Gyógyítás
Rohamgátlás az agyba beültetett eszközzel
2009. december 14. 12:53
Kifejlesztettek egy, az agyba beültethető eszközt, amely észleli az epilepsziás rohamok kezdetét és megakadályozza kialakulásukat. A jövő évben kérnek hivatalos engedélyt az ígéretes eszköz használatára olyan epilepsziás betegekben, akiknek gyógyszeresen nem kontrollálható rohamaik vannak.
Az epilepsziások 30–50 százalékában gyógyszerekkel nem lehet megfelelő eredményt elérni; ez a probléma csak az Egyesült Államokban több százezer beteget érint. Egyeseknél segít az agyműtét, azonban sokakban olyan agyterületről indul ki a roham, amely műtéti úton nem távolítható el vagy az eltávolítás súlyos károsodással (például beszédképtelenséggel) járna.
Az eszköz, az úgynevezett Neuropace rendszer, amelyet Martha Morrell mutatott be az Amerikai Epilepszia Társaság évi közgyűlésén, és a Technology Review (MIT) ismertetett, egyike annak a néhány készüléknek, amelyek elektromos inger alkalmazásával gátolják a rohamot kiváltó elektromos vihart az agyban. Azonban míg a többi hasonló eszköz meghatározott frekvenciával folyamatosan ingerli az agyat, a Neuropace különlegessége, hogy méri az agyi elektromos aktivitást, és csak akkor ingerli elektromos árammal az agyat, ha a roham előjeleit érzékeli.
A Neuropace maga kisebb egy kártyapaklinál, és műtéti úton helyezik be a koponyába. Számos vezeték indul ki belőle, melyek egy része azon az agyterületen méri az agyi elektromos aktivitást, ahonnan a roham kiindul. Ezt a helyet a műtét előtt EEG-vel és agyi képalkotással, a műtét közben pedig elektrokortikográfiával (ECoG) állapítják meg (az ECoG-val közvetlenül az agy felszínén mérik az elektromos aktivitást). Az eszköz egy kis komputert és egy elemet tartalmaz, amelyek segítségével folyamatosan monitorozza az agyműködést. Ha nagyobbak lesznek az agyi elektromos hullámok, a Neuropace elektromos ingert ki bocsát ki, stimulálva az agy megfelelő területét. Ezután újra értékeli az agyi elektromos aktivitást, és eldönti, hogy szükség van-e újabb ingerre.
Egy klinikai vizsgálat szerint, amelybe 200 olyan epilepsziás beteget vontak be, akik nem reagáltak a gyógyszerekre, a Neuropace 29 százalékkal csökkentette a rohamok gyakoriságát, míg a placebo (a nem működő eszköz beültetése) csak 14 százalékkal. A betegek majdnem felében legalább 50 százalékkal csökkent a rohamgyakoriság. Bár ezek nem tűnnek drámai eredményeknek, a vizsgálatot végző idegsebészek hangsúlyozták, hogy súlyos betegekről van szó, akiknek legalább három rohamuk volt 28 nap alatt, de volt, akinek ennek sokszorosa. Legtöbbjük legalább 20 éve volt epilepsziás, és átlagosan már három gyógyszert próbáltak ki. Egyharmaduknál korábban megpróbálkoztak a vágusz ideg ingerlésével, egyharmaduknál pedig agyműtéttel.
„Talán durván hangzik, de ezek az emberek bármit kipróbálnának, hogy megszabaduljanak az epilepsziának ettől a szörnyű formájától. Boldogok lennénk, ha még hatásosabb lenne a módszer, de már így is komoly javulást jelent a betegeknek” – mondta Kenneth Vives, a klinikai vizsgálat egyik vezetője.
