas Péterrel

KIÁLLÍTÁS

Nehéz helyzetben vagyok, mert az egyik nagyon izgalmas kiállítás – a Caravaggiotól Canalettóig éppen most ért véget a Szépművészeti Múzeumban (nevet). Hasonló izgalmat okozott a március 2-ig látható Rozsda Endre. Az idő ölelésében című kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Számomra Rozsda Endre egy igazi 20. századi alkotó, aki mind festményeiben, mind fotográfiáiban remekül ragadta meg a természetet és az épített környezetet egyaránt. Külön izgalmas, hogy életében számos irányzatot kipróbált, a sokat emlegetett izmusok egyik, sokszor méltatlanul a feledés homályába merült művelője. A kiállításon fotóit is megcsodálhatjuk – az őt inspiráló művészek (a teljesség igénye nélkül: Picasso, Max Ernst vagy éppen Csontváry) munkáival egyetemben. S ha már Nemzeti Galéria, akkor természetesen nem mehetünk el a galéria állandó kiállításainak egyik legizgalmasabbika előtt: a Munkácsy-tárlatról (ami nyilván félrevezető, mert Munkácsy mellett láthatunk itt más realista festőket is) csak felsőfokokban beszélhetünk, pedig kifejezetten idegenkedem az úgynevezett nagy szavak használatától. Időnként divat nem szeretni Munkácsy-t, pedig a romantikus realizmus – ami a szívemhez nagyon közel áll – szerintem sosem megy ki a divatból. Alkotásai nagyon felkavaróak. Sokszor gondolkodom rajta, hogy a tehetségén túl miért tudott olyan sikeres lenni még életében? Mai szóhasználattal talán azt mondanám, hogy remek PR-ja volt… Alkotásai és életútja a maga nemében példamutató. A gimnazistáknak és általában a középiskolásoknak – márcsak a rendszeres „kultúrafogyasztás” okán is – kötelezővé tenném a tárlat megtekintését.

KÖNYV

Pillanatnyilag Paulo Coelho A zarándoklat – Egy mágus naplóját olvasom, amit tiszta szívvel ajánlok azoknak, akik a lassú, elgondolkodtató könyveket szeretik. Azoknak, akik a pörgős, akciódús regényeket szeretik, értelemszerűen nem való a Zarándoklat, hiszen alapvetően az El caminóról szól, de ennek ürügyén a hit és a hitetlenség kérdéseit feszegeti. Coelho sokat tett azért, hogy a Szent Jakab útja, közismertebb nevén, az el camino ismét divatba jöjjön és sokaknak adott erőt ahhoz, hogy megváltoztassák az életüket vagy csak egyszerűen elgyalogoljanak Santiago de Compostelláig. Már önmagában ezért érdemes elolvasni a könyvet: aki még nem járta meg a caminót, az felmérheti, körülbelül mire számíthat, míg aki már megtette a hosszú utat, így megismerheti azokat a gondolatokat, amelyek egy másik emberben – nevezetesen Coelhoban – születtek az út során. Némelyikben talán magukra is ismernek az emberek. Másik ajánlatom szintén nyugalmat és elmélyülést kíván: Vásáry Tamás életrajzi műve – majd 1500 oldalon át – lebilincselő. Az Üzenet nagy türelmet kíván, de ha túllépünk az életrajzi művek esetében természetes voyeurizmuson, rá kell jönnünk, hogy Vásáry nemcsak zongoraművészként vagy éppen karmesterként tehetséges, hanem íróként is. A családregény – nevezhetjük akár így is – Vásáry teljes életútját felöleli és őszintén beszél a világ legegyszerűbb, egyben legnehezebben feldolgozható élményeiről, a szerelemről és a halálról. Ha csak egyszerű életrajznak olvassuk, akkor sem kell csalódni, mert meglepően fordulatos, no persze a maga tempójában…

FILM

Talán furcsa lehet, de két teljesen különböző mozi is hatással volt/van rám. Az egyik az idei nagy Oscar-durranás, a Wall Street farkasa, igazi közönségfilm. A felszínen egy, a kritikusok és a rendező Martin Scorsese szerint is önéletrajzi ihletésű történtet látunk (Jordan Belfort könyve alapján – a szerk.), durván és nagyon harsányan. Egy brutális világgal szembesülünk itt, ahol – ahogy a film címe is utal rá – ember embernek farkasa, ám a felszín alatt egy olyan dráma bontakozik ki, amely innen Magyarországról talán nehezen érthető, de mindenképpen tanulságos. Szociológiai és pszichikai szempontból nagyon izgalmas megvizsgálni Belfort motivációját, valamint azt, hogy sosem elég a jóból. Egy fiatalember sztorija, aki szemtelenül fiatalon szó szerint mindent megkapott – és persze elkerülhetetlenül bele is őrült a maga módján. Belfort a könyvet már a börtönben írta meg. Nyilván nem véletlenül…

