Rovásíró honfoglaló magyarok

A honfoglalás előtti magyarság írásbeliségéről meglehetősen hézagosak az ismereteink, hiszen ebből a korból alig maradtak fenn írásos emlékeink. A tudtak-e a magyarok írni a honfoglalás előtt? – kérdésre Róna-Tas András akadémikusnak is egyértelműen igen a válasza. A nemzetközi hírű nyelvészt a bizonyítékokról kérdeztük.

  Amikor a magyar rovásírás a tudományos érdeklődés középpontjába került, eredete számos vitát váltott ki a kutatók körében. Két szaktekintély, Sebestyén Gyula és Németh Gyula a huszadik század első éveiben a belsőázsiai türk rovásírással vetette össze őseink rovásírását. Érvelésük szerint a vándorló magyarok által használt nyelv az alfabetikus írások közé tartozik, őse a sémi ábécé – így rokonságban áll a héber írással, a latin ábécével és a többi jelentős ábécével is.
  Korábban úgy gondolták, hogy amikor a magyarok a Fekete-tenger keleti partvidékére költöztek, közvetlen kapcsolatba kerültek a türk rovásírással. Ma már tudjuk, hogy az ősi magyar írás leszármazottjának tekinthető székely rovásírásnak nincs közvetlen köze a keleti türk íráshoz, mindössze két jele egyezik, s ez pusztán véletlen. Valójában az úgynevezett kelet-európai rovásírás családjába tartozik, amelynek ma már több mint száz kisebb emlékét ismerjük. A székely rovásírásnak van néhány görög eredetű betűje, amelyek valószínűleg a cirill írás közvetítésével kerültek bele, ami a Balkán vidékére utal.
   Az első magyar írás eredetére a nyelvészet is szolgál bizonyítékokkal. Róna-Tas András nyelvész- akadémikus szerint a betű és az ír szavakon túl az olvas, a könyv és szám szavaink is a honfoglalás előtti ősmagyar nyelv részei voltak, függetlenül e szavak eredetétől. Egyértelműen kijelenthető, hogy az általuk jelölt tartalmak léteztek a honfoglalás előtti magyar nyelvű műveltségben.
   A Kárpát-medencében egyébként a magyarok bejövetele előtt is létezett írásbeliség. A római íráson túl nyomai maradtak a germán rúnaírásnak, emellett előkerült húsz avar nyelvű rovásírásos és görög írásos emlék is. A keleteurópai rovásírás emlékei a 8–9. századból Besszarábiából, Bulgáriából, a Kubán és a Don vidékéről, továbbá Belső-Ázsiából és Szibériából kerültek elő. A földrajzilag a török és a germán rovásírás között elhelyezkedő kelet-európai rovásírás megfejtésén több helyütt is dolgoznak. A 870 körül született Cirill-legenda szerint többek között az örményeknek, a perzsáknak, a gótoknak, az avaroknak, a törököknek és a kazároknak is vannak saját könyveik. Egyes vélemények szerint a törökökön itt a magyarokat kell érteni. 670-ben a magyarok elfoglalták Etelközt, amelynek keleti részét Levédiának hívták. Innen fokozatosan megismerték és felfedezték a Kárpát-medencét, majd végül 895-ben – részben külső kényszer hatására, részben előre tervezetten – el is foglalták azt, megteremtve a mai Magyarország alapjait. A 10. századból kézzelfogható régészeti leletek tanúsítják a rovásírás jelenlétét a honfoglalók között. Ezek közé tartozik a Kalocsa környéki homokmégyhalmi emlék, amit egy egykori fejedelmi központ tárgyi maradványai mellett találtak meg. A rövidke felirat egy csontból készült tegezszájon áll; rossz állapota miatt azonban a szöveg érdemi megfejtése még senkinek sem sikerült. Szent István megkoronázása és a Magyar Királyság létrejötte (1000) magával hozta a nyugati kultúra rohamos terjedését és a latin ábécét is. Minthogy ez utóbbit azonban csupán egy szűk réteg használta, a rovásírás még évszázadokig fennmaradt – a székelyek között. Első említése történeti munkákban 1285-ből, Kézai Simontól származik. Krónikája ugyanis megemlékezik arról, hogy a székelyek és a blakok közös írást használtak. (A teljes rovásírásos ábécé első lejegyzése az 1483 körüli időből származik – ez a nikolsburgi ábécé. Nevét onnan kapta, hogy egy a ma Mikulovnak nevezett Nikolsburgban őrzött könyv borítójába rejtve maradt fenn. A 20. században egy árverés során az Országos Széchenyi Könyvtár a dokumentumot megvásárolta.)
   A rovásírás az 1500-as évek végére teljesen visszaszorult. 1598-ban azonban Telegdi János összegyűjtötte az akkori ismereteket, és hamarosan népszerűvé vált munkája nyomán megkezdődött a székely rovásírás másodvirágzása. Róna-Tas András professzor szerint a honfoglalás előtt, más írások mellett, a magyarok használták a kelet-európai rovásírást. Írásbeliségük illeszkedett a kazár, alán, szláv és a germán írásbeliséghez. Mai ismereteink szerint a magyarság műveltsége megfelelt a kor kelet-európai műveltségének.