Mind az eszköz, mind az eljárás viszonylag biztonságosnak látszik. Néhány betegnél fertőzés vagy vérzés lépett fel, de nem olyan sokukban, mint a hasonló eljárások során. A kezelés hatására nem mutatkozott sem emlékezetzavar, sem depresszió. Igaz, hogy invazív az eljárás, de legalább nincsenek olyan mellékhatásai (álmosság és kettőslátás), mint számos antiepilepsziás szernek. Azt azért meg kell említeni, hogy az eszköz kezelése viszonylag bonyolult, mivel a műtét után egyénenként kell megállapítani a rohamot megelőző elektromos aktivitás jellemzőit, és mindenkinél más-másképpen kell beállítani a hatásos ingerlés paramétereit.
Az eszköz, az úgynevezett Neuropace rendszer, amelyet Martha Morrell mutatott be az Amerikai Epilepszia Társaság évi közgyűlésén, és a Technology Review (MIT) ismertetett, egyike annak a néhány készüléknek, amelyek elektromos inger alkalmazásával gátolják a rohamot kiváltó elektromos vihart az agyban. Azonban míg a többi hasonló eszköz meghatározott frekvenciával folyamatosan ingerli az agyat, a Neuropace különlegessége, hogy méri az agyi elektromos aktivitást, és csak akkor ingerli elektromos árammal az agyat, ha a roham előjeleit érzékeli.
A Neuropace maga kisebb egy kártyapaklinál, és műtéti úton helyezik be a koponyába. Számos vezeték indul ki belőle, melyek egy része azon az agyterületen méri az agyi elektromos aktivitást, ahonnan a roham kiindul. Ezt a helyet a műtét előtt EEG-vel és agyi képalkotással, a műtét közben pedig elektrokortikográfiával (ECoG) állapítják meg (az ECoG-val közvetlenül az agy felszínén mérik az elektromos aktivitást). Az eszköz egy kis komputert és egy elemet tartalmaz, amelyek segítségével folyamatosan monitorozza az agyműködést. Ha nagyobbak lesznek az agyi elektromos hullámok, a Neuropace elektromos ingert ki bocsát ki, stimulálva az agy megfelelő területét. Ezután újra értékeli az agyi elektromos aktivitást, és eldönti, hogy szükség van-e újabb ingerre.
Egy klinikai vizsgálat szerint, amelybe 200 olyan epilepsziás beteget vontak be, akik nem reagáltak a gyógyszerekre, a Neuropace 29 százalékkal csökkentette a rohamok gyakoriságát, míg a placebo (a nem működő eszköz beültetése) csak 14 százalékkal. A betegek majdnem felében legalább 50 százalékkal csökkent a rohamgyakoriság. Bár ezek nem tűnnek drámai eredményeknek, a vizsgálatot végző idegsebészek hangsúlyozták, hogy súlyos betegekről van szó, akiknek legalább három rohamuk volt 28 nap alatt, de volt, akinek ennek sokszorosa. Legtöbbjük legalább 20 éve volt epilepsziás, és átlagosan már három gyógyszert próbáltak ki. Egyharmaduknál korábban megpróbálkoztak a vágusz ideg ingerlésével, egyharmaduknál pedig agyműtéttel.
„Talán durván hangzik, de ezek az emberek bármit kipróbálnának, hogy megszabaduljanak az epilepsziának ettől a szörnyű formájától. Boldogok lennénk, ha még hatásosabb lenne a módszer, de már így is komoly javulást jelent a betegeknek” – mondta Kenneth Vives, a klinikai vizsgálat egyik vezetője.
Mind az eszköz, mind az eljárás viszonylag biztonságosnak látszik. Néhány betegnél fertőzés vagy vérzés lépett fel, de nem olyan sokukban, mint a hasonló eljárások során. A kezelés hatására nem mutatkozott sem emlékezetzavar, sem depresszió. Igaz, hogy invazív az eljárás, de legalább nincsenek olyan mellékhatásai (álmosság és kettőslátás), mint számos antiepilepsziás szernek. Azt azért meg kell említeni, hogy az eszköz kezelése viszonylag bonyolult, mivel a műtét után egyénenként kell megállapítani a rohamot megelőző elektromos aktivitás jellemzőit, és mindenkinél más-másképpen kell beállítani a hatásos ingerlés paramétereit.
Dr. Weisz Júlia, medicalonline