Woody Allen mozija, a Blue Jasmine szintén hasonló témát feszeget – a pénzt és annak az emberre gyakorolt hatását. Habár napjainkban Woody Allen nevét elsősorban ismét mostohalánya vádjai miatt halljuk, a Blue Jasmine esetében ez a téma egyáltalán nem releváns. Az ausztrál Cate Blanchett zseniális alakítása elgondolkodtató. A középosztály alján lavírozó és a felső tízezerből lecsúszott testvérpár találkozása valójában a két világ inkább békés, de nem feltétlenül harmonikus csatája. Az osztálykülönbségek szembeállítása. Klasszikus Woody Allen mozi, habár amikor nevetünk egy-egy jelenten, keserédesen tesszük azt.

SPORT

Minden szentnek maga felé hajlik a keze, mondják, s ezt én magam sem cáfolhatom. A Magyar Evezős Szövetség alelnökeként talán nem titok, hogy a sport, a mozgás kiemelt szerephez jut az életemben. Konkrét ajánlásom ezzel kapcsolatban nincs, inkább azt a szemléletet igyekszem átadni, amit a sport szeretete jellemez. A munkámból adódóan sokat utazom, így látom, hogy tőlünk nyugatra a napi attitűd része a sport. Ez egyrészt nyilván pénzkérdés, de nem kizárólag az. Az oktatás szerves része a sport és annak megszerettetése. Hétvégenként teljesen természetes, hogy a gyerekek mennek focizni, biciklizni, futni, ki mit szeret. S nagyon sokszor a szülők is. Ez nálunk még nem egészen így van, habár vannak már kísérletek. A magyar ember másképp tekint a sportra: itthon inkább az éremszerzés lebeg az emberek szeme előtt, holott a sport lényege nem az éremeső, hanem a mozgás és az a fajta szellemi plusz, amit a kitartás és a küzdőszellem jelez, illetve jelent. Kevesen tudják, de annak idején Kínában a Ming-dinasztia volt az, amely a lakosságot a sportra nevelte, felismerve az ősi bölcsesség, az ép testben ép lélek igazságát. A rendszeres mozgás ugyanis fiziológiai hatásán túl az elmét és a lelket is edzi. Ugyanezen elv mentén például Angliában vagy az Egyesült Államokban nem ritka, hogy míg az életkort tilos feltüntetni az önéletrajzban, addig a szabadidős tevékenységet kimondatlanul is kötelező megnevezni. A rendszeres sportolást arrafelé komolyan veszik. Természetesen itt sincs minden veszve, de nálunk az alapoktól kell kezdeni mindent. Elindult egy pozitív folyamat, de egyelőre lassan halad. Az oktatás mellett az infrastruktúrát is fejleszteni kell. Külön öröm, hogy az evezést is – a pingpong és a kerékpár mellett – abba a körbe sorolták, amit támogat az állam.

ZENE

Nagy operarajongó vagyok: szinte mindent szeretek, ami ehhez a műfajhoz köthető. nagy kedvencem a Szöktetés a szerájból. Bátran ajánlom mindenkinek. Nekem személyes kedvencem, mert gyerekkoromban, az 50-es években már láttam ezt a darabot – még Székely Mihállyal. Nagy élmény volt. Nyilván ez a mostani rendezés sokkal modernebb, mint az volt, de ugyanolyan élményt nyújt. Az Operaház ugyan jelen pillanatban hagy némi kívánnivalót maga után – az akusztikával még mindig vannak problémák, de remélem, ezt a keljövőben orvosolni fogják. Kár lenne „veszni” hagyni azt az épületet, amely a bécsi, a müncheni vagy éppen a chicagói méltó párja lehet. Annak idején, amikor Ferenc József eljött az Operaház megnyitójára, s akinek szigorú kikötése volt, hogy a bécsinél nem lehet nagyobb az épület, csak annyit mondott: Kisebb, kisebb, de szebb! S valóban. Operaénekeseinek egyáltalán nem kell szégyenkezniük, akár a már említett Szöktetés a szerájból van műsoron, akár a Don Pasquale, a fiatalabbaknak szánt János vitéz vagy éppen A sevillai borbély. S persze ne feledkezzünk meg a Szerelmi bájitalról sem, az Erkelben. A szereposztásról szándékosan nem nyilatkozom, mert úgy vélem, mindegyik verziót meg kell nézni, az az igazi.

Az opera mellett a MüPa programjait szeretem. A Művészetek Palotája egy olyan helyszín, ahol mind a műsor, mind maga az épület bárhol a nagyvilágban megállná a helyét. Nagyon jó helyszín a felújított Zeneakadémia is, de ami igazán meglepetés volt, a Budapest Music Center, ahol kitűnő lehetőség van arra, hogy a sokszor méltatlanul a háttérbe szorult vagy éppen szorított dzsesszel is megismerkedjünk.