Révész Margit szanatóriuma ideges gyerekeknek
Az Index a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatja be a legizgalmasabb gyűjteményeket a XX. századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.
A századfordulón egyszercsak kinyílt a babaszoba ajtaja, és a küszöböt átlépő nők között ott volt Révész Margit is. Elsők között járt gimnáziumba, elsők között végezte el az orvosi egyetemet; 1911-ben huszonöt évesen saját gyermekszanatóriumot és erdei iskolát nyitott Zugligeten, a Remete út 18-ban.
Ideges, nehezen nevelhető, testileg, szellemileg gyenge gyerekekkel és fiatalkorúakkal foglalkozott a hatholdas, rejtekhelyekkel teli parkban és az egyre bővülő régi villában. A gyógyítás és nevelés az év legnagyobb részében a parkban zajlott, mindvégig a különböző tantárgyak és a szabad természet közötti szerves kapcsolatra építve. A legendás Szani több mint három évtizedes, a gyógyításba rengeteg újdonságot hozó történetnek a második világháború vetett véget. Az államosítás után visszafordíthatatlan pusztulás lett a sorsa, amelyet az egykori szanisták és 1956-os haláláig dr. Révész Margit csak tehetetlenül figyelhetett.
Révész Margit számára a szanatórium nemcsak munkahely volt, hanem otthon is, ahol egyre gyarapodó és az intézmény életében részt vállaló családjával élt. Családtagok és ismeretlenek, „a z én gyerekeim, az ő gyerekeik, a mi gyerekeink”, pillangók és erdei manók, fürdés a napban, ródlitúra a ropogó hóban, üdvözlettel egy különös, gyógyító világból.
