Részproblémákkal foglalkozik az egészségügy átalakítási terve
A szándék jó, hogy 10 év óta először a kormány érdemben nyúl egészségügyhöz, ám a nyilvánosságra került kormányhatározat ezúttal is „csak” részproblémákkal foglalkozik – állítják a Népszavának közgazdászok.
Csak örülni lehet, hogy a kormány végre figyelmet szentel az egészségügynek – reagált a Népszavának Sinkó Eszter közgazdász, arra a Magyar Közlönyben megjelent határozatra, amely szerint a kabinet az egészségügy finanszírozásának és az intézményrendszerének átszabására készül. A nyolc pontos határozattal fontos lépések, változások kezdődhetnek meg – állítja a közgazdász, és arra is figyelmeztetett, hogy a pontok többnyire a helyzet tanulmányozását ígérik, így félő, hogy mire azokból döntési lehetőségek kerülnének a kormány elé, megint elfogy a bátorság a cselekvéshez. A most tervezettek között vannak olyan pontok, mint például a valós költségek alapján való finanszírozás, amit már tíz éve meg kellett volna valósítani. Úgy véli: a kormányban mostanra tudatosult, hogy nincs tovább, a helyzet tarthatatlan. Például sok helyen a lakosság nem fér hozzá alapvető szolgáltatásokhoz. Nincs háziorvos és a szakrendelőben sem dolgozik már elegendő számú szakorvos. Sinkó szerint az is tarthatatlan, hogy egyes kórházak költségvetésének akár 80 százalékát is bérre kell fordítani, ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag nincs mozgástere a kórházigazgatónak.
Ha jobb bérajánlatot kell tennie, hogy ne menjen el nyolc sebész egyszerre, azt csakis az adósság növelésével tudja megtenni. Azzal is rég le kellett volna számolni, hogy olyan funkciókat, orvosi eljárásokat finanszírozzanak, amelyek régen elavultak. Biztató jel szerinte, hogy a kormány arra is kíváncsi, hogy milyen minőségben nyújtanak szolgáltatást az egyes intézmények.
Dózsa Csaba közgazdász szerint is pozitív, hogy a kormányzat végre foglalkozik az egészségüggyel. Megjegyzi: még ennél is jobb lenne, ha végre ezt is olyan kiemelt területként kezelnék, mint a családtámogatásokat vagy az élsportot. Úgy véli: a kormány mostani nyolc pontjának mindegyike fontos, de önmagukban még sem tesznek ki egy teljes egészségpolitikai programot. A határozatból hiányzik például, hogy a változásokkal milyen a népegészségügyi célokat akarnak elérni, és milyen minőségű ellátást várnak el. A határozatban az a leírt mondat, hogy „a rendszer legyen fenntartható” pontosításra szorul. Ha ugyanis túl alacsonyra tesszük a lécet, akkor azt relatíve kevés közpénzből is „meg lehet úszni”, ám ettől még nem lesz jobb az ellátás. Dózsa Csaba hozzátette: „Kásler miniszter úr már másfél éve van a pozíciójában: hasonló, vagy ennél még átfogóbb intézkedési csomaggal már egy évvel ezelőtt el kellett volna készülnie!” A közgazdász hozzátette: az elmúlt 3-4 évben nagyon lelassultak, szinte megálltak az új orvosi eljárások és gyógyszerek befogadásához szükséges vizsgálatok és döntések. Most is több tucat beadvány várja, hogy a biztosító befogadja, és szabad utat engedjen az alkalmazásuknak. Ezekkel több betegség kezelésében azonnal lehetne javítani az ellátórendszer hatékonyságán. Arra a kérdésre, hogy ha az ellátásért járó díjakban el is ismerik majd a költségeket, ahhoz mekkora többletforrásra lesz szükség, Dózsa Csaba azt mondta: saját korábbi költségfelmérése alapján úgy becsüli, hogy erre évente 150-200 milliárdra.
