Rezisztens hypertonia hátterében meghúzódó gyakori ok – 2-es típusú diabetes

Klinikai megfontolások

A CCB-k erélyes antihypertensív hatású szerek, melyek az ajánlások szerint az elsőként választandó hatóanyagok közé tartoznak a hypertoniás betegek kezelésében az ACE-gátlók, angiotenzin receptor blokkolók (ARB) és a tiazid diuretikumok mellett. Mivel esetünkben a célérték nyilvánvalóan nem volt elérhető CCB adása nélkül, felmerül olyan szer választása, aminek ödémát okozó mellékhatása ritkább.^(1,2,5)

Egy meta-analízis alapján lercanidipine adása mellett hasonló vérnyomáscsökkentő hatékonyság mellett 56%-kal ritkább a perifériás oedema előfordulása, mint az első generációs CCB-k (pl. amlodipin) mellett. Ennek megfelelően ritkábban szakították meg a lercanidipine kezelést akár ödéma, akár egyéb mellékhatás miatt, mint az első generációs CCB kezelést.⁽⁵⁾

Ezek alapján az amlodipin lercanidipinre cserélhető, ami valószínűleg csökkenti a az ödéma mértékét, és javíthatja a beteg compliance-t. A gyógyszercserétől azonban nem várnám, hogy a beteg vérnyomása eléri majd a célértéket.

Esetbemutatás

A betegnél az amlodipin elhagyását követően fokozatosan emelve lercanidipine-t vezettünk be, ami mellett vérnyomása mérsékelten javult, azonban a célértéket továbbra sem érte el sem a rendelőben (156/86 Hgmm), sem az otthoni mérések alapján. Az alsó végtagi duzzanat mértéke jelentősen csökkent, és a beteg úgy gondolta, hogy ez már nem fogja zavarni a folyamatos gyógyszerszedést.

Mit tenne ön?

• Mivel a vérnyomás továbbra is célérték feletti, a kezelést centrálisan ható vérnyomáscsökkentővel egészítjük ki.
• Jelen esetben rezisztens hypertoniáról beszélünk, így mindenképp szükséges a hypertonia másodlagos okainak kizárása.
• Mivel a beteg panaszai csökkentek és vérnyomása mérséklődött, vérnyomásnapló vezetésére kérjük és egy hónappal későbbi időpontra visszarendeljük.