Továbbképző cikk
Esetbemutatás: a rezisztens hypertonia hátterében meghúzódó gyakori ok – 2-es típusú diabetes
Rezisztens hypertoniáról beszélünk, amennyiben legalább 3 antihypertenzív gyógyszer maximális tolerálható adagja ellenére (melyek közül az egyik diuretikum) a beteg vérnyomása a célértéket meghaladja. A pszeudo-rezisztens hypertonia leggyakoribb okai a nem megfelelő mérési technika, fehérköpeny jelenség, a beteg nem megfelelő gyógyszerszedési compliance-a, vagy a gyógyszerek nem megfelelő adagja. Lercanidipine adása mellett hasonló vérnyomáscsökkentő hatékonyság mellett 56%-kal ritkább a perifériás oedema előfordulása, mint az első generációs CCB-k (pl. amlodipin) mellett. Rezisztens hypertonia diagnózisa esetén szükséges a másodlagos magas vérnyomás betegség okainak kizárása. A rezisztens hypertonia a magas vérnyomás miatt kezelt személyek közel ötödét érinti, gyakoribb idősekben, már célszervkárosodást elszenvedett személyekben, cukorbetegség, obesitás, kardiovaszkuláris betegség fennállása esetén. A cukorbetegség diagnózisakor az életmódi kezelés mellett, amennyiben kontraindikáció nem áll fenn metformin egyidejű elkezdése javasolt.
Esetbemutatás
Intézetünk általános belgyógyászati szakrendelésén egy 75 éves nő jelentkezett háziorvosi beutalóval rezisztens hypertonia beutaló diagnózissal. Családi anamnéziséből kiemelendő a szülők hypertoniája, ill. anyai ágon 2-es típusú diabetes jelenléte. A beteg soha nem dohányzott, ajánlást meghaladó mennyiségű alkoholfogyasztást negált.
Anamnéziséből kiemelendő 20 évvel korábban történt laparoscopos cholecytectomia, nőgyógyászati plasztikai műtét. Másfél évvel vizsgálata előtt myocardium infarktus miatt coronária intervención esett át. Azóta ismert sztatinnal kezelt hyperlipidemiája. Magasvérnyomás betegsége felsőlégúti tünetek kapcsán végzett fizikális vizsgálat során derült ki 5 évvel korábban, amikor vérnyomása 180/100 Hgmm volt. Háziorvosa azonnal kombinált gyógyszeres kezelést kezdett angiotenzin konvertáló enzim (ACE) gátló (peridopril) és dihydorpiridin típusú calcium csatorna-blokkoló (CCB – amlodipin) adásával, amit később kisadagú tiazid diuretikummal (hydrochlorotiazid), ill. a coronaria-történést követően β-blokkolóval (BB – metoprolol-szukcinát) és kisadagú aszpirinnel (ASA) egészített ki.
A beteg vérnyomásnaplójában a kombinált kezelés ellenére 150/80-170/90 Hgmm közötti vérnyomások voltak, gyakori fejfájásról, irány nélküli szédülésről, ill. reggelre csökkenő mértékű alsó végtagi ödémáról számolt be. Aktuálisan terhelhetősége elfogadható volt, anginiform panaszt nem jelzett.
Fizikális vizsgálat során észleltük a beteg obesitását (BMI=32.1 kg/m2), kifejezett alsó végtagi, ujjbenyomatot tartó ödéma jelenlétét, ismételt vérnyomásmérések kapcsán 162/88 Hgmm-es vérnyomását és 94/min pulzusszámát.
Mit tenne ön?
- A 162/88 Hgmm vérnyomásérték ebben az életkorban már elfogadható, módosításra nincs szükség.
- A beteg vérnyomása célérték feletti. Tekintettel a bokatáji oedemára a CCB-t elhagyjuk, helyette aldoszteron-antagonista kezelést kezdünk.
- A beteg vérnyomása célérték feletti. A 3-as kombinációjú antihypertenziv kezelés alapján rezisztens hypertoniáról beszélünk. További kezelésmódosítás előtt azonban a gyógyszerek dózisának egyeztetése, a complience felmérése, a fehérköpeny-jelenség kizárása szükséges.
